A szülő-gyerek kapcsolaton is nagyon sokat erősít a TSMT torna

A mai kisgyerekes szülőknek, már, ami a fejlesztési lehetőségeket illeti könnyű dolguk van, ugyanis rengeteg opció közül választhatnak. Az egyik leghatékonyabb torna a TSMT, amelynek indikációiról és mechanizmusáról, Nagy-Zámbó Vera TSMT-terapeutával beszélgettünk.

Mit jelent pontosan a rövidítés, és mi a torna lényege?

A TSMT, azaz tervezett szenzomotoros tréning, amiről kevesen tudják, hogy egy magyar szakember, Dr. Lakatos Katalin konduktor nevéhez kapcsolódik. A módszer komoly múltra tekint vissza, 30 éve használják. A szenzomotoros alapú torna kifejezés azt jelenti, hogy úgy próbáljuk a gyerekek idegrendszerét serkenteni, érlelni, hogy különböző ingereket adunk nekik : vizualitás, tapintás, és hallás útján. Folyamatosan mondókázunk, és torna közben előre tervezett mennyiségben és intenzitásban, vesztibuláris ingereket adunk. Ezeket az ingereket a belső fülünkben egy pici szerv érzékeli, ami az egyensúlyért felelős, és rendkívül sok hálózatos összeköttetése van idegrendszeri szinten. Tehát ha adunk sok hintázásra emlékeztető, egyensúlyból kibillentő feladatot, attól azt várjuk, és azt is tapasztaljuk, hogy az idegrendszeri hálózatos kapcsolatok újrahuzalozódnak, így támogatva az idegrendszer fejlődését.

Mi miatt lehet valakinek szüksége TSMT-re?

A terápia megkezdése előtt mindig van egy bemeneti szűrés, ennek alkalmával meg tudjuk nézni, hogy milyen eltérések vannak. Az emberre jellemző ontogenetikus mozgásfejlődés lépései: először kitámaszt a csecsemő alkaron, aztán tenyéren, kúszni kezd, egy idő után négykézlábra áll, önállóan felül, majd kapaszkodva feláll, és elindul. Ezek nagyon fontos mérföldkövek, a nagy átlagnál tudjuk is, hogy ezeket mikor szokta elérni egy gyermek. Természetesen van egyedi fejlődésmenet is, de mégis ha a mozgásfejlődésben atipikusságot látunk, például nem szabályosan, hanem féloldalasan kúszik, vagy ez egy az egyben kimaradt, akkor gyanakodhatunk arra, hogy az idegrendszer nem a klasszikus sztenderd módon fejlődik, érik.

Vannak a beszédkészséggel összefüggő gyanújelek is: ha egy féléves lemaradás tapasztalható a beszédfejlődésben az életkornak megfelelő elvárt szinttől, akkor egyéni tornát szoktunk javasolni. De jel lehet a nehezített étkezés, regulációs problémák, vagy ha az alvás nehezített. Szenzoros tünetek, amikor túlérzékenységet tapasztalunk, például fokozottan jellemző rá, hogy megijed a hangoktól, zavarják a címkék a ruháján, hamar túltelítődik a különböző bejövő ingerektől és kiborul. Az is egy jel, ha egy pici nem szereti az érintést, és nehezen nyugtatható, ha zavarja, hogy piszkos lesz a keze, vagy nagyon ellenkezik arcmosáskor. Sok tünet lehet, és természetesen egy dologból nem lehet, és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni. De ha több dolgot tapasztalunk, vagy látunk a felmérésen, akkor indokoltnak tartjuk a tornát.

Hány éves, esetleg hónapos korban érdemes elkezdeni a tornát?

Akár már 6 hónapos kortól elkezdhető, a jellemzően otthoni, egyéni torna. Ebben az esetben heti 3-4 alkalommal a szülő tornázik otthon a babával, amihez a klasszikus TSMT eszközöket használja, a nagylabdát, a billenő lapot, és a gördeszkát. Egy pici baba már 20 perces tornától is elfárad, de életkortól függően ez egy óráig is eltarthat, mert egy idő után a rövid idő már nem is mozgatja meg annyira az idegrendszert.

Vagyis a szülő felelőssége is óriási, hogy rendszeresen beépüljön a napi rutinba a torna?

