Versenyfutás a jövőért – De mi lesz a gyerekkorral?

Iskoláskorba érve a gyerekeknek nemcsak a tanórákon kell helytállniuk, hanem gyakran különórákra, sportfoglalkozásokra és fejlesztő programokra is járnak. A szülők a legnagyobb jószándékkal próbálják megadni a lehetőségeket a gyerekeknek, de vajon figyelünk-e arra, hogy mikor válik túlzottá a terhelés és arra, hogy mi szolgálja leginkább a gyerek érdekét a jelenben? Nem majd, nem a felső tagozatban, nem a középiskolában vagy esetleg a leendő munkahelyén, a “nagybetűs életben”, hanem itt és most, amikor még gyerek?
Sajnos a szülőkre is nagy nyomás nehezedik. Az oktatási rendszer, versengésre épülő társadalmi kultúra mind azt sugallja, hogy ha a gyereket nem fejlesztjük, nem jár különórákra, akkor lemarad. Az ettől való félelemben pedig könnyen előfordulhat, hogy hiába a legnagyobb jószándék, a gyerek valódi érdekei háttérbe szorulnak. Szülőként teljesen természetes, hogy a legjobbat szeretnénk adni a gyerekünknek és bár a szándék érthető, fontos egyensúlyt találni a kötelezettségek és a szabadidő között.

De miért fontos a szabadidő és a játék?

A játék nem csupán szórakozás, hanem a gyerekek egyik legfontosabb tevékenysége. A szabad játék során fejlődik a kreativitás, az önálló problémamegoldó képesség, valamint az érzelmi és társas készségek. A játék lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy feldolgozzák az őket ért ingereket, és saját tempójukban fedezzék fel a világot.

Az a fajta szabadidő, amikor a gyerek eldöntheti, hogy mit vagy éppen mit nem szeretne csinálni, segít kipihenni a mindennapi terheket, oldja a stresszt, és lehetőséget nyújt arra, hogy saját érdeklődésük alapján válasszák meg azt, hogy mivel szeretnének épp foglalkozni. Kutatások is alátámasztják, hogy a szabadidő és a játék hozzájárul a mentális egészséghez, növeli a boldogságérzetet és elősegíti az egészséges fejlődést.

A gyerekkori kiégés veszélyei

A gyerekkori kiégés sajnos egyre gyakoribb jelenség, amelyet a túlzott elvárások, folyamatos teljesítménykényszer és a pihenés hiánya okozhat. A kiégés jelei közé tartozhat a motiváció hiánya, az állandó fáradtság, a szorongás és akár a fizikai tünetek is, mint például fej- vagy hasfájás. Gyerekkorban a kiégés különösen kockázatos, hiszen ebben a korban az érzelmi és pszichés stabilitás még kialakulóban van. Ha a gyerekek túl sok stressznek vannak kitéve, az hosszú távú hatással lehet önértékelésükre, tanulmányi teljesítményükre és szociális kapcsolataikra is.

Mire figyeljünk?

A gyerek napirendjében legyen hely bőven a pihenésre, szabadidőre. Ne töltsünk ki minden percet, minden napot előre megtervezett programokkal, kötelezettségekkel. Lehet, hogy az elején ez furcsa lesz, különösen akkor, ha korábban nagyon betábláztuk a napokat. Ez esetben néha szoknia kell a gyereknek is az “unatkozást”. De ezek pótolhatatlan időszakok arra, hogy legyen egy lélegzetvételnyi megállás a rohanásban.
Figyeljünk a gyerekre, mennyire fáradt, leterhelt. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy a gyerekünk jól terhelhető, de érdemes gyakran és rendszeresen beszélgetni vele, meghallgatni, hogy éppen hogy van. Ahogy nekünk is van olyan időszakunk, amikor jobban bírjuk az iramot, és van, hogy jól esik pihenni, a gyerek életében is változhat az, hogy épp mennyi pihenésre van szüksége. Az iskolai követelmények, óraszámok is változnak évről évre, így ennek tudatosítása, figyelése időről időre kerüljön napirendre. 
Az unalom különös dolog. Eszünkbe juthatnak azok a szuper ötletek, amiket egy lassan folyó nyári délutánon valósítottunk meg, vagy azok a végeláthatatlannak tűnő napok, amikor a szüleinket nyaggattuk, hogy mondják már meg végre, hogy mit csináljunk. Az biztos, hogy ez az érzés frusztrációval, feszültséggel jár, és nemcsak a gyerek számára, hanem nekünk is, akik kénytelenek vagyunk a látványos unatkozást nézni, hallgatni. Ennek ellenére, legyünk türelmesek, és ne próbáljuk azonnal kitölteni az üresjáratokat. Helyette bátorítsuk arra, hogy barátkozzon meg ezzel a fajta feszültséggel, bizonytalansággal és legyen nyitott arra, hogy mi következik ebből. 
Ha a gyerekünknek már nem szerez örömet valamilyen különóra vagy tevékenység, akkor ne féljünk erről beszélni vele, felderíteni az okokat. Ha emögött a szükségletek, vagy érdeklődés megváltozása áll, akkor érdemes rugalmasnak lenni és változtatni.

Kihívást jelenthet megtalálni az egyensúlyt. Segít, ha figyelünk a gyerek jelzéseire, támogatjuk abban, hogy legyen ideje a pihenésre és a szabad játékra. A legértékesebb útravaló, amit adhatunk, az a nyugodt, szeretetteljes légkör. A gyerekkor egyszeri és megismételhetetlen időszak, ahol a szabadidő alapvető szükséglet és gyerekjog. Törekedjünk arra, hogy ne csak túléljék az iskolai hétköznapokat, hanem legyen idejük feltöltődni, álmodozni, játszani.

Szerző: Rosta Ági, Hintalovon