Társkeresés gyerekkel: avagy szerelmet keresek, nem pótszülőt

Egy ideális világban gyerek mellett eszünkbe sem jutna ismerkedni és párt keresni, hiszen harmonikus kapcsolatban élnénk a gyerekünk apjával. De mivel az élet sokkal trükkösebb forgatókönyvíró, mint a tündérmesék készítői, könnyedén előfordulhat, hogy bár már terelgetjük gyerekeinket, egyben mi is kutatunk a szerelem után. Ehhez azonban sokkal több megfontoltság, előkészület és tudatosság szükséges, hiszen már nemcsak rólunk van szó, hanem a gyerek érdekeit is szem előtt kell tartanunk.

Nehezített pálya, de még jól is jöhet

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen esélyekkel indul egy egyedülálló szülő a társkeresés dzsungelében, akkor elég borús jövőkép jelenhet meg a lelki szemeink előtt. Hiszen még a lelkes szinglik is szenvednek az online és offline pártalálásban. Egy gyerekkel az oldalunkon pedig olyan, mintha 5 lépés hátrányból indulnánk. Azonban előnye is van ennek a felállásnak. A társkeresés során ugyanis a gyerek szűrőként viselkedik, vagyis fontos kritériumok alapján átrostálja a jelölteket. Ilyenkor az igényeink magasabbak, hiszen nem engedhetünk be akárkit az életünkbe. Ennek köszönhetően több időt fektetünk az igazi megtalálásába, ami így javítja az esélyeinket is. Emellett pedig elkerülünk olyan alapvető buktatókat, mint a holdudvarhatás, amikor a vonzó külsőt tudattalanul pozitív tulajdonságokkal társítjuk. Ezeket az öreg hibákat már nem engedhetjük meg magunknak.

Az apák fejest ugranak a randizásba, az anyák kapcsolatra törekszenek

Egy 2022-es kutatás is bizakodásra ad okot, kiderült ugyanis, hogy egyre többen nyitottak a kisgyerekes szülők irányába. Ezt itthon az Elittárs is felmérte és arra jutott, hogy a tagok nagy többsége pozitívan vélekedik arról, ha leendő társuknak van már gyermeke egy korábbi párkapcsolatból. Ennek az egyik oka, hogy az egyedülálló szülők gyakran határozottabbak, nyíltabbak és egyértelműbben fogalmaznak a jövőbeli terveikkel és a párkapcsolattal való elvárásaikkal kapcsolatban. Egy amerikai kutatás arra is választ ad, hogy vajon az anyák vagy az apák vetik bele hamarabb magukat a randizásba. Eszerint a férfiak többet ismerkednek, azonban az elvált anyukák több romantikus kapcsolatot alakítanak ki az első két évben.

Tedd zsebre a bűntudatot, és vágj bele

A szakértők szerint szinte elkerülhetetlen, hogy ne fussunk bele a mom-shamingbe, avagy az anyák megszégyenítésébe, ha gyerekkel kezdünk el társat keresni. Amikor úgy döntesz, hogy randizni kezdesz, nem mindenki fog örülni az ötletnek. Emellett pedig a saját szülői bűntudatunkkal is meg kell birkózni. Nehéz érzéseket válthat ki ez a fajta „önzőség”, és folyton feltesszük a kérdést, hogy megéri-e elvenni a gyerekemtől az időt arra, hogy társ után kutassak? Nehéz megtalálni a szülőség és szerelemre vágyó nő szerepei között az egyensúlyt. Ez az akadály hangsúlyos a nők esetében, akik több felügyeleti joggal és felelősséggel rendelkeznek.
Nagy segítség lehet, ha még mielőtt belevágunk ebbe, elkezdjük megerősíteni a tönkrement kapcsolat alatt/után megzilálódott önbizalmunkat. Ezzel rengeteg felesleges körtől megkímélhetjük magunkat. Egy újabb előny, hogy a rózsaszín ködre is fék kerül, hiszen nem tölthetjük minden időnket az új partnerrel. Ennek következtében sokkal stabilabb és tudatosabb kapcsolódásban lehet részünk.

Randi lemondva. Ok: gyerekbetegség

A szülőségben sok váratlan helyzettel találhatjuk szembe magunkat. Lehet, hogy azért kell lemondanod egy randevút, mert megbetegedett a gyerek vagy nem találtál bébiszittert estére. Ilyenkor is legjobb az őszinte, nyílt kommunikáció. Ha ezt kommunikáljuk a másik felé, akkor nem fogja azt érezni, hogy félvállról vesszük a találkozót. Ráadásul ezzel felmérhetjük a másik empátiakészségét és rugalmasságát is. És itt rögtön felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mikor mondjuk el, hogy nem üres lakásba indulunk haza. Az arany középutat érdemes követni. Ne titkoljuk a gyerekeinket, de közben ne is engedjük azt, hogy folyamatos beszédtémává váljanak. Hiszen itt a másik személy minket akar megismerni, a személyiségünket és az anyaságon kívül eső szerepeinket. Egy hasznos alapszabály, hogy csak akkor mutassuk be a gyerekeknek az illetőt, ha már elég biztos alapokon áll a kapcsolat, ezzel megelőzhetjük, hogy olyasvalakihez kezdjenek el kötődni a gyerekek, aki később kikerül a képből.

Varázsütésre megduplázódott gyerekek száma

Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy olyan személlyel sodor össze minket a sors, aki hozzánk hasonlóan saját gyerekkel érkezik a kapcsolatba. Ebben az esetben hirtelen négyzetre emelkedik a gyerekek száma és nehezünkre eshet összeilleszteni a mozaik darabkáit. Két dologra érdemes ilyenkor figyelni. Az egyik, hogy ne pótszülőt keressünk a gyerekeinknek, hanem társat magunknak. A gyerekek, ahogy megérzik, hogy valaki be akar furakodni abba az egységbe, amit anya és apa alkot (még akkor is, ha elváltak) elutasítók lesznek, így azonnal ellenállásba fogunk ütközni. A másik, hogy kapcsolatot kikényszeríteni nem lehet és nem is szabad. Se a társunk és a gyerekünk között, sem egymás gyerekei között. A türelem itt is rózsát terem. Na meg persze szerelmet.