Beleolvasó: Részlet Mary Sheedy Kurcinka Intenzív gyerekek című könyvéből

Köszöntelek az Intenzív gyerekek világában! A nevem Mary, én vezetlek végig a gyereknevelés rögös útján. Szülők és gyermekek képesített oktatójaként dolgozom, s magam is – immár felnőtt – intenzív gyerekeket neveltem. Nagy örömmel mondhatom, hogy az alábbiakban bemutatásra kerülő ismeretanyag és stratégia kiállta az idő próbáját! Intenzív gyerek szülőjeként az ember néha úgy érzi, mintha egyedül lenne a gondjaival. De nem. Ezernyien jártak már hasonló cipőben, és létezik megoldás a problémákra. Az Intenzív gyerekek Facebook-csoport oldalát és az e-mail postafiókomat naponta megtöltik azoknak a szülőknek az üzenetei, akik már sikerrel alkalmazták
ezt a módszert. Lydia azt írta: „Megtanítottál, hogyan figyeljek a gyerekemre. Mára, mivel odafigyeltem rá és tiszteletben tartottam a személyét, megerősödött az önbizalma és kiismerte önmagát. Nemrég diplomázott az egyetemen, három szakon. Óriási nehézségei voltak, de megtanulta kezelni őket. Bárcsak engem is úgy neveltek volna, ahogy én neveltem őt.” Az Intenzív gyerekek mostani, harmadik kiadásának minden fejezetébe beépítettük a legújabb kutatási eredményeket. Újabb javaslatokat találsz arról, hogyan koncentrálj az erősségekre, hogyan őrizd meg a hidegvéred, hogyan oldd meg a válságokat, hogyan húzd meg a határokat, hogyan válhattok problémamegoldó családdá, hogyan csökkentsd a konfliktusok gyakoriságát a kortársakkal és a rokonokkal, és hogyan válassz olyan iskolát, ami „passzol” a gyerekhez. A „Fektetés és éjszakai ébredések” fejezet teljesen új formát kapott. A családokkal egyénileg végzett munka évei segítettek kidolgozni a legkifinomultabb módszereket, amik segítségével biztosíthatod a családod számára a szükséges és jól megérdemelt alvásidőt.

