Bizonyítványosztás: a szülők vagy a gyerekek rémálma?

Tegyük fel a legfontosabb kérdést

A helyzet komolyságát jelzi, hogy már a Budapesti Rendőr-főkapitányság is aktívan foglalkozik a témával. Minden évre jut legalább egy gyerek, akit egy rossz jegy vagy bizonyítvány öngyilkosságba kerget. De a szám azok esetében is nagy, akik nem mernek hazamenni. Remélhetőleg egy szülőnek sem célja, hogy szándékosan félelmet keltsen vagy súlyosan megbüntesse a gyereket az elért eredményért, de kétségtelen, hogy sokszor rosszul vagy ingerülten reagálunk. Néha azonban elég, ha csak időt nyerünk és néhány mély levegővétel után feltesszük a kérdést: miért van rám ekkora hatással a gyerekem érdemjegye?

Erre több válasz is lehetséges. Előfordulhat, hogy a maximalizmusunk húrjait pendíti meg egy rossz bizi, de az sem ritka, hogy a szülők a saját korai élményeik által triggerelődnek. Gyerekkori emlékek elevenítődnek fel bennünk, a saját szüleink elvárásainak és nyomásgyakorlásának rég elfeledett sebeit tépheti fel mindez. Ugyanakkor, megkérdőjeleződünk a saját szülői kompetenciánkban is, hiszen a gyerek egy tükör a társadalom felé. Megmutatja mindazt, ami a családban történik. Én csináltam valamit rosszul? Nem ültem le mellé elégszer tanulni? Nem elég szigorúak a határok? Ilyenkor gondolhatjuk azt, hogy most jön a feketeleves, bekeményítünk és a szigor majd biztosan eredményt fog hozni.

Fogalmazzuk meg a célt

A túlzott szigor rendszerint nem eredményt hoz, hanem szakadékot képez a szülő és a gyerek között. Komoly lelki megterhelést jelent ez mindkét félnek, amire igazából senkinek nincs szüksége. Ami viszont elengedhetetlen, az a beszélgetés, biztonság, türelem és szeretet – hangsúlyozza a rendőrség is. Emellett pedig érdemes egy célt támasztani magunkkal és a gyerekünkkel szemben. Nem, nem arról van szó, hogy jobbnak, ügyesebbnek vagy szigorúbbnak kell lenni.

A cél a kapcsolódás. Egy olyan kapcsolat, amelyben a rossz jeggyel, szerelmi bánattal vagy iskolai bullyinggal nem az utolsó pillanatban szembesülünk. Nem reagálunk rosszul, ha tudjuk mire számíthatunk, ha a félév során végigkövetjük a gyerekünk teljesítményét, látjuk, hogy a rosszabb jegyek esetleg rosszabb napok következményei. Vagy, hogy melyek azok a háttérinformációk, amiről a bizonyítvány semmit nem mond. A számszerűsített értékelés egy pillanatnyi helyzetet tár elénk, de nem egy örökérvényű bélyeg ez – ezt fontos megérteni. Egy olyan üzenetet kell megfogalmaznunk a gyerekek számára, hogy a hibák kijavíthatók, és egy-két rosszabb jegy tulajdonképpen semmit nem vesz el az értékükből.

Úgy, ahogy hozzá sem ad…

Míg a rosszul sikerült bizonyítványokról sokat beszélünk, a mindig kitűnő eredményekről nagyon keveset. Pedig ezek is lehetnek romboló hatásúak. Ugyanakkora szorongást kelthet egy gyerekben, ha a szülei dagadó mellekkel elhalmozzák őt jutalmakkal, kiteszik a közösségi médiába az elért sikereket, és készpénznek veszik a kitűnő átlagot, mint az, ha szégyenkeznie kell a bizonyítvány miatt. Ezzel az a probléma, hogy görcsösség nélkül nem lehet tökéletesnek lenni. A szerethetőség összekapcsolódik a sikerrel. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szabad jutalmazni, egyszerűen csak akár elégedettek vagyunk az eredménnyel, akár nem, ne kerítsünk nagy feneket a félévi jegyeknek.

Közösségi média = közösségi siker?

A félévi bizonyítvány túlértékelésének egyik formája a közösségi médiában való posztolás. Ettől jobb, ha tartózkodunk még akkor is, ha a büszkeségünket világgá kiabálnánk. Indokolatlan az önigazolás és a virtuális vállveregetés iránti vágyunk, mert ez a félidegen ismerőseinkben is kellemetlen érzéseket kelt, de legfőképpen a gyerekeinkben. A gyerekünk sem azért szeret minket, mert jól teljesítünk a munkánkban és sorakoznak a nullák a bankszámlánkon. Fordítva se legyen ez így.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
"Segítség, felvételizik a gyerekem!" - Forduljunk rá tudatosabban a szóbelikre
Házi feladat könnyek nélkül? 8+1 tipp, ami segít ebben
Segítünk az órarenddel