A mumus, ami a szülő ágya alatt lakik: mi történik, ha drogokat használ a gyerek?

A korai kezdet vészjósló folytatása

Ha lefújjuk a port a sokat vitatott kapudrog-elméletről, azt az állítást kapjuk, hogy a súlyos, függőségbe hajló droghasználat első lépcsőfoka a marihuána fogyasztása. Ezt a feltevést többek közt arra alapozzák, hogy a marihuánát gyakran fogyasztók nagy valószínűséggel választanak később veszélyesebbnek ítélt drogokat is. Ugyanakkor az ok-okozati viszony nem egyértelmű, és miközben a kokaint, heroint fogyasztóknak nagy valószínűséggel volt előzetes tapasztalata marihuánával, nem automatikus a szerfogyasztói választás súlyosbodása. Egy új-zélandi kutatás arra mutatott rá, hogy a kannabiszt fogyasztó tizenévesek körében megnőtt a kockázata egyéb szerek használatának. A kutatás azt is igazolta, hogy minél korábbi életévekre tehető a kannabisz kipróbálása és minél gyakoribb a fogyasztás, annál valószínűbb a további szerekkel való kísérletezés. Úgy tűnik, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen életkorban veszi kezdetét a szerekkel való ismerkedés: egy másik kutatás szerint a 14-ik életévnél korábbi szerhasználat 34%-ban vezet függőséghez, de ha a kipróbálás időpontja egy-egy évvel eltolódik, 4-5%-kal javul az addikció elkerülésének esélye. Egy 2019-ben publikált kutatás alapján a 16 éves magyar fiatalok 14%-a fogyasztott már élete során illegális drogokat.

Az alkohol más lapra tartozik?

Akkor, amikor drogokról beszélünk, egy olyan tágan értelmezett halmazt értünk ezalatt, amibe az alkohol is beletartozik. Ezt azért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert mi magyarok nemzetközi szinten is előkelő helyet foglalunk el az alkoholfogyasztásban. Ha a családban normatív jelleget ölt a szülői alkoholfogyasztás, ez rögzült üzenetként továbbítódhat a gyermek számára. Ma már azt gondoljuk, hogy a függőség kialakulását a genetikai „előhuzalozottság” is magyarázhatja, de nem vethetjük el a tanulás szerepét sem. Vagyis ha a szülők, nagyszülők alkoholizálása olyasvalami, amit szellemeskedő kedélyességgel tartanak számon a családban, akkor a kamasz ugyanilyen játékszabályok szerint ítélheti meg a saját drogfogyasztását is. Abban az esetben, ha a szülők valamelyike érintett a függőségben, az ellenazonosulás is egy lehetséges út: elképzelhető, hogy a gyerek teljes egészében tartózkodni fog a tudatmódosító szerek használatától.

A drog egy tünet?

A drogfogyasztó gyermek szüleinek leggyakoribb kérdése: „de miért?” Erre aligha adható univerzális válasz. Az identitáskeresés részeként a kíváncsiság kedvez a kockázatokkal járó kísérletezésnek, de amennyiben ez a kíváncsiság kiüresedik – és ez többnyire együtt jár a fiatal felnőttkorba lépéssel – a szerhasználat izgalma is meghaladott kihívássá válik. Ez a szerencsésebb kimenetel. Elképzelhető azonban az is, hogy a drog meghatározott funkcióhoz jut. Egy droghasználó kamasz vonzza a figyelmet, ami extra törődés vagy éppen büntetés formájában csapódik le. Utóbbit nevezhetjük negatív figyelemnek, de mégis előnyös lehet. Egy válási krízis esetén, vagy konfliktusos családi miliőben hirtelen irányváltással a drogfogyasztó gyermek köré csoportosulnak a család erőforrásai, feláll a válságstáb a szülők részéről és máris születik egy szövetség, amiben anya és apa újra összekapaszkodik. Ez egy olyan nem tudatosan szerzett előny, amiért mindenki súlyos árat fizet. Ebben az esetben a gyermek szerhasználatára úgy is tekinthetünk, mint a családi elakadások egy tünetére.

Kinek jár a segítség?

Bár nincs olyan megoldókulcs, ami a problémát teljes biztonsággal feloldja, de léteznek járható, sőt kitaposott utak is. Segíthet, ha az azonnali szankcióknál előre valóbb a megértés szándéka. A kapcsolat teherbírását megerősíti, ha kimondhatóvá válnak a szerhasználattól kapott pozitívumok, a mindennapokban megélt hiányok, a szerfogyasztói indíttatás.

A szülői következetesség ebben a tekintetben sem tévút: a lefektetett szabályok betartása és betartatása keretet és biztonságot jelent. A szülői hitelesség – akár a saját szerhasználati tapasztalatok megosztása – nyílt és őszinte beszélgetést indíthat el a felek közt. A Z vagy alfa generációs serdülő számára talán már-már archaikus a szülő elbeszélése egy kollégiumi lerészegedés régi és szinte vállalhatatlan emlékéről, de egy ilyen beszélgetés mégis falakat dönthet le, mert a gyerek azonosul. Legalább ennyire fontos, hogy a szülő nincs egyedül, működnek hozzátartozói csoportok, ahol szerhasználatban, függőségben érintettek családtagjai segítenek magukon és egymáson. A családterápia pedig a családi működés javítását szolgálhatja. Utóbbi két lehetőség ahhoz is hozzásegít, hogy a szülő a saját megélését és nehézségeit helyezze középpontba és ezzel kapcsolatban keressen válaszokat. Első lépésként fontos felismerni és elismerni: a család tagjai más-más élményminőségek mentén, de alanyi jogukon érdemelnek támogatást.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
A virtuális valóság megoldás lehet a különféle függőségekre?
Válni, okosan?