Amikor elkezdtem írni az Intenzív gyerekek eredeti változatát, gyermekeim még kicsik voltak, én pedig szülőket oktattam a Minnesotai Korai Gyermekkor Családoktatási Központban. Elégedetlen voltam a rendelkezésre álló tananyaggal, és titokban konzultáltam olyan szülőkkel, akik értették, milyen érzés olyan gyerekkel együtt élni, aki képes háromnegyed óra hosszat visítani, csak mert a pirítósát háromszögletűre vágtad, miközben ő négyszögletűre számított. Az ilyen gyerek inkább meghal, mintsem elfogadja, hogy megtiltanak neki valamit, és tényleg zavarja a varrás a zokniban. Az ilyen gyerekkel az addigi nevelési kézikönyvek vagy nem foglalkoztak, vagy szörnyű jelzőkkel illették – amely jelzőket én nem akartam elfogadni. Ezekre a korai intenzívgyerek-órákra bevittem a gyerekek fejlődésével, személyiségével, temperamentumával és típusaival, a velük való kommunikációval kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket és tanulmányokat. Átrágtuk magunkat rajtuk, szétcincáltuk őket, és próbáltuk kitalálni, hogyan hívhatnánk segítségül őket ahhoz, hogy azokat a kis dacosokat kevesebb küzdéssel tudjuk felöltöztetni, megetetni, ágyba dugni vagy kijutni velük a boltból. Elmeséltük egymásnak a saját sztorijainkat, így beleláthattunk a többiek otthonába, iskolájába, szomszédságába is. Felfedeztük, mennyi a közös azokban a dolgokban, amik miatt aggódtunk vagy kifakadtunk. Megosztottuk egymással, milyen szabályok szerint él a családunk, milyen fegyelmezési technikák váltak be, és melyek nem. Kiderítettük, mit tesznek a többiek annak érdekében, hogy egészséges kapcsolatot alakítsanak ki intenzív gyerekükkel. Az Intenzív gyerekek jelen kiadásába beemeltem azoknak a szülőknek a történeteit is, akik részt vettek a tanfolyamaimon, akik egyéni konzultációkon kértek tőlem tanácsot vagy megírták nekem a tapasztalataikat. Ahogy elődeik, úgy ezek a szülők is szerették volna megosztani kérdéseiket, félelmeiket, bevált stratégiáikat és a legszörnyűbb eseteiket. Minden történet valóságos, az életkori adatok pontosak, de a nevek, helyszínek és egyéb részletek a képzelet szülöttei. Úgy tűnik, az emberek nem bánják, ha bekukucskálunk az ablakukon, feltéve, ha nem adjuk tovább a címüket. Egy valamin azonban nem változtattam: az első oldalak megmaradtak. Rengetegszer hallom tőletek: „Amikor végigolvastam az első néhány oldalt, elsírtam magam. Gondoltam, hogy kell lennie más szülőknek is, akik olyan gyereket nevelnek, mint az én lányom, de sosem találkoztam ilyennel, és már kezdtem azt hinni, mégis az én lányom az egyetlen…” Így hát a bevezetés maradt, ami volt: afféle meghívó, hogy csatlakozz a többi, intenzív gyereket nevelő szülőhöz ebben a sodró, sokszor őrjítő, de örömteli utazásban, amit egy normális, de az átlagon felül intenzív gyerek felnevelése jelent. Be kell ismernem, hogy ezek a szülők sokkal többen vannak, mint valaha képzeltem. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy az Intenzív gyerekek az egész világon olvasókra talál majd, de pont ez történt. Afféle segítőtárssá vált, amit mindenhova magaddal viszel, és az éjjeliszekrényeden tartasz, vagy letöltesz az internetről, ha épp kérdésed merül fel, megoldást keresel vagy egyszerűen megerősítésre vágysz. Lenyűgözve szoktátok kérdezni tőlem, hogyan lehetséges, hogy ennyire jól ismerem a gyereketeket, miközben soha nem találkoztam vele, talán becsempésztem hozzátok egy videokamerát? Az az igazság, hogy egyszerűen csak meghallgatom a történeteket, és felismertem a hasonlóságokat. Úgy tűnik, bár különböző országokban lakunk, és eltérő a kultúránk, mégsem vagyunk egyedül, bárhol éljünk is. Valójában ti találtatok egymásra. Az Intenzív gyerekek Facebookcsoport tagjai a nap huszonnégy órájában csetelnek, megosztják egymással a saját sztorijukat, támogatják és tanácsokkal látják el egymást. Sokan látogatjátok a honlapomat (http://www.parentchildhelp.com), hogy megírjátok, milyen hálásak vagytok a könyvért, ami olyan hasznosnak bizonyult, vagy időpontot kértek személyes konzultációra. Megállítjátok egymást a boltban, az iskolában, a játszótéren, hogy megosszátok: „Mi is voltunk hasonló helyzetben, de mára csodálatos eredményt értünk el.” Az intenzívség nemcsak egy bélyeg a gyerek számára, hanem egy közös látásmód, ami összeköt minket abban, hogy a gyerekünk erősségeire koncentráljunk. Végül ne feledjétek, az Intenzív gyerekek jelmondata is megmaradt: Fejlődés, nem tökéletesség Szülőnek lenni, egészséges kapcsolatot kialakítani egy gyerekkel soha véget nem érő folyamat, lesznek jó napok és rossz napok. Mivel a fejlődés a cél, nem kell valamiféle homályba vesző végkifejletre várnunk. A ráhangolódás minden másodpercét, minden elcsituló hatalmi harcot, minden szoros ölelést sikerként kell elkönyvelnünk. Lehetünk magunkkal annyira megértőek, hogy kiélvezzünk egy-egy percnyi békességet, vagy azt, ha pár órára elégedettnek érezzük magunkat szülőként, még akkor is, ha az egész nap nem sikerült tökéletesre. Megbocsáthatjuk magunknak, ha időnként sértődötten puffogunk vagy felfortyanunk a dühtől, belátva, hogy bár szitkozódni nem helyes, azért mi is csak emberek vagyunk. Fejlődni időigényes. Hozzáállásunk megváltoztatása, régi készségeink megerősítése és hozzá újak elsajátítása nem történik varázsütésre. Ezért kell megbecsülnünk minden kisebb sikert is. Szerencsére ezek az aprócska sikerek olyanok, mint az olvadó, tapadós hópelyhek: hógolyóvá nőhetnek. Egybegyúrva őket boldog, egészséges kapcsolatot építhetünk belőlük. És egy nap, remélhetőleg, mint már oly sokan előttünk,
mi is elmondhatjuk majd: „Elhiszem végre, hogy az intenzívség csodálatos ajándék!” Talán még arra is rádöbbensz, hogy magad is „intenzív” vagy! Szóval tölts magadnak egy csésze kávét vagy teát, vagy bármit, amihez kedved van, és fedezd fel az intenzív gyerekek nevelésének „titkait”. Használd fel, ami passzol hozzád. Hagyd figyelmen kívül, ami nem. Csak te magad tudhatod igazán, hogy neked és a gyerekednek mire van szükségetek. Emlékezz: a cél nem a tökéletesség, hanem a fejlődés!

ELSŐ RÉSZ - AZ INTENZÍV GYEREK

1. • Milyen is az intenzív gyerek?

