„Nem vagyunk egyformák, de pont ettől csodálatos a világ” - Zelend Nikit kérdeztük

Zelend Nikit nagyon régóta ismerem, kommunikációs szakemberként számtalan nagysikerű televíziós produkció körül bábáskodott. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan változott meg az élete, amikor gyermekénél ADHD-t és aspergert diagnosztizáltak.

Emiatt hozta létre az SNI Sulit, amelyet a múlt héten az Edisonplatform is díjazott, ráadásul a közönségdíjat is ők nyerték el.

Hogyan indult az SNI Suli története?

A történet pont két éve, ilyenkor szeptemberben kezdődött. A kisebbik gyerkőcnek ADHD diagnózisa volt, amiről tudtunk, kezeltük, de csatlakozott hozzá egy friss autizmus diagnózis, valamint egy elbocsátás az integráló általános iskolából. Első év után jártunk, és ugyan nem mondták bele az arcomba, de érthetően körbeírták, hogy jobb lenne, ha új iskolát keresnénk. Az egész nyaram azzal telt, hogy megtaláljam, hova fog járni iskolába.

Mennyire taglózott le a diagnózis, és az egész helyzet?

A diagnózis nem, és nem is ért váratlanul, de azért nekem is össze kellett raknom magam, mert akárhogy is nézem, ez egy erősen megváltozott élethelyzet. És ehhez jött a felismerés, hogy bár 25 évig televíziós műsorokat készítettem, ezentúl nem tudok elvállalni semmit, hiszen a gyerekemről kiderült, és papírja is van róla, hogy nagyon magas támogatási szükséglete van. Vagyis folyamatosan szüksége van rám, és, ha valahova be is tud kerülni, maximum a délelőttöket tudja ott tölteni. Melyik az a televíziós műsor, amit egy délelőtti háromórás munkával el lehet intézni? Ezek akkor is hajtós melók, ha éppenséggel szereti az ember csinálni. Ültem a kanapén, egy nagyon picit magamba roskadva, és tudtam, hogy jönni fog a megoldás. Nem estem pánikba, nem is nagyon volt időm rá, azon kattogtam, hogy valamit ki kell találni. Ráadásul még azzal is nehezítve van az életünk, hogy egyedül nevelem a két gyereket. Még csak az sincs, hogy valaki segít tolni a szekeret, hogy meg tudjunk élni, hanem minden rám szakadt.

Innen talán tényleg csak felfele vezethetett az út, nem?

Valószínűleg ebben bíztam én is. Én olyan vagyok – de ez valószínűleg minden érintett szülőre igaz –, ha van egy helyzet, azzal kapcsolatban mindent tudni akarok. Bújtam a külföldi szakirodalmat, hallgattam a különböző podcastokat, tanulni akartam, faltam az infókat. És egyszer csak megvilágosodtam: ott volt az orrom előtt, hogy mivel kell foglalkoznom! Nemcsak én vagyok érintett szülő, hanem rengetegen vagyunk az országban. Rögtön megnéztem a KSH adatait, és kiderült, hogy csak a közoktatásban 100 ezer érintett gyerek van. Ekkor már több szülői csoportnak tagja voltam, és azt láttam, hogy mindenki küzd. Hol van olyan iskola, ami fogadja a gyereket, tud-e valaki jó fejlesztőpedagógust, pszichológust…stb. Abban az 5 percben megszületett a fejemben az SNI Suli ötlete, amit elsősorban a szülőknek hoztam létre. Szülőknek, hogy tanuljunk, mindenről, ami SNI. Mert ide nemcsak az ADHD, és az autizmus tartozik, hanem a diszgráfia, diszlexia, a szenzoros érzékenység, az SNI nagyon tág fogalom. Szóval azt tudtam, hogy mit, már „csak” azt kellett kitalálnom, hogy miből oldom meg. Azonnal néztem a pályázati lehetőségeket, láttam magam előtt az egészet.

És úgy lett, ahogy elképzelted?

Abszolút! Valahogy minden magától értetődő volt, én pedig semmi mással nem foglalkoztam, mint amivel az elmúlt évtizedekben: folyamatosan kerestem a témát, kommunikáltam, és próbáltam a megszokott mederben vinni tovább az életünket.

Ami nyilván nem egyszerű, amikor minden megváltozik körülötted. A munkád, a folyamatos pörgés nem hiányzott?

A folyamatos pörgés ugyanúgy megvolt, csak a fókusz volt máshol. Az az igazság, hogy kicsit már untam is a tévézést, az utolsó műsort csak azért vállaltam, mert élő volt, az adott egy plusz adrenalint. De nem akartam mindenáron csinálni, nagyon sok műsort visszamondtam az utolsó években. Az agyam most is megállás nélkül jár, tele vagyok ötletekkel, a fejemben már az egész jövő év összeállt. Hiszek a folyamatos fejlődésben, most éppen egyetemre járok, autizmus szaktanácsadó leszek. Ez egy vadonatúj képzés itthon, mi vagyunk az első egyetemi csoport.

