Gyermek bűnelkövetők a kibertérben

Erre tökéletes példa Jonathan James esete, aki 1999-ben mindössze 15 évesen feltörte az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának és a NASA-nak több rendszerét. A tinédzser nem rosszindulatból tette, egyszerűen kíváncsi volt, mire képes. Cselekménye azonban hatalmas következményekkel járt, mivel a NASA rendszere napokra leállt, és több mint 40 000 dollár értékű kárt szenvedett. A fiút eljárás alá vonták, ami rendkívül nagy nyomást helyezett rá. Jonathan esete azóta is emlékeztet rá, hogy a fiatalkori online cselekedetek, legyenek akár játékos próbálkozások, komoly bűncselekménynek minősülhetnek.

Ebből a történetből is látható, hogy a legtöbben nem gonoszságból cselekednek, hanem információhiányból, kíváncsiságból vagy a közösségi nyomás hatására. Éppen ezért hatalmas felelősség hárul a szülőkre és a pedagógusokra, hogy a gyerekek megértsék azt, hogy a digitális térben ugyanúgy érvényesek a törvények, mint a való életben. A megfelelő tájékoztatás, a következetes szemléletformálás és a nyílt beszélgetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok felelősen és tudatosan használják az online felületeket. Mindezek hiányában azonban egyre gyakrabban fordulnak elő olyan esetek, amikor a bűnelkövetés éppen a kibertérben történik, tipikusan gyermekpornográfia vagy online zaklatás formájában.

Online zaklatás

A zaklatás akár személyesen, akár online történik, ugyanúgy bűncselekménynek számíthat. A Büntető Törvénykönyv szerint zaklatásról akkor beszélünk, ha valaki mást rövid időn belül sokszor, vagy hosszú távon ismétlődően megfélemlít, zavar vagy beavatkozik a mindennapi életvitelébe.

A cyberbullying, vagyis az online zaklatás súlyát a gyerekek gyakran nem érzékelik, pedig a Büntető Törvénykönyv szerint a zaklatás ugyanúgy megvalósulhat a digitális térben is. A digitális tér torzíthatja az empátiát, hiszen a gyerekek és a fiatalok nem látják a másik ember arcát és reakcióját, ezáltal nem érzékelik, hogy az online profil mögött lévő valódi személyt bántják. A mai fiatalok gyakorlatilag a monitor előtt szocializálódnak, ami hosszú távon is nyomot hagy a viselkedésükön. A szakértők szerint nemcsak a fiúk, hanem egyre több lány is részt vesz durva, olykor brutális online bántalmazásban. Ennek hátterében többek között a COVID-időszak is állhat, mivel a pandémia idején a gyerekek nehezebben szocializálódtak, hiszen a kapcsolattartás legfőbb színtere az online világ lett. A gyerekek a közösségi médiában és influencerek videóiban keresték a társas élményt, és ott tanulták meg, hogyan működik a kapcsolódás.

Az online tetteknek viszont következményei vannak. Ezt a jogalkotó is komolyan veszi, hiszen új tényállásként megjelent az internetes agresszió fogalma is, amely tovább erősíti az online bántalmazás elleni fellépést. Fontos megérteni, hogy az online zaklatás nemcsak az áldozat számára jár súlyos következményekkel, azaz lelki sérülésekkel, önbizalomvesztéssel, akár depresszióval, hanem az elkövető számára is komoly büntetőjogi kockázatot jelent. Egyetlen tinédzser sem szeretne rendőrségi eljárásba keveredni csak azért, mert viccesnek tartott egy meggondolatlan üzenetet.

A mémek

A digitális kultúrában a mémek és szerkesztett fotók legtöbbször az önkifejezés és a humor forrásai, azonban az online zaklatás egyik formája is lehet. Sőt, a mémek készítése akár jogszabályt is sérthetnek, így érdemes ezekkel is óvatosnak lenni. Közszereplők esetében a jog tágabban értelmezi a véleménynyilvánítás szabadságát. Egy politikusról vagy influencerről készült mém általában jogszerű, amennyiben nem sért emberi méltóságot vagy nem uszít gyűlöletre. A közszereplőknek többet kell tűrniük, hiszen tevékenységük közéleti jelentőségű. Magánszemélyek esetében azonban egészen más a helyzet, egy osztálytársról készült szerkesztett kép terjesztése sértheti a jó hírnévhez, a becsülethez és a képmáshoz való jogot. Még akkor is jogsértő lehet, ha valaki tréfának szánja. A képmások készítése és terjesztése a legtöbb esetben csak az érintett hozzájárulásával történhet.

Gyermekpornográfia 

A gyermekpornográfia különösen érzékeny téma, és sok fiatal nincs tisztában azzal, hogy már a szexting, vagyis a szexuális tartalmú képek, videók küldése, is bűncselekménynek minősülhet. Ha például két 16 éves egymásnak intim képet küld, az a Büntető Törvénykönyv szerint gyermekpornográfiának számíthat, még akkor is, ha kölcsönös beleegyezéssel történik. Így előfordulhat, hogy rengeteg fiatal teljesen akaratlanul követhet el bűncselekményt. A helyzet még súlyosabbá válhat, ha valaki a kapott képet vagy videót továbbítja másoknak, például csoportos üzenetben. Ilyenkor már nagy nyilvánosság előtti terjesztésről beszélünk, ami még komolyabb jogi következményeket vonhat maga után.

Fontos látni, hogy a szexting problémája nem abban rejlik, ha két fiatal egymás között, kölcsönös bizalommal kommunikál, hanem amikor valaki kényszerítéssel vagy zsarolással szerez meg ilyen tartalmat, vagy amikor a bizalmasan megosztott képet másoknak is továbbküldi. Világszerte egyre több országban vetődött fel a szexting dekriminalizálásának kérdése, hiszen a cél nem az, hogy a fiatalkorúakat súlyos bűnözőként kezeljék, hanem hogy arányosan ítéljék meg a helyzetet. Nem ésszerű ugyanis, ha egy kamasz egyetlen meggondolatlan döntés miatt élete végéig eltiltásra kerül a gyermekekkel való munkavégzéstől.

Ezzel párhuzamosan a szakmai körökben a gyermekpornográfia kifejezés helyett egyre inkább a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok elnevezést használják, amely pontosabban tükrözi a jelenség lényegét és azt, hogy a cél nem a kiskorúak közötti szexting büntetése, hanem a valódi szexuális ragadozók elleni fellépése.

A bűnelkövetővé válás megelőzhető

A gyermekvédelem nemcsak az áldozattá válás megelőzéséről szól, hanem arról is, hogy ne váljanak a fiatalok maguk is bűnelkövetővé. A digitális térben ugyanis a határok elmosódnak és ami online egy ártalmatlannak tűnő kattintás, egy továbbküldött fotó vagy egy félreérthető komment, az hosszú évekre meghatározhatja egy fiatal életét.