Örök szerelem, örök frusztrációs táptalaj, örök szorongásforrás, örök rejtély; na, ez az én intenzív gyerekem. – Abby, kétgyermekes édesanya

A szó, ami megkülönbözteti az intenzív gyereket a többi gyerektől, nem más, mint a túlságosan. Ők is normális gyerekek, csak éppen túl intenzívek, túl makacsak, túl érzékenyek, túl gyorsan jár az agyuk és túlságosan félnek a változástól. Minden gyerekben megvannak ezek a tulajdonságok, de az intenzív gyerekekben olyan mértékben és erővel vannak jelen, ami a többi gyerekre már nem jellemző. Az intenzív gyerek olyan, mint egy tömör gumilabda egy átlagos gumilabdákkal teli teremben. Más gyerekek egy méterre pattannak fel a földről. Az intenzív gyerek minden felpattanással eléri a mennyezetet. Nehéz meghatározni, milyen érzés is intenzív gyerek szülőjének lenni. A válasz mindig változik, akár naponta, de akár percenként is. Hogy is írhatnánk le azt az érzelmi hullámvasutat, amikor másodpercek alatt eljutunk az örömtől a kiborulásig, akár tízszer is egy nap? Hogy magyarázhatnánk meg azt a különös érzést reggelente, ami jelzi, hogy ez jó nap lesz vagy éppen szörnyű? A jó napok nem is lehetnének jobbak. Odabújik, és cuppanós puszival ébreszt. Elvarázsol a humorával, ahogy áll a kutya előtt, a háta mögé rejtett késről egy darab mogyoróvaj csüng alá, miközben azt kérdezi: „Vajon Grace a romlott nővér?” A kutya feszülten figyel. A gyerek finoman fel-alá mozgatja kezét, akárha varázspálcát tartana benne. A kutya orra úgy követi az illat forrását, mintha egyetértően bólogatna. Nem állod meg nevetés nélkül. Máskor mély értelmű kijelentéseket tesz, túlságosan is érett és intellektuális mondatok ezek egy ennyi idős gyerek szájából. Olyan dolgokra is emlékszik, amiket te már régen elfelejtettél, és odavonszol az ablakhoz, hogy vele nézd, ahogy az esőcseppek mint megannyi gyémánt hullanak alá az égből. A jó napokon intenzív gyerek szülőjének lenni meglepetésekkel teli, meghökkentő, csodálatos, vicces és lenyűgöző élmény, tele ragyogó pillanatokkal.

A szörnyű napok viszont egy másik lapra tartoznak. Azokon a napokon abban sem vagy biztos, hogy kibírsz-e újabb huszonnégy órát vele. Nehéz szülőként jól érezned magad, ha még a zokniját sem tudod ráadni, ha az összes neki címzett mondatod rendre utasítás, ha az az egyszerű tény, hogy csirkét kap enni, lázadást vált ki, csak mert ő tacóra számított, ha rájössz, hogy öt év alatt több nyilvános helyről vonultál ki a gyerekeddel veszekedve, mint más szülők egész életükben. Fáradtnak, nyúzottnak és túlságosan öregnek érzed magad ehhez az egészhez, még akkor is, ha csak huszonéves voltál, mikor a gyerek megszületett. Nehéz szeretni egy gyereket, ha nem hagy aludni éjszaka, és állandóan kínos helyzetbe hoz a bevásárlóközpontban. A rossz napokon egy intenzív gyerek állandóan összezavar, frusztrál, folyamatos fejtörést okoz, szünet nélkül próbára tesz és bűntudatot kelt. Rácsodálkozol, hogy vajon egyedül neked van-e ilyen gyereked, előre rettegve, hogy mi vár rád kamaszkorában, ha már most, kiskorában nem találod ki, mit is kellene tenned.

FELISMERNI, HOGY INTENZÍV

Talán már várandósságod óta sejtetted, hogy a gyereked más, mint a többi; normális, de mégis különbözik. Talán olyan erőseket rúgott a hasadban, hogy a hatodik hónaptól nem tudtál aludni. Talán a szülésig semmilyen előjellel nem találkoztál, azt követően viszont a csecsemős nővérek a fejüket csóválva kívántak neked sok szerencsét. Talán csak évekkel később jött el a felismerés pillanata. Először azt hitted, minden gyerek ilyen. Lehet, hogy csak a második gyereked születésével nyílt fel a szemed – ő ugyanis szépen végigaludta a családi összejöveteleket, ahelyett, hogy végigvisította volna, és hagyta, hogy szépen felöltöztesd fodros ruhácskákba, ahelyett, hogy széttépte volna a csipkét. De az is lehet, hogy az unokahúgod születésénél döbbentél rá a helyzetre, mert őt bárhol le lehetett rakni, és azonnal szépen elaludt. A sógornőd ragyogott a büszkéségtől, mintha valamit nagyon jól csinálna, miközben a te gyereked csak hisztizett és ordított, mire a szobában minden szem rád szegeződött: „A tiédnek meg mi baja?” Te pedig ösztönösen tudtad, érezted, hogy a vádló pillantások alaptalanok, hogy ezt a gyereket nehezebb nevelni, de nem voltál biztos benne, hogy igazad van, vagy ha mégis, nem tudtad, miért.