Mit takar tulajdonképpen az SNI Suli?

Ez egy online videótár, ahol szakértői előadások mennek a témában. Már közel 100 tartalom van az oldalon, és hetente egy új kerül fel. Olyan, mint például a netfix, előfizetéssel működik, amiből az egész rendszert fenntartom. Havi díj van, de bármikor le lehet mondani az előfizetést, és bármikor újra is indítható. Alapvetően szülőknek indítottam, de nagyon sok szakértő előfizető is van. Sokan az indulás óta tagok, hiszen folyamatosan frissül az oldal, mindig felmerülnek új problémák, jönnek új szakértők, nagyon sokrétűen állunk a témához. Rengeteg külföldön élő magyar család is csatlakozott hozzánk, amiből látszik, hogy máshol sem túl jó a helyzet. A napokban Skóciából írt egy magyar anyuka, aki azért mondott köszönetet, amiért minden egyes előadásban benne van egy virtuális vállon veregetés. Mert erre van a legnagyobb szükség, hogy ne ítélkezzenek felettünk.

Milyen volt a fogadtatása a szakemberek részéről?

Nagyon jó, sokan gratuláltak, de főleg azért, hogy beleállok az egészbe. Mert valahogy mindenki zsebkendővel, óvatosan akarja megfogni ezt a témát, vagy inkább kimarad belőle. És azt is tudtam, hogy jól elindítani csak úgy lehet, ha lesz valami hype körülötte. Ezért szerveztem egy online ingyenes konferenciát, az I. SNI iskolaválasztó hétvégét.

Neked egyértelmű volt, hogy zászlóvivője leszel az ügynek?

Teljes mértékben! Egy pillanatig nem volt kérdés számomra, hogy érintettként valamit kell tennem. Számtalan ismert ember van, aki érintett, de egyszerűen nem meri felvállalni. Ugyanis Magyarországon ez egy stigma. Ez is a célom volt, hogy ne legyen ciki, ne húzzuk be fülünket, farkunkat, ha érintettek vagyunk, erről igenis, hogy beszélni kell!

Mikor lesz a következő, ingyenesen hozzáférhető konferenciátok?

Október 5-én lesz a következő nagy konferenciánk, az ADHD és autizmus summit, amire minden érintett szülőt és pedagógust szeretettel várunk. Ingyenes, és a pedagógusoknak igazolást tudunk adni. 27 előadás lesz reggeltől estig a témában. Most éppen 10 ezer regisztrált érdeklődőnél tartunk, organikusan terjed az egész, ez is azt támasztja alá, hogy rengeteg az érintett.

Nem tervezel kilépni az online térből?

De igen, jövőre tervben van egy nagyszabású offline összejövetel is, mert van igény a szülők, szakemberek és a pedagógusok részéről is a sorsközösségre. Mindannyian azért vagyunk, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Rengeteg módszer van már hazánkban is, kiváló gyógypedagógusaink vannak. Bár nem tartunk még ott a témában, mint Amerikában, de haladunk. Igazából ez lett az én munkám, ez lett az életem, tömbösítve forgatok, maximálisan beosztom és kihasználom az időmet. Minden szakértőt én keresek meg, senkit nem győzködök, de szerencsére nem is kell. Csak azokkal dolgozom együtt, akik szívesen jönnek. Ha valaki nemet mond, akkor is megköszönöm, és megyek tovább.

Mit üzensz azoknak a szülőknek, akik most kaptak diagnózist, most szembesültek a problémával?

Hogy a lehetőségükhöz képest minél több infót gyűjtsenek be. Csak akkor tudsz segíteni, ha tudod, mivel állsz szemben. Ma már mindennek utána lehet járni, csak az nem jut információhoz, aki nem akar. Nem kell annyira fanatikusnak lenni, mint én, de muszáj valamennyire beleállni.

Te mit tanultál ebből a helyzetből?

Nekem ez az egész a küldetésemmé vált, és hiszek abban, hogy minél több helyen mondom el, annál több helyen talál megértésre a téma. Rengeteget fejlődtem én is a gyerekem által, mert ha van egy autista gyereked, akkor türelmesebb, és jobb ember leszel. Az SNI-s gyerekek is szeretetre vágynak, én pedig nagyon jól érzem magam a társaságukban. Mert ők igazán önmagukat adják, nincsen semmilyen trükközés, játszmázás. Lubickolok az őszinteségükben, még akkor is, ha sokszor ez kemény, vagy megterhelő. Tiszteletben tartom, hogy nem vagyunk egyformák, de pont ettől csodálatos a világ.