Ezért ne riogasd azzal a gyereket, hogy a világ egy veszélyes hely

Abban a pillanatban, amikor meglátjuk a két csíkot a teszten a legzsigeribb érzésünk, hogy meg szeretnénk védeni a gyerekeinket. Tulajdonképpen mindentől: csalódástól, szívfájdalmaktól, de legfőképpen a rájuk leselkedő veszélyektől. Ezért aztán kiskoruktól kezdve arra tanítjuk őket, hogy nem szabad idegenekkel beszélni, bárki elrabolhatja, aki édességet kínál és amúgy is a legjobb, ha nem bízik senkiben és semmiben, mert a világ egy nagyon veszélyes hely.

Az ősbizalomtól a bizonytalanságig

Minden gyerek egy mélyen gyökerező bizalommal születik. Hisz abban, hogy az édesanyja, aki 9 hónapig védelmet és táplálékot nyújtott számára, ott lesz és akkor semmi baj nem érheti. Az első néhány hónapban anya és baba szinte egybeolvad, egyikük sem tudja eldönteni, hogy meddig tart az Én és hol kezdődik a Te, testük-lelkük együtt rezeg. Ha ebben a kezdeti időszakban stabil alapokra kerül a világképünk, a szükségleteink kielégülnek, akkor létrejön a biztonságos világba vetett hitünk és az ősbizalom. Azonban a gyerek érzelmi biztonságát később a szülőktől érkező reakciók felülírhatják vagy akár meg is ingathatják.

A hiedelmek az orrunknál fogva vezetnek

A hiedelmek makacs maszlagok. Elkábítják a tudatot és elhitetik azt, hogy csak egy és sérthetetlen igazság létezik. Ha ezeket a szülők mondogatják, ismételgetik, akkor olyan mélyen belénk ivódnak, hogy minden döntésünk mozgatórúgóivá válnak. Ha pedig egész életünkben azt hallottuk, hogy mindenki szemét és csak lehúz, akkor, hogyan is tudnánk bizalommal fordulni bárki felé is? A világ felnőttszemmel tényleg egy veszélyes hely. Háborúk, gaztettek, balesetek színtere, de ugyanígy igaz az ellentettje is: mindig van egy kedves idegen, aki ránk mosolyog, egy hétköznapi szuperhős, aki visszaránt a járdaszegélyre. Ha keressük, akkor megtaláljuk a jóságot is az emberekben.

A Pennsylvaniai Egyetem 2021-es kutatása alapján 3 kategóriába soroljuk a világképünket: a világ egy biztonságos hely (vagy egy veszélyes hely), a világ egy csábító hely (vagy unalmas), és a világ egy eleven és élő hely (vagy mechanikus). A kutatók arra jutottak, hogy azoknak, akiknek negatív világképe volt − a világ unalmas, veszélyes vagy mechanikus − azok nem tudtak kibontakozni se a magán-, se a szakmai életükben, rosszabb egészségügyi állapotuk volt, több negatív érzelmet éltek meg és a depresszióra és más klinikai zavarokra is hajlamosabbak voltak.

Ebből jól látszik, hogy mennyire megfoszt minket a boldog élet lehetőségétől, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a világ veszélyes. De vajon csak a szülői minta számít vagy mindaz az információhalmaz is, ami körbevesz minket nap, mint nap?

Digitális félelemkeltés

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a mai gyerekek túlterheltek érzelmileg. Sok családnál háttérzajként megy a TV, a rádió, és mindazzal a 7 órás hírekből ránk ömlő negatívcunamival, amivel nekünk, nekik is meg kell birkózni. Holott még életkorban nem tartanak ott. Ezért van az, hogy olyan távoli eseményektől rettegnek gyerekek, ami a mi valóságunktól nagyon messze áll. Nem törnek be minden egyes lakásba, a tornádó esélye elég valószínűtlen például Magyarországon, de a gyerek ezt még nem fogja fel.

A digitális világ minden platformján megjelenik ez a lehúzó, negatív fókuszú hozzáállás. Az internet veszélyes hely, ahol a személyiségedtől a pénzedig mindent ellophatnak tőled, a TV és rádió minduntalan az összeomlásra, a világvégére és a mindennapi szörnyűségekre emlékeztet. Ember legyen a talpán ezek után, aki azt tudja mondani, hogy minden szép és jó.

Mit tehetünk mégis?

Egyrészt megszűrhetjük, hogy mekkora mennyiségű negatív behatást engedünk a mindennapi életünkbe. A hírek akkor is utolérnek, ha nem csüngünk rajtuk, azonban, ha tudatosan mérsékeljük a hírfogyasztásunkat, az a mi lelki békénket és a gyerekeinkét is szolgálja. Zárjuk el azt a csapot, amiből csak agresszió, veszély és bizonytalanság folyik. Másrészt fontos, hogy megértsük, a gyerekeket nem megvédeni, hanem felkészíteni kell. Megoldókulcsokat kell adni az esetleges, valódi veszélyekhez, de közben el kell ültetni a bizalom, az emberi jóságba vetett hit és a szebb világ magjait. Ha megtanítjuk őket arra, hogyan kell mentőt hívni, megvédeni a testüket, segítséget kérni, és önbizalommal vértezzük fel őket, akkor megadunk nekik mindent, ami ahhoz kell, hogy még egy veszélyekkel teli világban is boldogulni tudjanak és boldogok maradjanak.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
A gyereked csak egy a több mint 2 milliárd felhasználó között
"Nem tudjuk, hogy jó-e hosszú távon, amit most mi, szülők csinálunk" - Steigervald Krisztián
Önbizalommal vértezd fel a gyereked a netes ragadozók ellen