A közös világ halála: hogyan számolják fel az algoritmusok a valóságunkat?

Természetesen a legtöbb szolgáltató tagadja, hogy az algoritmusai véleménybuborékot hoznának létre, azonban a legtöbb kutatás alapján nagyjából megegyező vélemény, hogy a platformok és az algoritmusok a felhasználókról mindenféle adatot gyűjtenek, mely alapján megalkotják a felhasználói profilt. Ilyenek például a megnézett tartalmak típusa és a megtekintés ideje, a kattintások, a lájkolások, az átpörgetett tartalmak, a használt eszközök, az online töltött idő. A platformok prediktív modelljei megtanulják, hogy mi az, ami a felhasználót a képernyő előtt tartják, hiszen a vállalatok így tudják a profitjukat maximalizálni, ha minél több időt tölt a felhasználó az adott platformon. 

Az algoritmus ezután értékeli, hogy mi az, ami a legtöbb reakciót kiváltja az adott felhasználóból és olyan tartalmakat fog neki megjeleníteni. Ez a visszacsatolási hurok, azaz, ha a felhasználó lát egy bizonyos tartalmat, melyre valahogyan reagál, ezt az algoritmus megtanulja és még több hasonló tartalmat mutat, ami alapján a buborék szűkül. Ha egy gép ezer apró döntésedet (meddig néztél egy képet, hova kattintottál) elemzi, és ez alapján adagolja a következő ingert, akkor te már nem egy autonóm szubjektum vagy, hanem egy tanuló algoritmus bemeneti adata. A radikalizáció ebben az értelemben a szabadság elvesztése: az egyén feloldódik egy visszacsatolási hurokban, ahol a gép azt adja neki, amit az ösztönei diktálnak, nem pedig azt, amit a józan esze választana.

Az utóbbi években a nagy közösségimédia-platformok azt is megfigyelték, hogy a felhasználóból nem csak az vált ki reakciót, ha a nézőpontjával egyező tartalmat lát. Sőt, nagyobb indulatot, hevesebb érzelmeket tud megélni, ha a véleményével teljesen ellentétes tartalmakat lát bizonyos időközönként. Azonban ez sajnos tovább erősíti a felhasználót abban, hogy egyetlen vélemény az igaz, még pedig az övé, ha az algoritmusok szándékosan olyan tartalmakat tesznek elé, mely dühöt vált ki belőle.

A láthatatlan befolyásolás

Jeffrey Gottfried és Elisa Shearer kutatásukban kimutatták, hogy az emberek hajlamosak olyan híreket fogyasztani, amelyek megerősítik meglévő nézeteiket, így könnyen kialakulhat egy torz, egyoldalú információs nézet. Emellett kifejezetten veszélyes, hogy piaci vállalatok, nagy közösségimédia-platformok az algoritmusaik által politikai választások eredményeire is befolyásoló hatással tudnak lenni. A felhasználók egy idő után olyan politikai jellegű tartalmakat fognak látni kizárólag, ami megerősíti őket a már létező saját véleményükben és elképzelésükben. Ilyen eset a 2016-os amerikai elnökválasztás, ami kapcsán sok elemző a filterbuborékokat és az algoritmusokat is okolta a hamis információk gyors terjedése kapcsán. Emellett példaként említhető a Brexit népszavazás is, ugyanis a kutatások alapján a véleménybuborékok nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a szavazók olyan információval találkoztak, mely a Brexit melletti álláspontjukat erősítette. Későbbi kutatások alapján már egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű a nép akarata és sokan máshogyan döntöttek volna, ha több információ lett volna a birtokukban.

Emellett a véleménybuborékok miatt könnyebben tudnak terjedni az összeesküvés-elméletek is. Amennyiben egy felhasználó azzal szembesül az online térben, hogy mindenki ugyanazt gondolja, mint ő, akkor a valóságtól egyre elrugaszkodottabb elméleteket is relevánsnak fog tekinteni. Erre példa a koronavírus világjárvány kapcsán az oltásokkal vagy a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedése. Az algoritmusok hatására sokan olyan híreket láttak, amelyek erősítették az oltásokkal vagy a járvánnyal kapcsolatos meglévő félelmeiket vagy összeesküvés-elméleteiket, ami megmutatkozott az oltási hajlandóságukban is.

Kitörés a buborékból

Az algoritmusok elleni küzdelem nem egyszerűen technikai beállítások kérdése, hanem egyfajta szellemi önvédelem. Ha az algoritmus célja a súrlódásmentes élvezet és a figyelem maximalizálása, akkor a megoldás a tudatos „súrlódás” és a lassítás beépítése a mindennapjainkba.

Első lépésként gondolkozz el azon, hogy mi a te nézőpontod és mi azzal ellentétes. Ezután ne csak kövesd az algoritmus ajánlását, hanem tudatosan keress más nézőpontokat, források, és ne mindig az első megjelenő találatra kattints. Ha szándékosan más nézőpontra keresel rá, akkor az algoritmusod kisebb eséllyel fog beszűkülni és annál tágabb buborékban leszel. Emellett hasznos lehet, ha nem fogadsz el minden sütit, valamint tisztában vagy a saját kattintásaiddal.

Egy kutatásban külön alkalmazást fejlesztettek a buboréktörésre. A dolgozatban egy olyan applikációt terveztek, amely célzottan tanítja a felhasználókat arra, hogy felismerjék az algoritmusok által kezelt tartalomszűrést. Az alkalmazás lényege, hogy mutatja a felhasználónak, hogy milyen tartalmak jöhetnek elő „buboréknézetben”, milyen alternatívák léteznek, és bátorítja arra, hogy tudatosan keressen más nézőpontokat is. A kutatás azt mutatta ki, hogy ez az interaktív tanulás volt a leghatékonyabb mód, felhívni a tinédzserek figyelmét a kritikus gondolkozásra.

+ TIPPEK

1. Ahol lehet (pl. Facebook), állítsd át a hírfolyamot „Legfrissebb” (időrendi) nézetre az „Ajánlott” helyett. Így te látod a világot, nem a gép válogatja neked a „legizgalmasabb” darabokat.
2. Térj vissza a régi módszerekhez. Kövess konkrét weboldalakat vagy szerzőket közvetlenül, algoritmus-közvetítő nélkül. Ezzel visszaveszed az irányítást a tartalom felett.