„Ha nem kapnék érte pénzt, akkor is csinálnám”

Az e-sport egyre népszerűbb világszerte. A videójátékok varázslatos világa nem véletlenül hódít, de mennyi köze van a fizikai sporthoz, és mikortól érdemes komolyan venni? Van-e oka az aggodalomra a szülőknek, ha azt látják, hogy a gyermekük órákon át a gépen „lóg”, és beszippantja ez a számukra ismeretlen világ?

Az e-sport sokak számára ismeretlen hátteréről, valóságáról egy nemzetközi szinten is jegyzett játékossal, Horváth Norbert Tádéval beszélgettünk.

Mit takar valójában az e-sport?

Tulajdonképpen az e-sport ott kezdődik, amikor valaki már nem hobbiszinten játszik, hanem munkaként van jelen az életében. Azok a játékok tartoznak bele, amelyekben más játékosok ellen játszol, akárcsak a fizikai sportban.

Hogy kerültél kapcsolatba az e-sporttal? Nálad is a szabadidős hobbiból nőtte ki magát?

Tulajdonképpen igen, én sem karrier szinten gondolkodtam ebben. Az egyetemen informatikusnak tanultam, de rendszergazda végzettségem is van. Úgy voltam ezzel én is, mint sokan mások: kiskorom óta szerettem játszani. Ártatlan hobbi volt, de annyira jó lettem benne akaratomon kívül, hogy elhívtak egy brazil tulajdonban lévő csapatba a Godsentbe, ez volt az első profi csapatom.

Ülsz a gép előtt, játszol a haverokkal, és egyszer csak bejelentkezik valaki, hogy helló, gyere versenyezni?

Igen, így indult. Azt menet közben is láttam, hogy vagy a haverok nem fejlődnek eléggé, vagy én túl gyorsan, mert egy idő után már nem ugyanazon a szinten játszottunk. Elkezdtem egyedül játszani, és folyamatosan találkoztam jó játékosokkal.

Az hamar kiderül, hogy ki milyen szinten tart?

Igen, nyomon lehet követni, hiszen a játékon belül van ranglista, viszont az csak azt mutatja, hogy egyénileg mennyire ügyes valaki. Inkább ott jön ki a szint, hogy kit melyik csapatba hívnak, hogy egyáltalán keresik-e.

Te hol vagy most a ranglistán?

Nekem a legjobb eredményem az európai ranglistán a 39. hely.

Mikor kezdted komolyan venni az egészet?

Amikor elém tettek egy szerződést. Ez viszonylag gyorsan jött, nagyjából egy évvel a kezdetek után.

Itthon is rengetegen játsszanak, és sokan szeretnének versenyzővé válni. Mi a te titkod, amitől viszonylag gyorsan szerződést kaptál?

Nagyképűség nélkül mondhatom, mert a közösségen belül is ez a vélemény, hogy az okosabbak közé tartozom. Nekem nem a technikai, vagy a mechanikai készségem az erős, hanem okos vagyok a játékban. Ennek pedig híre ment, és amikor ilyen játékost kerestek, akkor bejelentkeztek nálam.

Ez a kör, amiben mozogsz, mennyire zárt?

Én Európában szinte az összes profi játékost ismerem, mert együtt játszunk a bajnokságokban, különböző versenyeken, vagy éppen az edzőtáborokban, az Európa Bajnokságot a magyar csapattal nyertük meg. Ebben a tekintetben úgymond zárt kör, mert hobbijátékosok nem nagyon kerülnek be. Tehát úgy van, mint a sportnál, nem te jelentkezel, hogy szeretnél bekerülni a nagyok közé, hanem az eredményeid alapján kiválasztanak. Fel kell mutatni ahhoz valamit, hogy a körhöz tartozhass.

Hogyan kell elképzelni az edzőtábort?

Ugyanúgy, ahogy a fizikai sportokban: vannak közös programok, mint például az étkezések, beszélgetések, aztán napi kétszer négy-öt órát játszunk. Ezeket pedig taktikai megbeszélések, elemzések követik, amikor „kivesézzük” az ellenfeleket.

Te milyen poszton játszol?

Én irányító vagyok, azaz a játékon belül IGL (Ingame leader), aki mindig elmondja, hogy milyen körben milyen taktikát alkalmazzunk, és próbálja leolvasni az ellenfélről, hogy ők mit fognak csinálni.

Jelenleg hivatásos játékos vagy, az azt jelenti, hogy ebből élsz?

