Mire figyelj, ha sportegyesületet választasz a gyerekednek?

Amikor sportegyesületet választunk, akkor természetesnek vesszük, hogy a gyerek fizikai biztonságára figyelnek az edzésen. Nem a frissen felmosott, csúszós padlón futnak bemelegítőkört, a focikaput megfelelően rögzítik, hogy ne essen rá a gyerekekre, nincsenek kiálló szögek a küszöbön. Ha mégis ilyesmit látunk, akkor arra nagy valószínűséggel felfigyelünk és szóvá tesszük, mert tudjuk, hogy a sportolás közbeni balesetek nagyon nagy része odafigyeléssel megelőzhető. De ugyanilyen fontos lenne, hogy azokra a dolgokra is legyen szemünk, amik nem a gyerekek fizikai, hanem az érzelmi biztonságukat veszélyeztetik. A sportolásnak önbizalmat, valahová tartozást, sikerélményt kellene adnia, viszont ha  rendszeresen negatív, bántó tapasztalatokkal tér haza a gyerek az edzésről, akkor az nem csak a sportoláshoz, hanem az önmagához való viszonyát is jelentősen meghatározhatja

De mi veszélyeztetheti a gyerekek érzelmi biztonságát? 

Ilyen lehet az edző, egy csapattárs, vagy egy másik felnőtt megfélemlítő, megalázó, vagy túlzottan kritikus hozzáállása “Milyen béna vagy!” “Na úgy látom, ebben sem vagy jó” vagy az, ha a gyerek érzéseit, félelmeit figyelmen kívül hagyja “Ne hisztizz már, olyan vagy, mint egy kislány”, “Mindenki meg tudja csinálni, csak te nem?”. Ilyen a gyerekek fizikai bántalmazása, ami valójában gyakran motiválásnak álcázott agresszió. Igen, a gyerek papuccsal, labdával való megdobása, a tasli, a lökdösés is fizikai bántalmazás. De ennek számít a fizikai szükségletek, például ivás, pihenés, mosdóhasználat büntetésként történő megvonása is. Az is ártalmas a gyerekek fejlődésére, ha a csapattársaik között elfogadott egymás módszeres, megalázó bántása. Néha nehéz lehet kívülállóként megkülönböztetni az ugratást, viccelődést vagy a meccs hevében elhangzó bántásokat a kortárs bántalmazástól, kiközösítéstől. Az előbbiek előfordulása természetes lehet a gyerekkorban, de a kortárs bántalmazás (bullying) egyáltalán nem az. 
Ugyanígy figyelmet érdemelnek az edzői, szurkolói vagy más sportszakemberek részéről történő határátlépések, például szexuális tartalmú vicceket mesélése, kétértelmű megjegyzések, a gyerek testének kommentálása, vagy az indokolatlan, túlzott testi kontaktus, a segítségnyújtásnak álcázott érintések (például nyújtáskor, masszírozáskor). Ezek gyakran fokozatosan, ártatlannak tűnő viselkedésből jönnek, így ezek felismerése is nehezebb lehet, mint egy balesetveszélyes környezet. De legalább olyan fontos ezeket is észre venni és kezelni.

Tehát mire figyeljünk, ha sportegyesületet választunk a gyerekünknek?

Az első lépés, hogy mi magunk is tudatosabban tekintsünk a gyerekbántalmazás különböző formáira. Az érzelmi vagy fizikai bántalmazás sokféleképpen megnyilvánulhat, és gyakran nem egyértelműek a jelei. Ha nem vagyunk tisztában a jelekkel, nem fogjuk felismerni időben. Ebben segíthetnek a Hintalovon Alapítvány képzései, szakmai anyagai.

Az alábbi pontokat gondoljuk át, hogy tudatos és felelős szülőként megtegyünk minden tőlünk telhetőt a gyerekek biztonságáért.

