Hogyan tudod szülőként tettenérni a bántalmazást?

Ez bizonyos helyzetekben, és gyerekeknél igaz, de sajnos nem minden esetben (és főleg, nem minden életkorban). Önmagában az, hogy egy gyerek nem mondja el, ha bántás érte, nem jelenti azt, hogy ne lenne elég jó a szülő-gyerek kapcsolat. Lehet a háttérben erős szégyenérzet, bűntudat, önvád, amit a gyerek érez amiatt, ami történt - és ezek miatt az érzések miatt húz a gyerek egy falat önmaga és a szülő közé, ezért nem beszél arról amit átélt. De lehet oka félelem (attól, hogy mi fog történni, hogyan fog reagálni a szülő) de akár attól is, hogy a bántalmazó mit fog lépni, ha a szülő esetleg kérdőre vonja. Bármi is áll a háttérben, összetett helyzetről van szó érzelmileg, amit gyakran súlyosbít a kiskamaszkor, kamaszkor és az arra jellemző “életkori rejtőzködés, zárkózottság”.

Ezzel együtt is, sokat tehetünk azért, hogy a gyerek elmondja, ha bántalmazták illetve nem vagyunk teljesen eszköztelenek akkor sem, ha a gyerek nem szól egy szót sem.

1. Bizalmi légkör, tiszta keretek, folyamatos kommunikáció

Közhelynek tűnhet, de tényleg minden ebből indul ki: ha szülőként arra törekszel, hogy mindenről lehessen beszélni veled, és ha valami rossz történik akkor nem megfenyíted vagy bünteted a gyereket, hanem a korábban lefektetett keretek és szabályok következményeivel szembesíted, amiről te amúgy folyamatosan kommunikálsz is, akkor mindent megtettél azért, hogy elérhető legyél a gyerekednek akkor is, ha valami nehezet, szomorút, bántót akar elmondani neked.

2. Ne reagáld túl

Tudom, mindenkiben ott lapul az anya/apatigris, de az a legtöbb helyzetben nem segít a gyerekednek (sőt, inkább nehéz helyzetbe hozza őt), ha te ráugrassz arra, aki vélt vagy valós módon bántotta a gyerekedet. Érdemes higgadtnak maradni, és inkább arra figyelni, hogy a gyerekedet segítsd az érzései megértésében és feldolgozásában. Ez segíteni fogja őt abban, hogy egy esetleges bántalmazási helyzetetet elmondjon neked.

3. Figyelj a jelekre

Vannak a bántalmazásnak olyan jelei, amiket ha felismersz, utána tudsz olyan beszélgetést kezdeményezni a gyerekeddel, amiben előhozhatja, ha tényleg áldozattá vált és akkor már egy tisztább helyzetben beszélgethettek. Az egyik legfontosabb ilyen jel, ha a gyereknek látszólag minden ok nélkül erőteljesen megváltozik a viselkedése. A korábban nyílt, barátkozó gyerek hirtelen magába zárkózik, vagy ha az a gyerek aki korábban imádott egy helyzetet, hirtelen elzárkózik tőle (pl. a sportszerető gyereket alig lehet rávenni, hogy edzésre menjen). Ilyen helyzetekben érdemes nagyon figyelni, és sok olyan intim, bensőséges helyzetet teremteni, amiben a gyerek megnyílhat, akár saját történeteket megosztani amikor mi váltunk sérülékennyé, esendővé, és megosztani, hogy ez nekünk milyen rossz, nehéz volt.

4. Ne azt kérdezd mi a baj, hanem hogy mi történt és hogy mit érez

Ha direktben rákérdezünk arra, hogy mi a baj, jó eséllyel megkapjuk a választ, hogy “semmi”, akkor is, ha valami mégis történt. Ennek főbb okait írtam a cikk elején. Ahhoz, hogy mégis beszélni kezdjen a gyerek, érdemes nem a “bajt” kutatni, hanem abban motiválni őt, hogy arról beszéljen, mi történik vele és a többiekkel, és mit érez ilyenkor.

5. Beszélgess a többiekkel

Egy közösségben jön-megy az információ. Ennek vannak kellemetlen részei (amikor beindul a pletykagyár), és vannak nagyon fontos részei. Például erőszak és bántalmazás esetekről az a gyerek, aki ennek tanúja volt, könnyebben mesélhet otthon arról, mit látott, tapasztalt. Ezek kapcsán érdemes beszélgetni, gondolatokat cserélni a szülői közösségben, akár konkrét nevek nélkül is, pusztán arról, hogy ki mit tart olyannak, ami “belefér”, és hol húzódik az a határ, amire azt mondjuk, ez már nem oké. Ez nem pletyka, nem árulkodás és nem “rágalmazás”.

6. Ne bántsd a gyerekedet

Végére hagytam azt, ami egyrészt (bízom benne) magától értetődő, másrészt talán a legfontosabb: az a gyerek érzi majd úgy, hogy nem oké, ha bántják, visszaélnek vele, megalázzák, aki otthon is azt tapasztalta, hogy ez nem elfogadott, nem megengedhető.

Ha bármilyen bántalmazás, bántás érte a gyerekedet, de bizonytalan vagy abban, hogy mit tehetsz ilyen helyzetben, javasoljuk hogy keresd meg azokat a gyerekjogi, gyerekvédelmi civileket - például minket a Hintalovonnál - és állami szolgáltatókat (pl. gyermekjóléti szolgálat, gyermekjogi képviselő), akik segíthetnek neked információkkal és tanácsokkal.

Gyurkó Szilvi