Igen, nagyon komoly szülői közreműködés kell, és a gyerek részéről is szükséges az együttműködés, viszont a szülő-gyerek kapcsolaton is nagyon sokat tud erősíteni. Tehát pszichés vonulata is van, főleg, ahol több gyerek van otthon, és mindenki nagyon megköveteli a figyelmet, de így van egy saját idő valamelyik szülőtől, ami csak az övé. Egyébként tapasztalataim szerint ilyenkor nagyon sokszor beállnak a tesók is, kicsit elirigyelve ezt a plusz időt. Ártani nekik sem árt, ha pár feladatot kipróbálnak, amit a tesó rendszeresen gyakorol otthon, és a szülő-gyerek kapcsolódásnak is nagyon jót tesz. Vannak olyan nehezebb esetek, amikor annyira nincs együttműködés, hogy szerencsésebb más fejlesztőfoglalkozást választani, nem ennyire kötöttet. Mert a TSMT-nek az az egyik specialitása, hogy előre megírjuk a tornasort, azt közösen betanuljuk, (a terapeuta a szülő és a gyerek), együtt letornázzuk, megnézzük, hogy pontosan hogy kell megcsinálni, és hogy a gyerek hogy reagál rá. Utána otthon gyakorolnak, majd 2-3 hét múlva jönnek vissza kontrollra, és akkor megbeszéljük a tapasztalatokat.

Akkor te már látod, hogy csinálták- e „rendesen”?

Alapvetően igen, mivel látom a gyereken, hogy tudja, hogy melyik feladat után mi jön. Szerencsére a szülők is komolyan veszik, illetve ha valamiért mégis elmarad, azt is elmondják. Muszáj csinálni, mert csak akkor hatékony, ez egyértelmű a számukra is. Nagyon ritkán van, hogy ha nehézkesen megy otthon, akkor heti egy alkalommal besegítek, inkább csak annak érdekében, hogy kialakuljon a rutin. A cél az, hogy menjen annyira az otthoni feladatsor, hogy idővel csoportéretté váljon egy gyerek. A csoportérettséghez az kell, hogy a figyelme ne kalandozzon el, részt vegyen a folyamatban, de ne csak fizikailag legyen jelen, hanem együtt is működjön.

Ez a terem, ahol beszélgetünk, és órát tartottál az előbb, olyan színes és izgalmas, mint egy kalandpark. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy szeretik a gyerekek.

Igen, nagyon szeretik, már csak azért is, mert egy-egy feladat után dicséretet kapnak, ami nagyon fontos ebben a korban. És az is sokat segít, hogy tényleg látható a gyors, és látványos fejlődés, tehát komoly sikerélményt szereznek torna közben. Azt, hogy ügyesednek, fejlődnek ők is érzik magukon, amitől pedig egyre magabiztosabbá válnak.

Az elmúlt évtizedekhez képest nagyon sok az SNI-s, figyelemzavaros, hiperaktív gyerek. Nekik is segítség a TSMT?

A TSMT kifejezetten jó az ADHD gyanús tünetek esetén. Azok, akik nagyon impulzívak, mozgékonyak, 5 percre nem tudnak nyugodtan leülni, nem tudnak koncentrálni, nekik nagyon hasznos. Csoportot vinni ADHD-s gyerekekkel nagyon nagy kihívás, mert mindenki másfelé megy, ezért olyankor egyéniben kezdjük a tornát, és amikor eljutunk a csoportszintre, akkor a jó csoportdinamika elbírja az impulzívabb gyerekeket is. Mert alkalmazkodhat a többiekhez, ők is segíthetnek neki, figyelnek rá, ő pedig próbál ehhez alkalmazkodni. És van a másik eset, amikor a többiek csatlakoznak hozzá, és szétesik a csapat. Vannak ebben kihívások, és szerencse kérdése is év elején, hogy hogy jön létre egy csoport.

Hány fős egy csoport?

Alapvetően homogén csoportokkal dolgozunk, hasonló problémával vagy hasonló célokkal, hogy miket szeretnénk abban a csoportban erősíteni. Korban is nagyjából hasonlóak, maximum 6-8 fős a csoport, hogy mindenkire lehessen maximálisan figyelni. Torna közben folyamatosan beszélünk, számolunk, mondókázunk, hozzáteszünk egy-egy kognitív feladatot, memóriafeladatokat főleg már egy iskola előkészítő csoportban, így rengeteg dologra kell egyszerre figyelniük a gyerekeknek és nekem is.

Manapság minden instant, a szülők is nyilván gyorsan akarnak változást. Hány alkalommal kell jönni, meddig lehet, meddig ajánlott csinálni?

Az egyéni tornáknál az edzéselméletet követve 8 hetente írunk új tornasort. Ez az alap, utána új tornasor keretében, az előzőekre építve nehezítjük a feladatokat: több feladat lesz, és ezek hosszabbak lesznek, és nehezebbek is.