1. Nézzünk meg egy edzést!
Mielőtt beíratnánk a gyereket valahová, menjünk el és nézzünk meg a gyerekkel együtt egy edzést. Figyeljük meg, hogyan viselkedik az edző, milyen a csoport hangulata, hogyan érzik magukat a gyerekek. Fontos, hogy az edző tisztelettel és türelemmel forduljon a gyerekek felé, motiváljon, és ne büntessen. A testi fenyítés, a megalázó vagy megfélemlítő beszéd semmilyen körülmények között nem elfogadható. Egy jó edző nemcsak a sportban, de a gyerekekkel való bánásmódban is felkészült.

2. Kérdezzünk!
Kérdezzünk rá az egyesületnél, kihez lehet fordulni panasz esetén, hogyan kezelik ezeket a nehéz helyzeteket? Van-e esetleg erre valamilyen szabályzatuk, akár gyerekvédelmi útmutatójuk? Az is nagyon sokat elárul, hogy hogyan reagálnak, amikor rákérdezünk ezekre a témákra: nyitottan fogadják a kérdéseinket, vagy elutasítóak, bagatellizálnak?

3. Az edzők végzettsége
A sportszakemberek képzettsége is kulcskérdés. Nem elég, ha valaki jó sportoló – ha gyerekekkel dolgozik, értenie kell a fejlődési sajátosságokhoz, a pedagógiai kihívásokhoz is. Érdemes olyan egyesületet választani, ahol ez a szemlélet a mérvadó.

4. Együttműködés a szülőkkel és a gyerekkel
Fontos, hogy a vezetők, edzők is nyitottak legyenek a szülői kérdésekre, együttműködésre. A jó egyesületek kapcsolatot tartanak a szülőkkel, fórumokat biztosítanak a kérdések, visszajelzések esetére.

5. Teljesítmény minden áron?
Érdemes figyelni arra is, mennyire versenyközpontú az egyesület. Különösen fiatalabb korban fontos, hogy a sportolás élménye, a mozgás öröme álljon a középpontban, ne pedig a teljesítménykényszer.  Ez az időszak meghatározó lehet a sportoláshoz való hozzáállás formálásában. A gyerek ekkor tapasztalhatja meg a sport közösségépítő erejét, személyiségének, testének és társas kapcsolatainak alakulását. A versenyzést érdemes fokozatosan bevezetni, hogy ne az a kép alakuljon ki a gyerekekben, hogy csak a teljesítményért érdemes sportolni.

6. Mi történik baleset esetén?
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogyan kezelik az esetleges baleseteket. Van-e elsősegélynyújtásra képes személy, elsősegélydoboz, és milyen gyorsan értesítik a szülőket? Fontos, hogy sérülés után ne a visszatérés sürgetése, hanem a gyerek teljes felépülése legyen a prioritás.

7. Mit gondol a gyerekünk?
És ami talán a legfontosabb: mindig kérdezzük meg a gyerekünket is, neki milyen érzései vannak az edzéssel, az edzővel, az ottani közösséggel kapcsolatban. Az ő véleménye legalább olyan fontos, mint a mi benyomásaink. Ha pedig valami nincs rendben, akkor ne féljünk váltani!

Az is előfordulhat, hogy nem találunk minden szempontnak maradéktalanul megfelelő sportegyesületet. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerekünknek le kellene mondania a sportolás élményéről. A cél az, hogy felelős, tudatos szülőként odafigyeljünk a jelekre, kérdezzünk, visszajelezzünk, mindig tartsuk szem előtt a gyerekek érdekét. Már az is rengeteget számít, ha jelen vagyunk, érdeklődünk, és biztonságos hátteret teremtsünk a gyerekünk számára. Hatalmas lépés, ha törekszünk arra, hogy kiszűrjük azokat a potenciális rizikótényezőket, amelyek veszélyeztethetik a gyerekek testi-lelki jóllétét, hogy valóban biztonságban legyen sportolás közben is. 

A sport örömforrás. Az erőszak nem a sport része. Tegyünk együtt a sportoló gyerekek biztonságáért! Ebben segít a NEMECSEK Sport Program.