Láthatatlan munka: a nők ideje kevesebbet ér?

Amikor a hetvenes évek végén az Egyesült Királyság kiszervezte Indiába a kisebb kézimunkákat, például a csipkeverést, a helyi nőket arra hivatkozva nem fizették meg rendesen, hogy úgyis otthonról dolgoznak, és a csipkeverés egyébként is a házimunka része lenne. Bár a csipkeverésnek hazánkban kevés szakértője van, a fizetetlen munka keserűségét a magyar nők is jól ismerik.

Szolzsenyicin az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regényében a főhős egyetlen napját követi végig, 140 oldalon át részletezi, hogy a szovjet munkatáborban Suhov sivár élete milyen borzalmas körülmények között telik. Ír a kegyetlen hidegről, amiben robotolniuk kell, az éhezésről és az ételért vívott harcokról, a szigorú őrökről, a kilátástalanságról, a társak árulásáról és a magányról. Az utolsó oldalon Suhov a barakkban fejére húzza a vékony takarót. „Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap – zárja a történetet Szolzsenyicin. – Büntetése így pergett le az első perctől az utolsóig, háromezer-hatszázötven ilyen nap. És még három nap ráadás, a szökőévek miatt…”

Hasonlóan részletes és mellbevágó az Egy nap című magyar film, amelyben egy háromgyerekes anya úgy próbálja feldolgozni férje lelki hűtlenségét, hogy mellette nyakig úszik az otthoni teendőkben. „A tornazsák megvan?” – kérdezi a kisfiától a reggelinél, majd miközben a mosogatógépbe pakol, telefonon egy banki ügyintézővel vitatkozik. A nyelviskolában, ahol tanít, az esti olasztanfolyamokat nem akarják rábízni a család miatt, pedig a hitel miatt szüksége lenne a pénzre. A balettóra előtt átöltözteti a kislányát, utána a parkolóban egy dühös sofőr sértegeti, mert nem tudott tőle kiállni. Útközben egy másik anyukának telefonál, hogy a lányaik összekeverték a balettcipőt. Amikor végre hazaér, a kedves anyósával beszélget egy kicsit a konyhában, szóba kerül a főszereplő férje is. „Szabolcs mostanában úgy járkál, mintha a világ összes fájdalma az ő vállát nyomná” – mondja az anyós. A feleség csak némán néz maga elé. Aztán feleszmél, hogy a csap folyik alul, és felhívja a vízszerelőt.

Láthatatlan nők

„A láthatatlan munka olyan munka, amiért nem jár fizetés, sőt gyakran köszönet sem. Amelyeknek az elvégzését sokan természetesnek veszik, ám a hiánya azonnal feltűnik mindenkinek. Mértéke nemzetgazdasági szinten is jelentős, ha beleszámítanánk a GDP-be, az 25%-kal lenne magasabb” – írják azon a honlapon, ahol kiszámolhatjuk, mennyit ér a láthatatlan munkánk. A kérdőív a ruhák elpakolásától a postai teendők elintézésig mindenre kitér.

Arról, hogy a láthatatlan munka és a GDP hogyan (nem) függ össze, Caroline Criado Perez az adatszakadékokról szóló, Láthatatlan nők című kötetében a következőket írja: „Amikor a második világháború után a GDP rendszerét megalkották, a kormány és a vállalkozások termelését belevették, ugyanakkor a fizetés nélküli munkát, mint például a főzést, takarítást, gyerekgondozást kihagyták belőle. Később több szakértő is rámutatott, hogy ez torzítja a teljes képet, ám ‒ Diane Coyle közgazdász szerint ‒ az elveket férfiak alakítják, így némi huzavona, valamint a háztartási munka méréséről és értékéről folytatott viták után úgy döntöttek, hogy az ezzel kapcsolatos adatgyűjtés túlságosan nagy feladat volna – magyarázza Perez, majd később így folytatja: – Az, hogy nincsenek adataink a nők fizetés nélküli terheiről, a fejlesztési törekvéseket is akadályozhatja. Az alacsony jövedelmű országok azért vannak tele bukott továbbképzési programokkal, mert azok arra a téves feltételezésre épülnek, hogy a nőknek rengeteg szabadidejük van. A nők talán még jelentkeznek az ilyen programokra, de ha a kezdeményezés nem veszi figyelembe például a gyermekgondozási kötelezettségeiket, befejezni már nem tudják őket.”