MIT JELENT, HOGY „INTENZÍV”?

Előfordulhat, hogy eddig még nem találkoztál az intenzív gyerek (spirited child) kifejezéssel. Ez azért lehetséges, mert én alkottam meg. Amikor a fiam, Joshua megszületett, még nem szóltak könyvek vagy léteztek tanfolyamok az intenzív gyerekekről. Ha találtam is bármilyen leírást a hozzá hasonló gyerekekkel kapcsolatban, az mind a következő kifejezésekkel jellemezte őket: nehezen kezelhető, akaratos, makacs, anyaszomorító vagy egyszerűen Dennis, a komisz. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy Joshua sok dologban olyan, mint az apja: energikus, érzékeny, szenvedélyes és bölcs ember, akit nagyon szeretek. Így a jobb napok arra késztettek, hogy találóbb szavakat keressek Joshua jellemzésére. Ezeken a napokon jöttem rá, hogy a gyerek, aki egyébként megőrjít, igazából olyan jellemvonásokkal bír, melyek valójában erősségek, ha megértjük és megfelelő mederbe tereljük őket. A Webster’s értelmező szótár a spirited kifejezést a következő szavakkal határozza meg: élénk, kreatív, lendületes, heves, energikus és merész, kitűnő önérvényesítő személyiség. Intenzív – ez jól hangzik, jól kifejezi azt az izgalmas potenciált, ami ezekben a gyerekekben benne rejlik, mégis egyértelműen előrevetíti azokat a kihívásokat is, melyekkel egy ilyen gyerek szüleinek szembe kell néznie. Mikor úgy döntünk, hogy a gyerekünkre az intenzívség szemüvegén keresztül nézünk, akkor neki és saját magunknak is reményt adunk. Ezáltal ugyanis a gyengeségei helyett az erősségeire irányítjuk a figyelmet, és nem egyszerűen egy új címkét ragasztunk rá, hanem rátalálunk a megértésükhöz vezető útra.

Elsődleges jellemvonások

Minden intenzív gyerek egyedi, mégis meghatározhatók azok a jellemvonások, amelyek miatt e gyerekek viselkedését a többiekhez képest egyértelműen túlzónak érezzük. Nem minden intenzív gyerekben van meg egyszerre a következő öt tulajdonság, de mindegyikükben megvan belőlük annyi, amennyitől látványosan kilógnak a tömegből.

1. INTENZITÁS, ÉLÉNKSÉG. A hangos, drámaian intenzív gyerekeket a legkönnyebb kiszúrni. Ők nem sírnak, hanem ordítanak. Kiabálnak, amikor játszanak, visítva nevetnek, még a zuhany alatt is zajt csapnak, mivel torkuk szakadtából énekelnek, amíg csak el nem fogy a meleg víz. Ám a csendes, feszülten figyelő gyerekek is lehetnek intenzív gyerekek. Mielőtt belépnek egy szituációba, alaposan mérlegelik, mintha minden egyes lépésre külön stratégiát állítanának fel; ilyenkor befelé intenzívek, nem kifelé. Mindegy azonban, merre irányulnak az indulatok, az intenzív gyerek reakciója mindig erőteljes. Ritka a középút. Sohasem nyafognak, inkább ordítanak. Mosolyogva és nevetgélve lépnek be egy szobába, hogy aztán fél perc múlva őrjöngve távozzanak. Ha hisztiznek, azt viharosan és kitartóan teszik.

2. ÁLLHATATOSSÁG. Ha egy ötlet vagy egy tevékenység fontos a számukra, az intenzív gyerekek azonnal „rákattannak”. Elkötelezettek a feladatuk iránt, célorientáltak, és nem hajlandók feladni. Embert próbáló feladat rábírni őket, hogy változtassanak az álláspontjukon. Lételemük a vitatkozás, és nem félnek érvényesíteni az érdekeiket.

3. ÉRZÉKENYSÉG. Mivel semmi sem kerülheti el a figyelmüket, az intenzív gyerekek azonnal reagálnak a legkisebb zajra, illatra, fényre, anyagra vagy hangulatváltozásra. Tömegben könnyen beszippantja őket a rengeteg inger. Hatalmas fegyvertény sírás nélkül végigvinni őket egy bevásárlóközponton, vagy részt venni velük egy hosszú vallási szertartáson, karneválon vagy családi összejövetelen. Az öltözködés pokol. Egy kilógó cérna vagy egy csiklandós anyag örökre leírhat egy ruhát. Minden apró ingert vagy érzelmi rezdülést – beleértve a tiédet is – levesznek a kifinomult detektoraikkal. Szembesítenek vele, hogy pocsék napod van, még mielőtt te magad rájönnél, és ráadásnak visítva és duzzogva követelik a figyelmedet.