A terápia hossza függ a probléma jellegétől. Általánosságban elmondható, hogy 3 tornasor az alap, de beszédindításnál sokszor rövidebb idő alatt is elérjük a várt hatást. Ilyenkor sok és erős vesztibuláris ingerekkel dolgozunk. Akinek ADHD-s tünetei vannak, vagy autizmus spektrumzavar esetén hosszúra is elnyúlhat ez a folyamat, hiszen a tüneteket próbáljuk csökkenteni. A cél az, hogy a nagyobb mértékű idegrendszeri éretlenséget vagy eltérő fejlődést mutató gyerek legalább 3 egyéni tornasor után csoportéretté váljon. A fejlődés menete viszont egyénenként nagyon eltérő lehet. Az iskola előkészítésnél a csoportos foglalkozásokon sok egyensúlyt, figyelmet, monotóniatűrést, gátló funkciókat fejlesztő feladattal dolgozunk, amit akár középső csoportos kortól érdemes elkezdeni heti két alkalommal.

Egy ilyen fejlesztő foglalkozáson jó, ha jelen vannak a szülők?

A felmérésen természetesen ott vannak, hiszen az egy ismerkedési folyamat. A piciknél 3 éves korig is ott vannak, és szükség is van a szülői asszisztenciára. Van olyan gyerek, aki nagyon felszabadul a szülő hatására, sokkal nyugodtabb, de vannak olyan esetek is, amikor könnyebben menne szülők nélkül.

Tudsz szigorú lenni a gyerekek érdekében?

Igen, mert határok tartása nélkül szétesne a csoport. Ebben a munkában nagyon fontos szerintem a gyerekekkel való kapcsolódás, ami optimális esetben a közös munkát is hatékonyabbá teszi. Mivel ez egy terápiás foglalkozás, heti kétszer „kötelezően” járnak a gyerekek, amihez nincs mindig kedve egy ovis korú gyerkőcnek. Ha a feladatok érdekesek és jó kapcsolat alakul ki köztem és a gyerekek között, akkor ezeken a nehézségeken is könnyebb túljutni. Egyébként én a csoportos tornáimat reggel tartom, mert akkor még frissebbek, kipihentebbek a gyerekek és jobban tudnak koncentrálni.

Te hol találkoztál a módszerrel?

Mindig közel állt hozzám a sport, kiskoromban kiderült, hogy jó mozgásom van. Több sportot kipróbáltam, és a vívásnál kötöttem ki, utánpótlás válogatottságig vittem. 18 évesen egy szerencsétlen lépés következtében elszakadt a keresztszalagom, amit pótoltak, de megint rásérültem, így nem tudtam visszatérni, versenyezni. Bár abbahagytam, a sportot, nem szakadtam el tőle, az egész személyiségem a sportra épült. Ismerem a testemet, számíthatok rá, tudom, hogy kell irányítani, ami nagyon fontos, megnyugtató, és magabiztosságot is ad. Főleg ebből táplálkoztam, ezt tartom most anyaként is fontosnak, ezt adom át a gyerekeimnek, hogy tudják, hogy számíthatnak a testükre.

Szociológiát tanultam, mert ez a véna is erős volt bennem, emiatt mindig valamilyen segítő szakmában gondolkodtam. De annyira hiányzott a sport, hogy elmentem egy sportmenedzsment képzésre Spanyolországba, de nem tudtam ezen a területen itthon elhelyezkedni. Dolgoztam a közigazgatásban és a versenyszférában is, majd a gyerekeim születése hozott nagy váltást az életemben. Kiderült számomra, hogy velük lenni nekem nagyobb élvezetet okoz, mint a felnőttekkel, és ez a felismerés hozta azt, hogy a mozgást össze kellene kötnöm a segítéssel és a gyerekekkel, ebből jött a TSMT. De az is a döntésemhez tartozott, hogy a legnagyobb lányom Dévény módszerre járt, mert laza izomtónusú volt, így folyamatos volt az ez irányú érdeklődésem. Amikor ő született elkezdett érdekelni a gyermeki fejlődés lélektan is, ezért elvégeztem a pszichológia alapszakot is, és utána kezdtem a TSMT képzést. Ez most így kerek, mert minden benne van, ami időközben bennem is alakult és tisztázódott, és amire valahol mindig is vágytam.

Jól gondolom, hogy téged is feltölt egy-egy foglalkozás?

Nagyon! Amikor azt látom, hogy akár már a harmadik héten mekkora a változás az nekem is óriási sikerélmény. Ezek apró lépések, például egy bukfenc helyes elvégzése, nagy mérföldkőnek számítanak. Vagy amikor mesélik a szülők, hogy otthon maguktól gyakorolnak a gyerekek, hogy itt jobban menjen. Az a legnagyobb örömöm, amikor annyira szeretnek itt lenni, hogy otthon is lelkiismeretesen készülnek a következő foglalkozásra. Pár hónap alatt látom a fejlődést, és azt is, ahogy egy összetartó csoporttá alakulunk. Mindenkivel úgy vagyok, mintha kicsit a saját gyerekem is lenne, és a mindennapokat hihetetlen jó élmény velük megélni. Nem is kérdés, hogy a legtöbbet a gyerekektől kapja az ember!

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezt is:
A mai gyerekek a hetük csupán 2%-át töltik játékkal