Csend a lelke mindennek?

Jár a mosógép, a ház előtt megszólal egy autóriasztó, gyerekünk pedig épp a Spotify-on garázdálkodik, hogy végül maximum hangerőn bömböltethesse a Barbie Girlt. Nemcsak a gyerekek, de az egész emberiség életében a csend lett az egyik legnagyobb luxus, pedig az állandó zajok súlyos terheket rónak az agyunkra.

Kezdjük egy gyorskérdéssel: mikor voltál utoljára teljes csendben? Csenden most nem azt értem, hogy épp nem beszélt hozzád senki és nem szólt sem a tv, sem a rádió. Hanem azt, hogy nem járt egyik háztartási gép sem, nem csaptak semmiféle lármát a szomszédok, és az utcáról sem szűrődött be legfeljebb a közlekedés távoli zaja.

Ilyen helyzet nem gyakran adódik, főleg, ha nagyvárosban lakik az ember. 2019-ben a New Yorker magazin nagyszabású cikkben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a zajszennyezés lesz-e az emberiség következő nagy egészségügyi krízise. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mert rövidtávon nem olyan látványos, mint például a légszennyezés, viszont ugyanúgy károkat tud okozni. Talán nem is gondolunk bele, de számos tengeri faj életét nehezíti meg, vagy teszi egyenesen lehetetlenné a víz alá is leszűrődő zajszennyezés, ugyanis az egy pillanat alatt hatástalanítja ezeknek a fajoknak a hangok segítségével történő érzékelését. De fenyegető adatokért nem is kell a tenger mélyére néznünk: a nagyvárosokban élő énekesmadarak sokkal hangosabban énekelnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, így próbálják ugyanis felvenni a tempót az egyre hangosabb környezettel. Legalábbis amíg bírják szuflával. De mi a helyzet a gyerekekkel? Ha mi alig tudjuk felidézni, mikor élvezhettük utoljára a teljes csendet, akkor ezzel valószínűleg gyerekeink is ugyanígy vannak.

A fejlesztő csend

A gyerekek számára a csend lökhárítóként működik a külső ingerek és az érzelmi feldolgozás között. Egyszerűbben megfogalmazva: ha nincsenek zajos zavaró tényezők, akkor a gyerek agya képes jobban megérteni az őt körülvevő világot. És ez nem minden. Számos kutatás rámutatott, hogy a csend akár a jókedvért felelős oxitocin szintet is képes megemelni, így csökkenti a stresszt, segít fókuszálni, rendezni a gondolatokat, ezzel növelve az általános nyugalmat, amely lehetővé teszi, hogy az agy megtanulja szabályozni az érzelmeket. „A gyerekeknek szükségük van azokra az alkalmakra, amikor stratégiailag és biztonságosan kikapcsolhatják az őket körülvevő komplex világot, egyet hátra léphetnek, és azzal foglalkozhatnak, kik is ők valójában” – mondja Mary Helen Immordino-Yang, az idegtudomány és a neveléspszichológia professzora a National Geographic cikkében.

Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy a gyerekek és a zaj kéz a kézben járnak. Nem véletlen a gyerekzsivaj kifejezés. Ahol gyerekek vannak, ott hajlamos nőni a zajszint, és ez nem csak a kisgyerekekkel van így. Ha megnézzük a kamaszokat, gyakorlatilag állandóan be van dugva a fülükbe a fülhallgató, ők sem az elmélyült csendet tekintik komfortzónájuknak. A Harvard University egy kutatásából az is kiderült, hogy egy egyetemi diák inkább tenné ki magát egy kisebb áramütésnek, mint hogy teljes csendben üljön negyed órán keresztül.

A csendet tehát nekünk, szülőknek kell beépítenünk gyerekeink életébe, és ha már ezen fáradozunk, magunkról se feledkezzünk meg. Szakértők szerint nem az a cél, hogy hangszigetelt helyiségekben némán várjuk, hogy beüssenek a csend jótékony hatásai, hiszen szerencsére a hang nélkül végezhető aktivitások, mint a festés vagy a kirakósozás ugyanúgy hat az elménkre, mint a teljes csend. Nagyon fontos, hogy hagyjuk gyerekünket álmodozni. Az álmodozás az egyik leghatékonyabb csendes kikapcsolódása az agynak, egyenesen olyan, mintha a gyerek gondolatai egy kis szabadságra mehetnének. Egy kis zavartalan csend minden nap ugyanúgy fontos a gyerek számára, mint a multivitamin.

Hogyan csináljuk?

Először is próbáljunk egy kicsit magunk körül is nyugalmat teremteni. Nehéz csendre bírni a gyerekünket, ha mi is állandó zajban létezünk. Tegyünk ugyanúgy, mint az olvasással: ha a gyerek könyvet lát a kezünkben, talán ő is leemel egyet a polcról. És ha azt látja, csak úgy bámulunk ki az ablakon, előbb-utóbb összerakja, hogy amitől a szülei relaxáltak, attól ő is az lesz.

A célt játékos formában is elérhetjük. Játsszunk csendkirályt! Nem megszólalni tényleg igazi kihívás tud lenni, és ilyenkor az egész család együtt tud működni, néma üzemmódban. A kamaszokkal különösen fontosak a csendek. Sok szülő azt hiszi, hogy a csend olyan állapot közte és kamasz gyereke között, amelyet minden áron meg kell szüntetni. Pedig ha győzi kivárni a némaság végét, akkor meglepetések érhetik. Végül, de nem utolsó sorban a szabadban a csend is jobban esik. A gyerekekkel amúgy is nagyon hasznos minél több időt a természetben tölteni, és itt a zajok hiánya is egyszerűen természetesebbnek hat.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezt is:
“A vidék több teret ad a személyes kapcsolódásnak”