4. FOGÉKONYSÁG A KÜLÖNBÖZŐ INGEREKRE. Küldd a szobájába, hogy öltözzön fel; sohasem fog megtörténni. Valami útközben – talán egy felvillanó fény az ablaknál – odavonja majd a figyelmüket, ahogy elsétálnak mellette, és azonnal elfelejtik, hogy öltözni küldted őket. Tíz percbe is beletelhet, amíg a házból eljuttok a kocsiig. Mindent észrevesznek – egy új tócsát, a fehér tollat a madárfészekben és a harmatcseppet a pókhálón. Gyakran szidják őket amiatt, hogy nem figyelnek oda.

5. ALACSONY FOKÚ ALKALMAZKODÓKÉSZSÉG. Az intenzív gyerekek nem szeretik a változást. Utálják a meglepetéseket, és nehezen váltanak az egyik tevékenységről vagy gondolatról a másikra. Ha grillvacsorát szeretne otthon, isten óvjon tőle, hogy hazaérve felajánld neki az étterem ötletét. Még akkor is, ha a kedvenc falatozójáról van szó, azt fogja mondani: „Nem, én grillezni akarok itthon.” Alkalmazkodni bármilyen változáshoz kemény dolog: befejezni a játékot, hogy ebédelni menjünk, ruhát váltani, ha megváltozik az időjárás, a nagymamánál aludni ahelyett, hogy hazamennénk, beszállni a kocsiba, kiszállni a kocsiból – ezek a tevékenységek komoly küzdelmet jelentenek a lassan alkalmazkodó intenzív gyerek számára.

Másodlagos jellemvonások

Bár minden intenzív gyerek egyedi, a legtöbbjük indulatos, dacos, érzékeny, figyelme könnyen elterelhető és idegenkedik a változástól. Sokukban, bár nem mindegyikükben, megvan még négy további jellemvonás is: ezek a személyiségjegyek még nagyobb kihívást jelenthetnek a szülőknek.

6. RENDSZERTELENSÉG. Megjósolni, hogy mikor fognak aludni vagy enni, napi szinten ismétlődő rejtvény az intenzív gyerekek szülei számára, mivel ezek a gyerekek nem ismernek rendszert. Lehetetlennek tűnik bármiféle napirendbe belekényszeríteni őket. A nyolcórás zavartalan alvás csak kósza emlék a születésük előtti időkből.

7. ENERGIA, MOZGÉKONYSÁG. Elképesztő történeteket hallok az intenzív gyerekek szüleitől, például mikor egy kéthetes kisbaba keresztben végigkúszott a franciaágyon, és már éppen landolt volna a padlón, amikor az apukája nyakon csípte. Vagy mikor egy totyogó kinyitotta a sütő ajtaját, azon felmászott a konyhapultra, onnan meg a hűtő tetejére. Nem minden intenzív gyerek mászik vagy ugrál egyfolytában. De az biztos, hogy ébredéstől elalvásig megállás nélkül ügyködnek valamin: babrálnak valamivel, szétszednek dolgokat, felfedező útra indulnak vagy építenek valamit. Bár néha úgy tűnik, vadulnak, de leggyakrabban valamilyen határozott célra összpontosítják az energiájukat. Meglepő lehet, hogy nem minden intenzív gyereknek magas az energiaszintje, mert amelyiknek viszont az, ott épp ez a túlzott mozgékonyság tűnik fel elsőként a szülőknek. Ha azonban jobban megnézzük, rendszerint nem maga a mozgékonyság, hanem a mozgás intenzitása, illetve annak szakadatlansága itt a lényegi vonás.

8. ELSŐ REAKCIÓ. A gyors visszavonuló bármilyen újdonság elől sok intenzív gyerekre jellemző. Egy új gondolatot, dolgot, helyet vagy személyt általában vehemens NEM!-mel fogadnak, vagy gyorsan elbújnak a lábad mögött, esetleg a másik szobában. Időre van szükségük, hogy bemelegedjenek, mielőtt rajtra készek lennének.

