Fröccs a gyerek előtt?

Ahány ház, annyi szokás, és ahány ház, annyiféleképpen fogy a viceházmester. Egészen változatos, hogy szülőként milyen szabályokat állítunk fel magunknak az alkoholfogyasztással kapcsolatban és azt illetően, hogy lehet-e egyáltalán a gyerek társaságában inni vagy sem. Egyáltalán van-e maradandó hatása annak, ha pohár után nyúlunk a gyerek előtt?

A kérdés első hallásra talán túlzó pánikkeltésnek tűnik, mert azt sejteti, hogy a nyárutó melegében elszürcsölt gin-tonic látványa az alkoholizmus legsötétebb bugyrába fogja taszítani a gyermeket. Ez nyilvánvalóan nincs így, de legtöbb viselkedésünk a hozzá kapcsolódó, sok esetben észrevétlen attitűdjeinkkel jár párban, és ez alól nem kivétel az alkoholfogyasztás sem. Ez az attitűd pedig üzenethordozó funkcióval is bír.

A viszonyítási pontok sokszínűsége

A finn kutató, Salme Ahlström egy alkalommal két pillanatképet állított egymás mellé, hogy demonstrálja az alkoholfogyasztás alapján megítélhető helyzetek viszonylagosságát. Képzeljük magunkat Helsinki repülőterére, ahol reggel hétkor a finn utasok hosszú pohárból kortyolják a sört. Majd képzeljünk el egy tikkasztó délutánt Firenzében, ahol finn turisták fehérbort iszogatnak. Bizonyos kultúrákban a kora reggeli alkoholfogyasztás a problémás ivás egyik markáns jele, de az olaszok körében az étkezések közt zajló borozgatás számít szokatlannak. Jól látható, hogy más-más kulturális közegben eltérnek az ivással összefüggő kimondatlan szabályok. A szokásjog egyszersmind arról is ítéletet hirdet, hogy mi fér bele a normalitásba, és mi esik ettől távol. Nincs ez másként a családok szokásrendszerében sem.

Ha ünnepeken, családi összejöveteleken nyikorogva hagyja el a parafadugó a borospalack torkát, hogy aztán a felnőttek koccinthassanak, akkor ez kimondatlan játékszabályként rögzül a gyermek számára is. Ez nem egyértelműen jó vagy rossz, elképzelhető az is, hogy a gyermek a kibuggyanó fehérbor fanyar illatát fogja megőrizni emlékként az egyéb, ünnephez kapcsolódó részletek mellett, és nem lesz ennek különösebb érzelmi színezete. Ez nemcsak optimista, de reális szcenárió is akkor, amikor a szülők alkalmi alkoholfogyasztók. Az alkohollal kapcsolatos átörökíthető üzenet ebben az esetben csupán annyi, hogy kivételes napokon ez is egy adalék a pillanat megünneplésében. Vannak azonban olyan eshetőségek, amikor ennél jelentősebb a rizikó.

Az alkohol baljóslata

Kockázatosabb helyzettel állunk szemben akkor, ha a szülő kontrollvesztése, bejósolhatóan ismétlődő lerészegedése normatív jelleget ölt. Márpedig a gyermek számára normatív jelleget ölt, ha ez a hétköznap esték vagy éppen a vasárnapi ebédek kiszámítható velejárója. A felcseperedő gyermek „normálisnak” és mindennaposnak fogja tekinteni a mértékvesztő alkoholfogyasztást akkor is, ha érzi a rá nehezedő szorongást. Egészen egyszerűen azért, mert a szülő iránti lojalitása arra készteti őt, hogy zordabb körülmények közt is a „normálisat” lássa meg és ne inogjon meg a biztonságba vetett hite. A gyermek azt tapasztalja meg, hogy a felnőttek isznak, és ha isznak, akkor sokat és sokszor. Gyakori, hogy ilyen családi szabálykönyv mellett válik valaki felnőttkorára alkoholfüggővé. Ebben a biológiai hajlamosító tényezők is szerephez juthatnak, de nem elvethető a szociális tanulás lehetősége sem.

A másik eshetőség talán nem ennyire drámai, de mégis hordoz magában kockázatot. Ha a gyermek valamit érzelmileg vagy fizikailag elszenved, ami nyilvánvalóan a felnőtt alkoholos befolyásoltságához köthető, akkor ez nehezen elhordozható emlékeket hagy maga után. Lehet ez egy könnyebb baleset a szülő figyelmetlenségéből kifolyólag vagy a gyermeki magány érzése a csilingelően koccanó poharak háttérzajában. Enyhébb esetben ez egy egyszeri tapasztalat, súlyosabb a helyzet, ha ez az élmény vissza-visszaköszön. Az sem ritka, hogy a gyermek egy kettéhasadt, összerendezhetetlen képet alakít ki a szülőről: „van a részeg apám, akit nem szeretek, és van a józan apám, aki egyébként tök jó fej”.

Akad egy harmadik eshetőség is, ami abból adódik, hogy gyermekeink számára modellszemélyek vagyunk és ez kamaszkorban a kíméletlen kritikák kihangosításának kedvez. A serdülő első lerészegedését többnyire számonkérés követi, de bumerángként vághatja fejbe a szülőt a félmondat: „hiszen te is kiütötted magad, te is ittál akkor, amikor…” Erre nehéz mit mondani, bár a hitelesség sohasem tévút. Viszont az ilyesfajta párbeszédeknek jóval korábban ágyazunk meg példaként felkínált cselekvéseinkkel.

Borban az igazság…vagy a teljes józanságban?

A mérlegelendő kérdés az, hogy a felnőtt szülői mivolta elérhető-e, megközelíthető-e a gyermek számára akkor, amikor éppen alkoholt fogyaszt? Ez a kérdés egészen praktikus módon is feltehető, vagyis ha valakinek hirtelen volán mögé kell ülni, vagy egyszerűen csak észnél kell lenni a gyermek felügyelete során, akkor ez hogyan kivitelezhető az adott helyzetben? Másrészt legalább ennyire fontos az érzelmi elérhetőség: alkohol befolyása alatt a gyermek ugyanazt a szülői minőséget tapogatja-e le, amire feltétlen bizalommal támaszkodhat. A válaszok megtalálásában valószínűleg az alkoholhoz fűződő egyéni viszony jelenti a kulcsot...