Pornófüggő a szülő? Hatással lehet-e ez a gyerekre?

Ha azt állítjuk, hogy a függőség tabukkal terhelt jelenség, akkor ez hatványozottan igaz a pornófüggőségre és a szexuális addikciókra. A tabusítás már önmagában indokolja azt, hogy érdemes kibontani a kérdést. Már csak azért is, mert a függőségek elszenvedői nem kizárólag az érintettek, hanem a környezetükben élő családtagok is, köztük a családban felcseperedő gyermekek. De hogyan hat a gyermekre a szülő pornófogyasztása, miközben mindez a négy fal sötétjében zajlik?

Éppen a tabusítás természetéből adódóan fontos különbséget tenni pornóhasználat és pornófüggőség között, hiszen ahogy a munkavégzés sem torkollik magától értetődően munkafüggőségbe, úgy a pornóhasználat sem feltétlenül ölt kóros jelleget. A pornófüggőségre leginkább problémás pornóhasználat elnevezéssel utal a szakirodalom, és a hozzá társuló sajátosságok kísértetiesen egybecsengenek azokkal a tünetekkel, amelyek a függőségekre általánosan jellemzőek.

Szexuális desszert helyett sürgető kényszer

Bár lesütött szemmel érintjük a témát, a pornóhasználat kimondottan elterjedt jelenség. Az internetes kereséseknek becsülhetően 25%-a pornóval kapcsolatos, 2014-es becslések alapján a férfiak 50-99%-a, a nők 30-86%-a fogyaszt pornót. Ezek a számok jelentősen megugrottak az internetes elérés leegyszerűsödésével, hiszen ma már nem kell sötétített napszemüvegben beosonni a videótékába annak, aki pornótartalomhoz szeretne hozzáférni. A problémás pornóhasználat nem csak a nagy mennyiségű pornófogyasztásra utal. A használati gyakoriság csupán egyetlen, és nem feltétlenül elsődleges szempont annak megítélésében, hogy függőséggel állunk-e szemben. Az addikciók általános ismérve a kontrollvesztés, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az egyén nem képes fékeket beállítani a pornó használata során. Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbá válik a felhasználás, vagy egyre extrémebb tartalmak kerülnek terítékre. Elvonási tünetek jelentkeznek akkor, amikor a pornófogyasztó elesik a használat lehetőségétől: ide tartozhat a szorongás, a lehangoltság, a növekvő feszültség. A függőség velejárója, hogy a viselkedés folytonossága negatívan befolyásolja a munkavégzést, a mindennapos feladatok ellátását és a személyes kapcsolatok menedzselését. Az egyén segítség nélkül nem képes felhagyni az addikciót kialakító tevékenyéggel a megélt negatív következmények és az állandósuló bűntudat ellenére sem.

A hálószoba és a gyerekszoba távolsága

A pornófüggő szülő gyermeke közvetett és közvetlen módon tapasztalhatja meg az addikció hátulütőit. A függőségek általában átrajzolják a kapcsolatok térképét, a függő személy beszűkültté válik, figyelme az addikció tárgyán rögzül, a sóvárgás állandó készenléti állapotot tart fenn a vágyteljesítés víziójával. Egy ilyen csapdahelyzetben ellehetetlenül a bensőséges kapcsolódás a családtagok között. Másrészt, ha magas fordulatszámra kapcsol a pornófogyasztás, ez a szülőtársak közt is feszültséget okozhat. Az aktív használó szenved a kényszereitől és attól, hogy képtelen kommunikálni a pornóhasználatot mozgosító elakadásairól, miközben a passzív fél nem tud vagy nem mer hangot adni saját elutasítottságának, megsebzettségének, a helyettesíthetőség érzésének.

Nem egyértelmű, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb: az intimitás zavarának, a szexuális elakadásoknak talaján kialakulhat pornófüggés, de a kényszeres használat is visszahat mindezekre. A párkapcsolat működésére gyakorolt hatás következményesen a szülői egységet is érintheti, egyrészt így csordogálhatnak le az utóhatások a gyermek szintjére. Másrészt azt is érdemes számításba venni, hogy milyen attitűdöt közvetít a szülő a szexualitással és a pornóval kapcsolatban, mik a kimondott vagy közvetített üzenetek. Az egyik véglet, hogy szélsőségesen legátolt és tiltott megéléssé válik a gyermek számára mindaz, ami a saját szexualitásával összefügg. A másik véglet, hogy a gyermek egyedüli és instant örömforrásként könyveli el azt, amit a szexualitástól kaphat. A szexuális nevelés ideális esetben már óvodáskorban elkezdődik, többek közt az úgynevezett „bugyiszabály” bevezetésével. Ennek lényege, hogy a gyermek hozzájárulása nélkül senki sem férhet hozzá az intim területekhez, még egy felnőtt személy sem. Ha a gyermek életkorához mérten, fokozatosan hozzájut azokhoz az információkhoz, melyek által megismeri a saját testét, a saját autonómiáját, az öröm és a biztonság szükségszerű együttesét, akkor jó eséllyel serdülőkorban nem a pornó lesz az egyedüli edukációs eszköz számára. Gyakori, de szerencsétlen forgatókönyv, hogy a serdülők a pornófilmben látottakat tekintik tájékozódási pontnak, miközben ezek a tartalmak sok esetben köszönőviszonyban sincsenek a kamerák világán kívül megélhető, hús-vér emberek közt megvalósuló együttléttel.

Rákattintani az X-re

Egy pornófüggő szülő számára több felépülési támogatás adott, mint ahogy az elsőre tűnik. Ezek egy része arctalanul és névtelenül igénybevehető olyan online felületeken, mint a Candeo. Az Anonim Alkoholisták tizenkét lépéses programjának mintáján alapul az SLAA, vagyis a Névtelen Szex- és Szerelemfüggők közösségi működése. Az SLAA a függőségben érintettek jelenlétére és megosztásaira hagyatkozik külső szakember jelenléte nélkül. Az SLAA csoportok javarészt személyesen látogathatók, de léteznek Skype-gyűlések is. Megfontolandó az egyéni pszichoterápia lehetősége is, ennek segítségével megérthetőek a háttérben húzódó motivációk és elakadások. A párterápia a párkapcsolat szövevényességét hivatott tisztázni, hogy aztán közösen bogozza ki a gubancokat a szülőpár két tagja. A rendeződő viszonyok egyik, de nem egyedüli nyertese pedig minden bizonnyal maga a gyermek.