9. KEDÉLYÁLLAPOT. Sok intenzív gyerek számára a világ komoly hely. Elemző típusok, aprólékosan átgondolják mindazt, ami történik velük, megkeresik, hogy hol hibáztak, és igyekeznek megtalálni, min kellene változtatniuk. Egy intenzív gyerek még akkor is, ha három gólt lőtt egy focimeccsen, azon fog gondolkodni, hogyan hagyhatta ki azt a negyediket. Ha izgatottak valamilyen esemény miatt, vagy örülnek egy ajándéknak, talán észre sem veszed, hiszen a mosolyuk ritka vendég. A másodlagos jellemvonások nincsenek meg minden intenzív gyerekben, de ha a te gyerekedben megvan bármelyik is, akkor még nagyobb elszántságra lesz szükséged. Nem egyszerűen olyan gyerekkel élsz, aki gyakran túlzásokba esik, de arra is számíthatsz, hogy a gyereked, akiben túlteng az energia, akinél rendkívül nehéz az alvás és evés megszokott rendjét kialakítani, aki minden erejével ellenáll az új helyzeteknek és dolgoknak, és aki minden erőfeszítésed ellenére ritkán jutalmaz meg egy mosollyal – nos, ez a gyerek minden energiád felemészti. De ne csüggedj! Bennük éppúgy megvan a lehetőség.

NEM VAGY EGYEDÜL

Intenzív gyerek szülőjeként időnként egyedül érezheted magad. Mivel ők másként működnek, a legtöbb gyereknevelési tanács, ami a többi gyereknél beválik, az ő esetükben hatástalan. Képtelenség nem tudomást venni róla, ha a gyereked hisztizni kezd. Képes egy órán keresztül őrjöngeni, mert te nyitottad ki az ajtót, mikor ő akarta. Küldd be a szobájába, hogy megnyugodjon, s ő valószínűleg darabokra szedi az egészet. Szinte lehetetlen eltéríteni attól, amit a fejébe vett. Még akkor is, ha elveszel tőle valamit, hogy ne férjen hozzá, átverekszi magát az akadályok között, alatt, fölött, és visszaszerzi. Mindennek köszönhetően úgy érzed majd, hogy megőrülsz, azon gondolkozol, hogy mit rontottál el, ostorozod magad, hogy „nem tartod kezedben a gyeplőt”, azt feltételezve, hogy te vagy az egyetlen szülő a világon, akinek a gyereke így viselkedik. Abby is így érzett, mielőtt találkozott volna más szülőkkel, akik már értették, milyen is az, ha a gyerekük túlságosan intenzív. Abby egyike a sok ezer szülőnek, akivel együtt dolgoztam a családi tréningjeimen. Mosolygott magán, miközben elmesélte, hogyan találkozott először az intenzív gyerek kifejezéssel. Nagy kék betűkkel írták ki egy fehér táblára annak a családközpontnak a bejáratánál, ahol akkoriban tanítottam. Az előteret hatalmas, fából készült mászóvár töltötte ki, szinte könyörögve, hogy vegyék birtokba, egy gumiasztal és óriási piros párnák társaságában. Az első nap, amikor beviharzott az ajtón, hároméves fiát, Owent úgy vonszolta maga után. Elkéstek az óráról. Később elmesélte, hogy azon a napon az Owen zoknijából kilógó cérna tartotta fel őket, a zokni felhúzásának egyszerű művelete ugyanis ettől negyedórás tortúrává változott, addig, amíg óvatosan el nem távolította az összes meglazult szálat, és addig igazgatták a zoknit, amíg jó nem lett. Mindezt könnyek és visítás követte, mert a pulóver nyakában lévő címke birizgálta Owen nyakát, az ujj pedig a csuklójánál szorította. Most, két hónappal később a sejtése beigazolódott – csakugyan nagyobb erőfeszítésbe kerül intenzív gyereket nevelni. De ma már képes elfogadni Owen érzékenységét, megjósolni a „rohamait”, és elkerülni a veszekedést. Megtanulta, hogy az intenzívséget igenis lehet kezelni, még ha sok megértést, kreativitást és türelmet igényel is. Sőt, valójában még élvezni is lehet. Akárcsak Abby, én is azon kaptam magam, hogy tanulok más szülőktől. Együtt nevettünk, és együtt aggódtunk. Elismeréssel adóztam annak, ahogy végül megértették, milyen együtt élni az intenzívséggel, és nagyra becsültem a támogatásukat. Az évek során eltettem a jegyzeteimet és a cikkeimet, és most azt a célt tűztem ki magam elé, hogy összefoglalom azokat az ismereteket és módszereket, amelyek segítségével az intenzívséggel való együttélés több öröm és szülői megelégedés forrása lehet. Ahogy haladunk előre a témában, szeretném, ha pár dolgot végig szem előtt tartanál. Ezeket hitvallásszerű formában foglaltam össze, mivel számomra ezek adják a lényegét annak, hogy miként élhetünk egészséges, szerető kapcsolatban egy intenzív gyerekkel. Azt javaslom, hogy a rossz napokon – amikor úgy érzed, hogy egyedül vagy – akaszd ezt a hitvallást egy olyan helyre, ahol a legtöbbször ránézel, a jó napokon pedig oszd meg a barátaiddal.