Jó bölcsi, megbízható idősgondozás

„Kénytelen voltam pizzát rendelni, mert valakinek nem volt kedve főzni ma este” – írták arra az új mémre, amelyen egy nő vajúdik a szülőszobán. Bár a szerzők célja nyilván más volt, sikerült a láthatatlan munka egyik fontos jellemzőjét egy képbe sűríteniük. Azt dr. Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, a Kommunikáció és Szociológia Intézet munkatársa így foglalja össze: „A családdal, háztartással, lakhatással kapcsolatos tevékenységek kevésbé tűnhetnek értékesnek, mint a fizetett munkák, pedig ha ezeket külön szolgáltatásként vennénk meg a piacon, tetemes összeget fizetnénk azért, hogy valaki elvégezze helyettünk őket. A ruhákat például tisztítóba vinnénk, a lakást takarítócég tartaná rendben, készételeket vásárolnánk, vagy folyamatosan ebédet meg vacsorát rendelnénk. A gyerekeinket taxisofőr fuvarozná a különórákra és az edzésekre.”

Magyarországon a nők legalább kétszer annyi időt töltenek házimunkával, mint a férfiak. Dr. Nagy Beáta szerint ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon, három területen szükséges a változás:

1. Fontos lenne egy megbízható intézményrendszer. Sok múlik például azon, van-e például olyan színvonalas bölcsőde, ami nagy terhet vesz le a szülők válláról azzal, hogy nyugodtan otthagyhatják a gyereket. De az idősgondozás szintén meghatározó, hiszen ezen a téren végképp magukra maradnak a családok, és a feladatok túlnyomó többsége a nőkre marad.
2. Érdemes végre felszámolni a konzervatív nemi sztereotípiákat, hogy a társadalom ne a nőktől várja el, hogy összetartsák a családot, hanem az a párok közös feladata és lehetősége lenne. Egy felmérés szerint, amely szerint a magyar lakosság 86%-a (tehát nemcsak a férfiak, a nők többsége is) úgy gondolja, hogy a nők számára a legfontosabb feladat a családról való gondoskodás, a férfiaké pedig a pénz előteremtése. Viszont amíg így gondolkodunk, az reprodukálja a rendszert, a nemek közötti bérkülönbségeket is.
3. Bár nem esik jól hallani, a hároméves GYES többet árt, mint amennyit segít. Különösen a harmadik év, amikor az anyáktól a szimbolikus havi 28 500 forintért várják el, hogy 0–24 órában robotoljanak otthon. Sokkal hatékonyabb lenne, ha a gyerekükre inkább egy megbízható bölcsődében vigyáznának, ők pedig visszamehetnének dolgozni.

Kisimult nők, elégedett férfiak

A változással mindenki nyerne. A szociológus Michael Kimmel egy teljes TED-előadást meg tudott tölteni azzal, hogy összeszedte az előnyöket. „Több tanulmány igazolja, hogy a legboldogabb emberek azokban az országokban élnek, ahol a legnagyobb a nemi egyenlőség ‒ mondja. ‒ Az adatok azt mutatják: ha a férfiak is részt vesznek a házimunkában és a gyereknevelésben, a gyerekeik kiegyensúlyozottabbak. A feleségük is boldogabb lesz, valószínűleg nem kell terápiára járnia, hiszen elkerüli a depresszió, nem kell gyógyszereznie magát, helyette inkább tornázik, és elégedettebb lesz a házasságával. A férfiak szintén egészségesebbek lesznek, kevesebbet cigiznek és isznak. És végezetül, ha a férfiak leveszik a terhet a feleségük válláról, az jótékonyan hat a pár szexuális életére is.”