Boldog család
2024. 04. 18.
Rebeka és Judit szülők beszélnek arról, hogy
Rebeka és Judit két kislány anyukája. Mindkettejüket anyának szólítják a lányok, egy végtelenül egyszerű ok miatt, mivel mindketten a lányok anyukái. Nekik ez teljesen természetes, nem csinálnak belőle nagy ügyet. Pont úgy élnek, telnek a napjaik, gondolkodnak, esznek, alszanak, dolgoznak, főznek, olvasnak, sportolnak, vásárolnak, adóznak, sírnak és nevetnek, szeretnek és mérgelődnek, örülnek és küzdenek meg az élet hozta kihívásokkal, mint bármelyik másik család. Legyen az mozaik, egyszülős, nevelőszülős, egygyerekes, nagycsalád, anyukás-apukás, szülő nélkül maradt, speciális gyermeket nevelő, többnyelvű, örökbefogadó vagy szivárványcsalád, mint ők. És mégsem. Arról meséltek nekünk, milyen gyermeket nevelni, milyen nehézségekkel és előítéletekkel szembesülnek az egynemű szülőpárosok, és szerintük hogyan lehetne érzékenyíteni a többi szülőt.
Juditék már a beszélgetés elején leszögezték, hogy az ő családjuk nagyon szerencsés, mert gyakorlatilag semmilyen negatív élményük nincs. Bár hozzátették: a nőknek könnyebb ilyen téren, két anyukás családot kevésbé találnak be, mint egy két apukásat. „Ennek ellenére nekünk is vannak olyan ismerőseink, akik még mindig rejtőzködnek. Pedig ma már mindenkinek a környezetében vannak homoszexuális párok, maxmimum nem tudunk róluk.” - folytatta Judit, akivel a terhesgondozás során is végig nagyon természetesen és kedvesen bántak orvosok, nővérek egyaránt.
Pozitív fogadtatás, biztonságos környezet
„2018-ban születtek a lányaink, még bőven a törvénymódosítás előtt. Akkor egész más volt minden. Nagyon kedvesek voltak velünk a terhesgondozás során végig, teljesen természetesen kezeltek minket. Emlékszem, férjeket sem engedtek be sokszor akkoriban császárra, nálunk pedig alap volt, hogy Judit, mint a gyerekek másik szülője bent lehet velem.” - emlékezett vissza Rebeka, akik a gyermekorvosuktól is folyamatos pozitív megerősítést kaptak. „Mindig biztosít minket arról, hogy milyen szuper család vagyunk, hogy látja, milyen szépen neveljük a gyerekeket. Pici koruktól mondta, hogy kiegyensúlyozott babák, tényleg folyamatosan pozitív visszajelzést kaptunk, ami nagyon jólesett.”
Rebeka és Judit természetesen kezelik a kapcsolatukat. Ha szeretnék, megfogják egymás kezét, kézen fogva sétálnak, ha arra vágynak, megcsókolják egymást. „De sosem esünk túlzásba, tudjuk, mi az, ami a négy fal közé tartozik, és mit illik nyilvános helyen, legyen szó heteroszexuális vagy homoszexuális párról.” - mondta Judit, aki után felesége hozzátette: „Azért a törvénymódosítás óta óvatosabbak vagyunk. Régebben én például nem féltem, ha megpusziltál. Most viszont van, hogy szétnézek előtte, hogy ki láthat minket…” - vallotta be Rebeka. A pár nem győzi hangsúlyozni: a természetes viselkedésben hisznek.
Nincs titkolózás
„Mi sose kezdjük el részletesen taglalni, hogy kik vagyunk, mik vagyunk. Ha bemutatkozunk, elmondom, hogy Rebeka vagyok, ő pedig itt a feleségem, Judit. Két lányunk van, Judit fodrász, én sminkes vagyok. Már megtanultuk, hogy nem hagyunk szünetet, természetesen folytatjuk tovább. Ha akarnak, kérdezhetnek. Sokszor kérdeznek is, többnyire a játszótéren a szülők, mi pedig szívesen válaszolunk, de magunktól nem ömlesztjük rá senkire, nem provokálunk, nem hívjuk fel a figyelmet magunkra. Ha azt szeretnénk, hogy egyformán kezeljenek minket, akkor szerintünk ugyanúgy egyszerűen, természetesen kell viselkednünk” - mesélte a pár, akinek a kedvenc pozitív visszajelzése is a játszótérről van: „Hallottuk, amikor egy kislány mondta a szüleinek, hogy olyan jó a lányainknak, mert két anyukájuk van. Neki miért csak egy van?”
De mi a helyzet apukával?
És ha már a kinek hány anyukája kérdésnél jártunk, szóba került az apuka téma is. „A lányok nem szenvednek hiányt férfiakban sem, nekik ugyanis rögtön két keresztapukájuk is van. Kicsi koruktól viszont, mivel nem tudták kimondani a keresztapa szót, apázzák őket, az oviban is így szoktak mesélni róluk. Szóval a lányok úgy vannak vele, hogy van apukájuk. De ha mondjuk azt kéri tőlük valaki, hogy rajzolják le a családjukat, minket rajzolnak le. Szóval egyáltalán nincs bennük hiányérzet ezzel kapcsolatban.” - mondta egybehangzóan a két anyuka, akik tudatosan szeretnék sokféle családmodellel megismertetni a lányaikat. Az ismeretségi körükben van elvált és mozaikcsalád is, nevelőszülők, férfi homoszexuális pár, de olyan családot is ismernek, ahol a nagymama neveli a gyerekeket. Rebeka és Judit rendszeresen jár szivárványcsalád találkozókra is. „A gyerekeink biztosan nagyon nyitottak lesznek, bízunk benne, hogy ha ezzel kapcsolatban lesz egy alap magabiztosságuk, akkor nem lesz gond.” - tette hozzá Judit, bár nem titkolják, a közelgő iskolaválasztás feladja nekik a leckét, ugyanakkor bíznak abban, hogy megtalálják a megfelelő intézményt és szülői közösséget, ahol ugyanolyan szeretetben és elfogadásban lesz részük, mint eddig.
„Nem akarunk félelemben élni. Nincs tévénk, nem olvasunk híreket, viszont rengeteget vagyunk a gyerekekkel a szabadban és csak nyitott, minket szerető emberekkel érintkezünk.” - mondták Rebekáék, akik szerint fontos lenne, hogy a szivárványcsaládok természetes módon, de jobban megmutassák magukat, mert ez sokat segíthetne a szülők érzékenyítésében. „Több szivárványcsaládnak kellene részt venni a közösségi életbe. Nem arcba tolóan, hanem természetesen, hogy bemutathassuk: a szivárványcsaládok is pontosan ugyanolyanok, mint bármelyik másik család. A közösségi média is beletartozik ebbe, itthon szerintem onnan is hiányoznak a szivárványcsaládok. És nem azok, akik azt mutatják, hogy tessék, így élnek a szivárványcsaládok, hanem azok, akik megmutatják, hogy tessék így élünk mi, pont úgy, mint ti, mint ők, mint bárki más.” - zárta gondolataikat a két anyuka.
Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
Hogyan neveljünk elfogadó és nyitott gyermeket?
Egyedülálló szülők, egyszülős gyerekek
Hasznos volt?