HITVALLÁS INTENZÍV GYEREKEK SZÜLEINEK

1. Nem vagy egyedül. A személyiségkutatások szerint az összes gyerek 15-20 százalékára illenek az intenzív gyerekek jellemvonásai. Ez azt jelenti, hogy milliónyi más szülő együttérzésére számíthatsz, akik megértik, milyen kihívásokkal nézel szembe. A te gyereked sem csodabogár vagy kakukktojás. Nem te vagy a világ legrosszabb szülője. Nem te vagy az egyetlen. Barátok közt vagy.

2. Nem miattad intenzív. Az intenzívség okai között vannak genetikai tényezők, de azt, hogy valakinek a génjei miként nyilvánulnak meg, az életesemények is nagymértékben befolyásolják. Te csak egy vagy a számos befolyásoló tényező közül, amelyek hatással vannak a gyermeked életére. A másik szülő, rokonok, testvérek, tanárok, szomszédok, barátok, élmények és az egész világ mind részt vesznek benne. A te hatásod nem elhanyagolható, de nem az egyetlen hatás.

3. Nem vagy tehetetlen. Ez a könyv segít megérteni intenzív gyermeked. Elolvashatod, és a tanultakat alkalmazhatod. Megerősítheted már meglévő szülői készségeidet, és újakat is tanulhatsz. Csökkentheted a veszekedések számát, és békességben élhetsz intenzív gyerekeddel – többnyire. A cél a fejlődés, és nem a tökéletesség.

4. Nyugodtan törődj magaddal is! A te igényed az alvásra, a csendre, a zavartalan felnőtt beszélgetésre, a szerelemre, egy pihentető fürdőre, egy sétára a ház körül, vagy arra, hogy legyenek saját céljaid, természetes és jogos. Nem a kurdarc jele, ha egy barát segítségét kéred, ha felfogadsz egy bébiszittert, vagy ha lehetőséget adsz a rokonoknak, hogy kialakítsák a maguk kapcsolatát a gyerekeddel, amíg te szusszansz egyet. Ha a saját szükségleteidre is figyelsz, akkor megnyugszol, és könnyebben tudod lecsendesíteni a gyerekedet is.

5. Légy büszke, és élvezd intenzív gyereked erényeit! Koncentrálj az erősségeire, értékeld, hogy érzékeny lelkű, és inkább mulass a vad sztorijain és őrült kreálmányain. Jobb megoldás, ha arra hívod fel a figyelmét, amit jól csinál, ahelyett, amit rosszul, és célravezetőbb, ha a helyes viselkedést tanítod neki, ahelyett, hogy megbünteted őt minden kis hibáért. Intenzív gyerekednek olyan személyiségjegyei vannak, amelyeket felnőtteknél nagyra értékelünk. Nem lehet elég korán elkezdeni felhívni rájuk mindenki figyelmét!

AMIKOR AZ INTENZÍV GYEREK FELNŐ

Miután megtanultam az intenzív gyerekek erősségeire figyelni, rájöttem, hogy körül vagyok véve felnőtt intenzív gyerekekkel. Azok, akiket felnőttként nagyra tartok és csodálok, mind energikus és kreatív emberek. Léteznek olyan történelmi alakok, akikről erős a gyanúm, hogy valaha intenzív gyerekek voltak. Egyszer a rádió emlékműsort sugárzott Thomas Edisonról. Emlékszem, kuncogni kezdtem, amikor a műsorvezető arról beszélt, hogy „Thomas Edison találta fel a fonográfot, a villanykörtét, a kamerát és a vetítőt. Egyszerűen nem tudott leállni.” Az anyjára gondoltam. Elképzeltem, hány vacsora hűlhetett ki, mert a kis Edison elfelejtett hazajönni, és hányszor kiabálhatott vele az apja, hogy ne szedjen szét folyton mindent a házban. Ma mindannyian a találmányai nyújtotta előnyöket élvezzük, mikor megnézünk egy filmet, vagy egy könyvet olvasunk, és nem számít, hogy fenn van-e még a nap. Ma elismeréssel adózunk Edisonnak kitartásáért, céltudatosságáért, fogékonyságáért és megszállottságáért. Aztán ott vannak a hétköznapi emberek, nem azok, akiket a filmeken látunk, vagy akikről a hírek szólnak, hanem azok, akikkel mindennap együtt élünk, mint például a férjem, aki az élet apró dolgait is észreveszi, és mindig meg tud nevettetni. Vagy az egyik barátom, akinek akkor is marad energiája arra, hogy nekem segítsen, miután eleget tett a saját összes kötelezettségének. És az unokahúgom, aki sosem adja fel a Monopolyt, és végül mindig megver mindannyiunkat, pedig mások az ő helyében már három körrel korábban csődöt jelentettek volna. Ők mindannyian olyan emberek, akik megismerték önmagukat, megtanultak bánni az erősségeikkel, és képessé váltak minimalizálni a gyengeségeiket. Ők normális emberek. Több mint normálisak: ők az intenzívek.

ORVOSI ESET VAGY INTENZÍV?

