Drasztikus átalakulások: mit tesz ez a fiatalok önértékelésével?

A glow-up kultúra egyik népszerű műfaja a revenge glow-up, azaz a párkapcsolat végét követő, „bosszúból elkövetett” felvirágzás. A revenge glow-up koncepciójában gyökerezett Khloe Kardashian 2017-ben indított televíziós műsora is, a Revenge Body, amelyben a résztvevők azzal a céllal vettek részt, hogy korábbi partnerüknek megmutassák, mennyivel vonzóbbá váltak a szakítást követően. Habár a show nem aratott osztatlan sikert, jól szimbolizálja napjaink randikultúrájának dinamikáját: azt, hogy az online társkeresés végtelen lehetőséget nyújt arra, hogy jobb/szebb jelöltet találhassunk. Ez viszont olyan versenyhelyzetet teremt, amely arra ösztönzi a fiatalokat, hogy egy elutasítást vagy szakítást követően – egy revenge glow-up formájában, akár önsanyargatás árán is – megmutassák, náluk vonzóbb partnert nem találhatnak.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis miért veszélyes a mai tizenévesekre nézve az az üzenet, amelyet a fent említett filmek közvetítenek? Hiszen könnyen előfordulhat, hogy többségük nem látta az említett romcomokat, netalán a létezésükről sem hallott korábban. Erre George Gerbner kultivációs elmélete ad választ: a magyar származású médiakutató rámutatott arra, hogy napjainkra a család és az iskola szocializációs szerepét átvette a tömegmédia. A 2000-es években a tévé, ma már inkább a social media platformok és az internet gyakorolja a legnagyobb hatást az emberek – leginkább a fiatalok – világnézetére, gondolkodására, valamint viselkedésére. Így a glow-up kultúra nem csak a televíziók képernyőjén köszön vissza: a közösségimédia-oldalakon is népszerű trendek épülnek a jelenségre, amelyek leginkább a transition videók „műfajában” gyakoriak. Vagyis a felhasználók bemutatják, hogyan néztek ki a „hattyúvá válásuk” előtt és után. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szembetűnő átalakulások gyakran jelentős súlyvesztéssel járnak, illetve az is megfigyelhető, hogy a külsőségekben jelentkező változásokat sminkkel erőteljesen kiemelik. A közösségimédia-platformok szépség-narratívái alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy nők és férfiak tömege küzd önértékelési problémákkal, valamint különböző étkezési zavarokkal – erre a glow-up kultúrából eredő trendek pedig igencsak ráerősítettek. Az ilyen típusú tartalmak félrevezetőek, könnyen tűnhetnek ösztönzőnek. Miközben ezek a videók azt is hangsúlyozhatnák, milyen fontos az önbizalom, az önelfogadás és az, hogy önmagunk legjobb „változatává” váljunk, voltaképpen nem ezt teszik. Sokkal inkább tovább presszionálják a fiatalok lányokat és fiúkat arra, hogy a társadalom által konstruált ideális testalkathoz és szépségideálhoz próbálják igazítani fizikai megjelenésüket. Azt a tévképzetet keltve, hogy ezzel egyenes út vezet a népszerűséghez, a sikerhez.

Nem állíthatjuk, hogy az önmagunk megtalálást, kiteljesedését promotáló videók mindegyike negatív hatást gyakorol a nézőkre. Hiszen vannak olyan tartalomgyártók, felhasználók, akik hangsúlyozzák, a glow-up nem(csak) a külsejükben észlelhető változáshoz köthető, hanem ezek a „megszépülések” például az életmódjukban vagy attitűdjükben történő változások következményei. Ezért fontos hangsúlyozni a gyerekek számára, hogy a glow-up jelenségre – amelyet valószínűleg gyakran feldob nekik az algoritmus a közösségimédia-felületeken – ne egy kifejezetten csak külsőségeken alapuló átváltozásként tekintsenek. Sokkal inkább egy olyan kiteljesedésre, amely belülről, az önazonosságból és az önbizalomból eredeztethető; és a belülről fakadó boldogság gyakran a külsőre is pozitív hatást gyakorol. Hiba lenne az állítani, hogy könnyű a társadalom által generált és a különböző médiumok által napi szinten közvetített szépségideált figyelmen kívül hagyni. Ez felnőttfejjel is nehéz. De éppen ezért érdemes a tinédzserkorú gyerekeket emlékeztetni arra az örök igazságra – akármennyire is klisének hangzik –, hogy a szépség belülről fakad.

Szerző: Tamás Cintia