Igen, két és fél éve ebből élek. De ez nem olyan döntés volt, hogy hopp, kapok pénzt, mert játszok, de jó, akkor gyerünk játszani. Akkor is csinálnám, ha nem kapnék érte pénzt, mert szeretem, viszont akkor nem csak ezt csinálnám.

Az e-sport teljesen kitölti az életedet?

Abszolút, napi 8-10 órát foglalkozok vele. Az utolsó évemet jelenleg halasztom az egyetemen, mert nem tudtam a kettőre egyszerre fókuszálni.

Mit szóltak a szüleid ehhez? Oké, felnőtt vagy már, de értették, hogy félreteszed a majdnem kész egyetemet azért, hogy a gép előtt ücsörögj órákon át?

Hát nem feltétlenül voltak megértőek, és nem is nagyon támogattak az elején, mert ők sem igazán érették az egészet. Nehéz volt megmagyaráznom, hogy ez valójában munka, és nemcsak felesleges gép előtt görnyedés. De idővel megértették, és ma már ebből nincs vitánk. Mert ez nem csak munka, amivel pénzt keresek, hanem olyan dolog, amit szeretek is csinálni.

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szeretnének belevágni?

Hogy ne tegyék!

Tessék?

Na jó, ha hobbi szinten csinálják, akkor ok, abból nincs baj. De ne legyen ez az első számú dolog az életükben! Emiatt szerintem jogos a szülők aggodalma. Ez egy folyamatos versengés, ami rengeteg időt vesz el minden mástól. Ezt például középiskolai tanulmányok mellett egyszerűen nem lehet, és nem is szabad csinálni! Mert itt mindennap bizonyítani kell, hiszen minden posztra van helyetted kb. 35 másik játékos, aki ugyanannyira akarja, ami óriási stresszt jelent. Erre pedig egy bizonyos életkor alatt nem lehet felkészülve senki! Elismerem, hogy sok jó példát láthatnak, de a hátterét, hogy a teljesítmény mögött mekkora befektetett munka van, mennyi lemondás van, azt nem látják, ezért nem is tudják felfogni. Óriási a rizikó, és ezt most teljesen komolyan mondom!

A te szinteden is nap mint nap bizonyítani kell?

Persze! És ez nekem is nagyon sokszor komoly stresszt jelent. Gondolj bele, minden meccsen, minden versenyen, vagy edzésen jónak kell lenni! Ezt csak úgy lehet, ha nem káosz az életed, vagy stabil a személyiséged. De mentálisan is a topon kell lenni, valamint fontos a megfelelő étkezés, az elegendő és pihentető alvás ahhoz, hogy a legjobb formádat tudd hozni folyamatosan.

Nem tudom, hogy van-e erre jobb kifejezés, de ettől be lehet kattanni?

Jó a kifejezés, teljes mértékben be lehet! Nekem is vannak olyan napjaim, amikor úgy érzem, hogy semmihez nincs kedvem, de muszáj. De mondjuk ez bármelyik másik munkával, vagy munkahelyen előfordulhat az emberrel, csak itt pozíciókat is veszthetsz emiatt.

Mit ad neked ez az egész a játék örömén, a fizetésen túl?

Hogy utazhatok a világban, hogy mindig új embereket ismerhetek meg. Rengeteg olyan új ismerettel gazdagodtam, amely az e-sport nélkül nem lenne jelen az életemben. Én tárgyalok például a szponzorokkal, képben vagyok a marketinggel, építem a social media felületeimet, és folyamatosan tanulom, hogyan kezeljem az embereket.

Magaddal kapcsolatban is tanulsz?

Húúú, igen! Nagyon sok felismerés ért magammal kapcsolatban, ami azért is jó, mert folyamatos fejlődésre ösztönöz. Nagyon sokan úgy vannak, hogy kicsit akarnak az e-sportba beletenni, viszont sokat akarnak elérni, és azt gondolják, hogy ők sokkal jobbak, mint bárki más, miközben nem tisztelik a másikat. Pedig itt a ráfordított idő, és a másik fél tisztelete nagyon hangsúlyos. És az sem árt, hogy nem szeretem feladni a dolgokat!

Ki lehet ebből öregedni? Mennyire tervezel az e-sporttal hosszútávra?

Mivel nem a fizikai erő méretik meg, jobban kitolódnak az időbeli korlátok. Én addig szeretném csinálni, amíg mentálisan bírom, eredményes leszek, és örömöt is szerez.