"Segítség, felvételizik a gyerekem!" - Forduljunk rá tudatosabban a szóbelikre

Hasfájás, hányinger, kimerült idegrendszer, átvirrasztott és átsírt éjszakák Ez csak néhány azok közül, amiken a legtöbb felvételiző gyerek keresztülmegy. Az izzasztó írásbelik után azonban itt a következő megmérettetés: a szóbelik. Sokaknak ez még rémisztőbb helyzet, hiszen itt szemtől szemben kell számot adni a lexikális tudásról, ráadásul feszített tempóban, úgy, hogy nincs elég idő a gondolkodásra. A stressz a tetőfokára hág. Éppen ezért összegyűjtöttünk néhány olyan módszert, amely segíthet erőt venni a vizsgadrukk felett.

Kell ennyi stressz egy gyereknek?

Ne felejtsük el, hogy a felvételi vizsgák éppen egybeesnek a kamaszkor kritikus időszakaival. Az amúgy is megterhelő lelki és fizikai változások közben várjuk el a gyerekektől, hogy döntsenek a jövőjükről. Egy érzelmileg labilis tini számára a középiskolai felvételi − ami ráadásul élete első igazi megmérettetése – egy olyan fordulópontnak tűnhet, amelyen a jövőbeli boldogsága múlik. Minél inkább hangsúlyozzák a tanárok és a szülők azt, hogy teljesíteni kell, mert tétje van a vizsgáknak, annál nagyobb nyomás helyeződik a gyerekre. A kudarctól való félelem azonban megbénít.

Hogy kell-e ennyi feszültség egy fejlődésben lévő szervezetnek, arra az egyértelmű válasz az, hogy nem. A felvételit megúszni sajnos nem lehet, azzal viszont segíthetünk a gyerekeknek, ha elvesszük a dolog élét. Az első lépés, hogy megértetjük, hogy a felvételi valóban egy fontos esemény, de nem ezen múlik minden. A vizsgák kijavíthatók, iskolát váltani nem ördögtől való dolog és a szeretetünk sem múlik a teljesítményükön. Másrészt jó emlékeztetni a gyerekeket arra is, hogy nem mindig az általunk jónak vélt cél szolgál a legjobban minket. Lehet, hogy nem az elsőnek megjelölt iskolába kerülnek be, de később kiderülhet, hogy ez a „balszerencse” egy sokkal jobb útra vezetett.

A katasztrofizálás helyett tehát eszközöket kell adnunk a gyerekek kezébe, amelyek segítenek legyőzni az izgulást és a leblokkolás esélyét az éles helyzetekben.

Ha el tudom KÉPzelni, KÉPes is vagyok rá

Az egyik ilyen eszköz a vizualizáció. A vizsgahelyzet szimulálása ismerősségérzetet kelt. Az alapelv pedig az, hogy minél ismerősebb egy helyzet, annál kevésbé félünk tőle. A gyakorlat lényege, hogy minél részletesebben képzeljük el a szóbeli napját. Milyen a terem? Hogy érezzük magunkat? Hogyan lélegzünk, ha nem jut eszünkbe valami? Programozzuk az agyunkat pozitív irányba. Gyakorolhatjuk otthon a szóbeli kikérdezést úgy is, hogy rokonoknak mondjuk fel az anyagot.

Vissza az alapokhoz

Megterhelő élethelyzetekben az egyik legjobb, amit tehetünk, ha visszatérünk az alapokhoz. Az alvás, evés, mozgás szentháromsága ilyenkor kifejezetten segít. Igyekezzünk támogatni az egészséget, hiszen egy kialvatlan, egész nap könyv felett ülő gyerek, testileg és szellemileg is lemerül. A vitaminok, gyógynövények plusz löketet adhatnak. Fontos emellett, hogy minden felesleges terhet minimalizáljunk. Ne ilyenkor várjunk mindenből jó jegyeket, hibátlan testvérkapcsolatot vagy segítséget a házimunkában.

Stresszcsökkentés két oldalról

A stressz ragadós. Ha mi izgulunk szülőként, az a gyerekre hatványozottan hat. Azzal tisztában vagyunk, hogy a kamaszok stressz-szintjét lentebb kell tornászni, de a sajátunkról megfeledkezünk. Érdemes odafigyelni arra, hogy mindkét oldalról dolgozzuk meg a stresszel való kapcsolatunkat. A vizsgát megelőző időszakban sokat segíthetnek a passzív relaxációs technikák, mint a meditáció és a légzőgyakorlatok, azonban közvetlenül a vizsga napján jobbnak bizonyulnak az aktív izomlazítással járó módszerek, mint a progresszív izomrelaxáció vagy a TRE-technika, amellyel kiremegjük magunkból a feszültséget.

Pozitív megerősítések

Jól tudjuk milyen erő rejlik a pozitív megerősítésekben. Igyekezzünk értékelni a részcélok elérését. Dicsérjük meg a gyereket az igyekezeteiért. „Látom, hogy végeztél még egy tétellel. Nagyon jó vagy, csak így tovább!”. „Tudom, hogy most iszonyú nehéz neked, szeretném, ha most szusszannál egyet és megünnepelnénk az eddigi utat, amit megtettél”. Ezek apró biztatások, de többet érnek, mint gondolnánk.

Kell a lazítás is! Játsszatok egy kört a családi társasjátékunkkal!

Sikeres felvételit kívánunk mindenkinek!