Kommentválasz: Elűzheti a magányt egy négylábú barát?

Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a cikkek kapcsán párbeszéd alakuljon ki az olvasók és a szerzők között. Ennek érdekében szeretnénk bevezetni egy új sorozatot, amelyben közvetlenül reagálunk az olvasói kommentekre és felvetésekre. Az előző, Egyedül a játszótéren: mit tegyen a szülő, ha a gyereknek nincsenek barátai? cikkünkhöz érkezett egy olyan értékes hozzászólás, amely felvetette, hogy egy háziállat sokat segíthet a gyerekek magányának enyhítésében. Ez a gondolat ösztönzött minket arra, hogy részletesebben is foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

Egy háziállat, legyen az kutya, macska vagy akár egy kisebb állat, mint például egy hörcsög vagy tengerimalac számos előnyt hozhat a gyerekek életébe. Az állatok érzelmi támaszt nyújtanak, társaságot biztosítanak, és lehetőséget teremtenek a kapcsolódásra, ami különösen fontos lehet egy magányos gyereknek. Egy 2017-es kutatás szerint azok a gyerekek, akik szoros kapcsolatot ápolnak kiskedvenceikkel, kevésbé szenvednek az egyedülléttől és a szorongástól. Mi több, a kiskedvencek jelenléte növeli a gyerekek önbizalmát és érzelmi biztonságát, különösen azoknál, akik nehezen találnak barátokat. Ugyanezt erősítette meg az American Academy of Pediatrics tanulmánya is, amely a gyerekek csökkenő stressz-szintjéről számolt be. Ezek az eredmények mind arra utalnak, hogy a háziállatok nemcsak a magányt csökkentik, hanem hosszú távon a mentális egészséget is javítják.

10 módon segítenek a háziállatok

· Társaságot nyújtanak: A háziállatok mindig jelen vannak, így csökkentik az egyedüllét érzését és érzelmi támaszt nyújtanak.

· Feltétel nélküli szeretetet adnak: Az állatok nem ítélkeznek és mindig örömmel fogadják a gazdájukat, ami növeli az érzelmi biztonságot.

· Felelősségérzetet fejlesztenek: Az állatok gondozása felelősségteljes viselkedést kíván, ami strukturálja a napokat és célt ad, különösen magányos időszakokban.

· Csökkentik a stresszt: Az állatok simogatása, gondozása bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét és elősegíti a relaxációt.

· Növelik az önbizalmat: Az állatokról való gondoskodás sikerélményt adhat, ami pozitívan hat az önértékelésre és a magabiztosságra.

· Segítenek a szociális kapcsolatok kialakításában: Kutyasétáltatás vagy állatbarát közösségekben való részvétel lehetőséget nyújt új emberekkel való találkozásra, ami bővíti a társas kapcsolatokat.

· Érzelmi támogatást nyújtanak: Az állatok képesek „megérezni”, ha a gazdájuk szomorú vagy szorong, és ilyenkor különösen figyelmesek és megnyugtatók.

· Rendszeres napi rutint biztosítanak: Az állatok gondozása rendszeres tevékenységeket igényel, ami segít a napok struktúrájában és megakadályozza a céltalanság érzését.

· Ösztönzik a fizikai aktivitást: A kutyasétáltatás vagy az állatokkal való játék növeli a napi mozgásmennyiséget, ami hozzájárul a mentális egészség javításához.

· Jelenlétükkel oldják a szorongást és a depressziót: Az állatok nyugodt, állandó jelenléte csökkentheti a szorongás és a depresszió tüneteit, és érzelmi stabilitást ad.

Plüssmaci, képzeletbeli barát és szőrös társ – elég ez egy gyereknek?

Ugyan a gyerekek gyakran erős érzelmi kötődést alakítanak ki az állatokkal és ez a kapocs hasonló lehet, ahhoz, amit egy családtaggal vagy baráttal hoznának létre, mégis fontos tudatosítani, hogy ez mégsem teljesen ugyanolyan. A fejlődés során sok olyan pont van a gyerekek életében, ahol nem egy ember tölti be a barát szerepét. A plüssmaci vagy éppen az elképzelt barát remek társ és komfortérzetet teremt, azonban csak gyakorlóterepet jelentenek a szociális készségek megtanulására. Pótolni nem tudják az emberi (kortárs) kapcsolódást. Ugyanez igaz a kisállatokra is. Egy kutyus vagy egy kiscica nem tud úgy visszajelezni vagy kommunikálni, mint egy emberi barát. Az állatok elsősorban érzelmi támaszt nyújtanak, de nem tudnak aktívan részt venni olyan közös tevékenységekben, mint a játék, a tanulás vagy a problémamegoldás, amelyek elengedhetetlenek a gyerek szociális fejlődéséhez.

Átmenetileg tehát egy kisállat is enyhítheti a magány negatív hatásait, azonban szülőként mindenképp érdemes arra odafigyelni, hogy a gyerek szociális kapcsolatai is fejlődjenek.

Továbbra is bízunk abban, hogy együtt megtalálhatjuk azokat a kérdéseket és válaszokat, amelyek igazán fontosak számotokra. Várjuk a további észrevételeket, ötleteket, hogy közösen formálhassuk a következő témákat!