Beleszóljon-e a szülő abba, hogy mit oszt meg a gyerek?

12 évesen lett Instagram-fiókom, amihez még az apukámtól kértem engedélyt. Ő azt mondta, nem akarja ellenőrizni, mit osztok meg, feltéve, hogy privát fiókom lesz, és figyelek arra, kit engedek ehhez hozzáférni. Ezt a két szabályt azóta is tartom. Nem állítom, hogy nincs poszt, amit utólag nem bántam meg, de azokat vagy hamar (miután barátaim szóltak, hogy kicsit gáz), vagy egy-két éven belül leszedtem.

Ilyen poszt volt egy fotó az olaszországi nyaralásunkról, amin bikiniben voltam. Ez elég nagy felháborodást keltett, többen csoportokba is elküldték. Ezzel én persze nem voltam komfortos, így töröltem a képet. Vagy másik példa, amikor egy olyan képet posztoltam, amin még a régi szemüvegem volt rajtam. Ezt simán csak azért szedtem le, mert úgy gondoltam, hogy nem vagyok szép rajta. Az előbb említett példákból tanultam, és azóta jobban figyelek rá, hogy mit osztok meg.

Ugyanakkor sok barátnőm van, akiknél egészen más a helyzet. A szüleik követik őket az adott oldalon, és felügyelik a közzétett tartalmakat. Nem állítom, hogy ez rossz taktika, de azért megvannak a veszélyei és okozhat konfliktusokat. Erre példa egy barátnőm története.

Rövid póráz

Pár hónapja volt nálunk egy kisebb lányos buli, ahol csináltunk sok fotót. A barátnőmről is készültek képek, a bulira gyönyörűen kisminkelte magát, felvett egy aranyos ruhát. Röviden, nagyon szépnek érezte magát, és kirakott egy posztot az itt készült képekből. Anyukája pár perccel később írt neki, hogy szedje le a képeket, mert erős a sminkje. A barátnőm sírt, és vagy egy órán át szomorúan üldögélt, a hangulat persze elromlott. Egy másik barátnőm az aktuális szettjét posztolta ki sztoriba. Anyukája azonban leszedette, mivel szerinte túl sok látszott a barátnőm hasából. Ő erre később kirakta újra, csak privát („close friends”) sztoriba.

Ezekből a példákból jól látszik, hogy sokszor nem értünk egyet szüleinkkel abban, hogy miket lehet megosztani. Természetesen a szülői aggodalom nem mindig alaptalan, de sokszor elrontja a kedvünket vagy titkolózást szül egy ilyen tiltás.

Nade, akkor mégis mit érdemes tenni?

Én tiniként azt mondanám, hogy próbáljunk kompromisszumokat keresni. Mielőtt egy gyerek regisztrál egy közösségi oldalra, fontos tisztázni ezeknek a veszélyeit. Milyen emberek legyenek az ismerősei, ne beszéljen idegennel, ne rakjon ki olyat, ami túl személyes. A privát fiók például egy érthető kérés, hiszen rengeteg a fura (sőt, akár veszélyes) felnőtt a neten. Ugyanakkor szerintem lehet a bizalom jele is, ha nem akarják folyton nézegetni, mit osztanak meg gyerekeik a barátaikkal. Ha pedig mégis megnézik, akkor jó, ha egy szülő nyitott az általunk követett trendekre, stílusokra. Ami régen fura volt, simán lehet, hogy most tök menő.

Tehát mint mindig, a hangsúly most is a bizalmon, a jó kommunikáción és a nyitottságon van. Ne hagyd a gyerekeidet elveszni az online térben, de talán nem is kell végig fogni a kezüket.
Végül pedig említenék pár aranyszabályt, amit én figyelembe veszek, mielőtt posztolok valamit:
-a kép ne kerüljön ki akkor, amikor még az adott helyen vagyok
-ha más is szerepel rajta, mindig megkérdezem, hogy rendben van-e, ha kiteszem a fotót
-ne legyen rajta a képen az állandó lakóhelyem, de főleg ne úgy, hogy felismerhető legyen, hogy hol is lakom
-a kép ne legyen félreérthető vagy szexuális részletet tartalmazó
-olyan legyen a poszt, amit akár a szüleimnek is szívesen megmutatnék
-fejben tartom, hogy a képeimet sajnos bárki lefotózhatja és bárkinek tovább küldheti