Nemritkán ijesztő lehet, ha a gyereked ennyire erős és elszánt, talán úgy is érzed, hogy valami nincs rendjén. Ezért teszik fel nekem gyakran a kérdést: „Honnan tudhatod, hogy a gyereked intenzív vagy orvosi eset, például figyelemzavaros, hiperaktív, a szenzoros integráció zavarával, oppozíciós magatartászavarral, pervazív fejlődési zavarral vagy egyéb zavarral küzd?” Az évtizedek alatt, amióta intenzív gyerekekkel és családjaikkal foglalkozom, éppen ez az, amit megtanultam: hogy az intenzív viselkedés valójában még belül van a normális emberi viselkedés körén – túlzó, de normális. Ha sikerül megérteni, hogy mi az intenzívség, és alkalmazni a módszereket, amiket ebben a könyvben megismersz, megtaníthatod a gyerekednek, hogyan kezelheti és hasznosíthatja maga is saját intenzívségét. Ennek köszönhetően jobban tud majd koncentrálni a feladataira, és sikeresebb lehet az iskolában. Könnyen beilleszkedik egy játszótéri csapatba, és simán megy majd a játék a kortársakkal. És amikor megkéred, hogy várja ki a sorát, szálljon be a kocsiba vagy öltözzön fel, képes lesz szót fogadni anélkül, hogy elvesztegetnétek az időt – vagy legalábbis az idő nagy részét. Ahogy a többi ismerős gyerek, úgy a te intenzív gyereked is képes lesz arra, hogy az irányításod alatt, de végül sikeresen elintézze egy átlagos nap feladatait és eleget tegyen a kötelezettségeinek. Számtalanszor ráadásul kitűnően. Azonban az intenzív gyerekeknek lehetnek orvosi eredetű problémái is. Előfordulhat például, hogy intenzív és egyúttal feldolgozási vagy fejlődési zavarral küzd. Vagy a viselkedése inkább orvosi eredetű problémára vezethető vissza, mint a temperamentumára. A gyermeki temperamentum egy viselkedési spektrumon jelöli ki a gyermek helyét. Ahogy haladunk ezen a skálán, a „tipikus” intenzív viselkedéstől eljutunk ugyanazoknak a személyiségvonásoknak az egyre szélsőségesebb változataiig, melyek már utalhatnak fejlődési vagy neurológiai rendellenességekre. Ha tehát megtanítod a gyerekednek, hogy hogyan kezelje az intenzívségét, megadva neki a lehetőséget a gyakorlásra, és ennek ellenére továbbra is nehezen figyel az iskolában, nehezen illeszkedik be a kortárs csoportba, vagy a legegyszerűbb kérés esetében is elveszti a fonalat – bízz a megérzésedben. Az a szorongató érzés a gyomrodban elárulja, hogy az efféle viselkedés gyakorisága, intenzitása
és tartama vajon mennyiben különbözik az általad ismert többi gyerekétől, akár a többi intenzív gyerekétől. Szánj rá időt, hogy megfigyeld és levideózd az aggodalomra okot adó viselkedést, aztán konzultálj róla a gyerekorvossal, a védőnővel vagy a helyi pedagógiai szakszolgálattal. Az ő tapasztalatuk és rálátásuk segíthet abban, hogy felismerd, a te gyereked intenzív és orvosi eredetű problémája is van, vagy a gyereked viselkedése messzebbre mutat, mint a sajátos temperamentummal együtt járó nehézségek, és a te gyereked csakugyan neurológiai okokra visszavezethető problémával küzd. Ilyenkor a legjobb, ha tényleg igénybe veszed azt az orvosi segítséget, amire a gyermekednek szüksége van. Az időben megkapott diagnózis és kezelés kulcsfontosságú lehet, de e könyvet akkor se tedd félre, ha a gyermekednél valamilyen neurológiai diagnózist állapítanak meg. A terápiás segítség mellett ugyanolyan fontos, hogy megtanítsd a gyerekednek azokat a technikákat, amelyekre szüksége lesz, hogy mindenki számára elfogadható módon tudja kifejezni az érzéseit és a szükségleteit, beleértve, hogy milyen szavakkal és rutincselekvésekkel tudja kezelni saját indulatait és érzékenységét, hogy hogyan birkózhat meg az új helyzetekkel, illetve hogyan működhet együtt másokkal. Ha eszerint cselekszel, akkor mind a szükséges kezelést, mind a legfontosabb ismereteket és gyakorlatot biztosítod a számára, amelynek segítségével továbbhaladhat a pozitív változás útján. Bátran tarts hát velünk, engedd, hogy elhozzam a reményt, és megmutassam, miként teremthetsz magad köré olyan családot, ahol szeretetben növekedhettek.

Ha szívesen elolvasnád a könyvet, akkor a Jaffa Kiadó oldalán megrendelheted!