Jutalom=képernyőidő – Mit tanul ebből a gyerek?

A Bright Horizons felmérése szerint, a szülők 55% használja a technológiát jutalomként, hogy rávegye gyermekeit például a házimunka elvégzésére vagy, hogy megírják a házifeladatot. Emellett a szülők 58% alkalmazza a digitális eszközöket arra, hogy gyerekük nyugodt maradjon, miközben bevásárolnak vagy étteremben ülnek. Ahogy a képernyők egyre szorosabban összefonódnak a mindennapjainkkal, érdemes feltenni a kérdést: valóban segít ez a stratégia a szülőknek, vagy több problémát okoz, mint amennyit megold?

Hogyan befolyásolja a gyerekek viselkedését a képernyőidő?

Sanam Hafeez, New York-i neuropszichológus szerint, ha a képernyőidő lesz a jutalom a ,,jó viselkedésért”, vagy mindig egy eszközt adunk a gyerek kezébe, amikor megnyugtatásra van szüksége, az könnyen rossz szokásokat alakíthat ki. A digitális jutalmak megakadályozhatják, hogy a gyerekekben fejlődjön az önálló problémamegoldó képesség, és elvárhatják, hogy mindenért jutalmat kapjanak. Ha a képernyőidőt hosszabb távon jutalmazásként alkalmazzuk, az végül türelmetlenné teszi a gyerekeket, nehezebben kezelik a frusztrációt, és képtelenek lesznek élvezni azokat a tevékenységeket, amelyknek nincs közük a képernyőhöz.

Dr. Hafeez szerint, ha a szülők a képernyőidőt arra használják, hogy a gyerekek viselkedését irányítsák – például hisztik csillapítására vagy jó teljesítmény jutalmazására –, azzal azt tanítják meg nekik, hogy a képernyőhasználatot összekapcsolják az érzelmek kezelésével.

Helen Egger, gyerekpszichológus hasonló aggodalmakat fogalmaz meg. Szerinte nem az alkalmi használat a gond, hanem az, ha ez rendszeressé válik. „Ha a képernyőidő lesz minden alkalomra a megoldás – az elsődleges alku, az állandó figyelemelterelés, a megszokott jutalom –, akkor hamar problémákat fedezhetünk fel a gyerek érzelmi fejlődésében”. A gyerekek tapasztalatok és útmutatások révén tanulják meg felismerni és kezelni az érzéseiket. Ha a képernyőt mindig figyelemelterelésre vagy jutalomként használjuk, a gyerekek nem tanulják meg, hogyan kezeljék önállóan a nehéz helyzetek vagy a saját érzéseiket. Így könnyen azt is megtanulhatják, hogy a képernyő az öröm fő forrása, vagy az egyetlen módja annak, hogy elkerüljék a kellemetlen érzéseket.

Nemcsak a gyerekre, de a szülőkre is hat

Gilly Kahn, atlantai pszichológus arra figyelmeztet, hogy amikor a szülők már nem jutalmazásként, hanem inkább „vesztegetésként” használják a képernyőidőt, az negatívan befolyásolhatja a szülő-gyerek kapcsolatot. „Ha kitakarítod a szobádat, kapsz még egy órát videojátékozásra”. Ez a módszer inkább utólagos reakció, és azt üzenheti a gyereknek, hogy mindegy, mennyit halogat vagy panaszkodik, a jutalom akkor is jár, ha végül elvégzi a feladatot. Ha a szülő mindig csak utólag reagál jutalommal vagy büntetéssel, az könnyen hatalmi harcokhoz vezethet a szülő-gyerek kapcsolatban. Ilyenkor a gyerekek úgy tekintenek a szüleikre, mint akik csak a szórakozásukat szabályozzák. A digitális eszközök ilyen célú használata gyengítheti a szülő és a gyerek közötti bizalmat és a kommunikációt. Idővel a gyerekek inkább a képernyőkhöz fordulnak vigaszért, ahelyett, hogy a szüleikhez fordulnának támogatásért és megnyugvásért.

Motiváció és mértékletesség

Felmerül a kérdés, van-e olyan helyzet, amikor ez a módszer mégis megfelelő lehet? Dr. Hafeez szerint a képernyőidő jutalomként vagy alkueszközként való használatának hatékonysága attól függ, milyen gyakran és milyen tudatosan alkalmazzuk. „A képernyőidő jó motiváció lehet, hiszen, ha a gyerek csak akkor kapja meg, miután elvégezte a házi feladatát vagy a házimunkát, az segíthet neki önfegyelmet tanulni és rendszert vinni a mindennapokba”. Mértékkel alkalmazva a képernyő praktikus megoldás lehet stresszes helyzetekben is, például hosszú autóutakon vagy várakozás közben.
Hasonlóan, Dr. Kahn is kiemeli, hogy nem szabad túlzásba vinni ezt a módszert. Ugyanakkor szerinte rendben van, ha a képernyőidő előre megbeszélt jutalom egy elvégzett feladat után. „Ilyenkor ez már nem is igazán alku, hanem egy jutalom valami olyan dologért, amit a gyerek nem szeretne megcsinálni, vagy amivel nehezen boldogul”. 

A képernyőidő figyelemelterelésként mértékkel, tudatosan alkalmazva beleférhet, például amikor a szülőnek szüksége van egy kis segítségre, de fontos, hogy a gyerek ne kezdje el elvárni ezt minden helyzetben. Végső soron, ha a képernyőhasználatot előre megbeszélt, tudatos jutalomként kezeljük, és a szabályokat világosan lefektetjük, nem érheti meglepetés a gyereket. Így a képernyőidő motiváció lehet arra, hogy a gyerek megtanulja magát is ösztönözni, és valóban eredményesebbé váljon.

Valljuk be, a szülők is jutalmakért dolgoznak. Ha nem kapnának fizetést, valószínűleg ők sem járnának be minden nap dolgozni. Egy hosszú nap után pedig sokan magukat is megjutalmazzák például egy jó Netflix-sorozattal vagy valamilyen kikapcsolódással. Nincs abban semmi rossz, ha tudatosan, mértékkel, de jutalomként megengedik a gyerekeknek is az elektronikus eszközök használatát.