Amikor feszültség lesz az evésből

Az iskolaváltás, a felvételi, az érettségi vagy más vizsgák hatalmas stresszt jelenthetnek a kiskamaszok és tinédzserek számára. Nagyon sok gyerek küzd megfelelési kényszerrel, ami ezzel a stresszhelyzettel társulva akár komoly evészavarok kiváltó oka is lehet. A témáról Gyányi Andreával, a Belvárosi Evészavar Műhely szakemberével beszélgettünk.

A mumus neve: megfelelési kényszer

A megfelelési kényszer és az evészavarok kéz a kézben járnak, az evészavaros gyerekekben szinte kivétel nélkül ott van ez a személyiségjegy. Szakértőnk szerint a perfekcionizmus önmagában nem vezet evészavarhoz, de a kiváltó okok között előkelő helyen szerepel. „Genetikai és környezeti oka is van, ha egy gyerekben nagyon erős a megfelelési kényszer. A szülők hatalmas szerepet játszanak ebben, nemcsak azzal, hogy kikötik, csak ötösöket lehet hazahozni az iskolából, hanem például azzal is, ahogyan ők a saját munkájukhoz és feladataikhoz állnak, vagy hogy folyamatosan megmondják, mint hogyan csináljon a gyerek, rendszeresen rászólnak, korrigálják – mondja Gyányi Andrea. – Általában az ilyen szülők egész lényéből sugárzik, hogy számukra nagyon fontos a megfelelés.”

Ebből önmagában nem lesz evészavar, ahhoz kellenek hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők. „Hogy egy bonyolult kifejezéssel éljek, az evészavarok hátterében bio-pszicho-szocio-kulturális okok állnak – folytatja szakértőnk. – Kell hozzá genetika, ez azonban nem azt jelenti, hogy valaki a génjeiben hordozza az evészavarokra való hajlamot, inkább azt, hogy a családjában előfordult depresszió, kényszerekre való hajlam. Pszichés szempontból is egy érzelmileg labilisabb, érzékeny, perfekcionista, csökkent önértékelésű személyiségről van legtöbbször szó.

A szociális tényezőt tekintve általában a közép- és felsőosztálybeliek érintettek, de ez nem jelenti, hogy az alsóbb osztályokat nem fenyegeti a veszély, a bevándórlóknál például nagyobb eséllyel fordul elő, hiszen ők egy idegen kultúrában igyekeznek folyamatosan megfelelni. Akkor is gyakori, amikor a szülők alacsonyabb társadalmi státuszból jönnek, és mindenáron próbálják gyerekeiket feljebb nyomni. De az olyan klasszikus családi struktúrákban is jellemző ez a jelenség, ahol túlóvók a szülők, vagy nincsenek jól kirajzolódó határok például a generációk között. És persze a traumatikus gyerekkor, a fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás mind hajlamosító vagy kiváltó oka lehet a különböző evészavaroknak. Sokféle hajlamosító tényező létezik tehát, és egy-egy rossz csillagállás kiváló táptalajt ad az evészavarnak. A serdülőkor különösen veszélyes időszak, hiszen ilyenkor amúgy is nagyon érzékeny a személyiség, és erre jön egy óriási stresszfaktor, a felvételi vagy az érettségi.”

Hogyan vedd észre, mit tehetsz?

Kamaszkoromban volt egy osztálytársam, aki az érettségi évében csontsoványra fogyott, soha senki nem látta enni, csak sportolni. Akkor sem értettem, most sem értem, hogy a szülei hogy nem vették észre, ami számomra 17 évesen is egyértelmű volt: a lány anorexiás. Szakértőnk szerint a bulimia előfordulása háromszor gyakoribb, mint az anorexiáé, ez viszont sokszor nem látszik az ellátórendszerben, mert a bulimia tovább tud rejtve maradni, így a betegek csak később kapnak ellátást. Általánosan elmondható, hogy az anorexia korábban, 13-16 éves kor között, míg a bulimia a későbbi életkorban szokott előfordulni. Viszont azt is hozzáteszi, reagálva az én történetemre, hogy ha az ember minden nap találkozik a gyerekével, sokáig észrevétlen maradhat a változás. A gyerekek stresszre, vagy életmódváltásra fogják a fogyást, vagy nem is látszik egyértelműen, mert bő ruhákat hordanak.

Nagyon fontos azonban, hogy a problémát már akkor felismerje a szülő, és a kellő lépéseket is megtegye, amikor még nem csontsovány a gyereke. „Egy fiatal serdülő súlyának minimum stagnálnia, de inkább növekednie kell – bizonyos kivételektől eltekintve, pl. túlsúly esetén. Ha a kamasz nő, de nem hízik, az is intő jel lehet. De ennél is árulkodóbb, amikor a szülőnek elkezd olyan érzése lenni, hogy problémás lett az étkezés, feszültség van körülötte. Ez nem mindig jelent nagy feszültséget, de már az is intő jel lehet, ha a gyerek elkezd változtatni az étkezési szokásain, kihagy étkezéseket, nem akarja, hogy befizessék a menzára, nem vacsorázik a családdal, és ha evésről van szó, hamar veszekedés kerekedik. Az is árulkodó lehet, ha a gyerek túlzott testmozgást végez.”

Aki értintett a témában, vagy látott már közelről olyan családot, ahol evészavaros kamasz van, az pontosan tudja, hogy egy ilyen gyereket nem lehet csak úgy felszólítani, hogy egyen, nem lehet könyörögni neki, kényszeríteni, fenyegetni. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy pszichiátriai betegség, amelyet pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus tud kezelni. Gyányi Andrea azt is kiemeli, hogy minél korábban vesznek igénybe segítséget a szülők, annál jobban kezelhető a probléma. Viszont sok családra igaz, hogy próbálja a jó család látszatát fenntartani, ebbe pedig nem fér bele, hogy ilyen gond van a gyerekkel. „Fontos, hogy az ilyen esetekben nem szabad a szülőt hibáztatni – mondja szakértőnk. – Azt szoktuk mondani, hogy a szülő nem okozója a betegségnek, sok tényező együtt állása szükséges, hogy kialakuljon a betegség, és ebből csak egy a családi rendszer, nem kell rájuk húzni a vizes lepedőt. Sok esetben az történik, hogy a család működött egykor valahogyan, és ami valamikor működött, az most nem működik.

A szülőket nem bűnbánatba kell kergetni, hanem hangsúlyozni, hogy „szakértői” segítségükre szükség van a kezelésben. Hogy az anorexia és a bulimia a testet és a lelket is érintő, ún. pszichoszomatikus betegségek, amelyeket nem lehet csak így, vagy csak úgy kezelni. És a kezelés elengedhetetlen, hiszen ha átmenetileg be is következik a spontán ’gyógyulás’ és rendeződik a súly, de a kiváltó okok nem, akkor később újra visszatérhetnek többek között az evészavarok, előkerülhet a pánik, a szorongás és a leválási problémák.”

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
A kütyüzés miatt is lehet válogatós a gyerek
Így beszélgess a gyerekeddel, ha depresszióval küzd
„Az élet nem szólhat arról, hogy vattába burkolódzunk” – Exkluzív interjú a túlélés mesterével, Bear Gryllsszel