A megértés dimenziói: karácsonyi lélekfröccs

A Family Guy című amerikai sitcom egyik részében Stewie és Brian (a kisfiú és kutyája) alternatív univerzumok között utazgatnak, hála Stewie elromlott időgépének. Az egyik univerzumban felborul a világ megszokott rendje: a kutyák sétáltatják az embereket, az ember kvázi a kutya bőrébe bújik. Frappáns, nem? Ha valahogy, hát így lehet igazán átérezni a kutyalét kínját és örömét. Nagy fájdalom, hogy alternatív univerzumok nem léteznek, ezért mi kénytelenek vagyunk más megoldást találni, ha kedvünk támad jobban megérteni egy másik lényt. Mondjuk akár egy embert, aki nagyon másban van, mint mi. Egy szerencsénk van, ehhez nincs szükség sem időgépre, sem varázslatra, csak egy valamire: empátiára. Ez jutott eszembe, amikor a Telekom karácsonyi filmjét néztem meg, vagy századszorra.

„Hazaérni csak oda lehet, ahol megértenek”

A jelenetsor szinte mindenkinek fájóan ismerős és egyúttal totál megszokott: karácsony, rokonok, indiszkrét kérdések hada, még bőven azelőtt, hogy kimernénk az első tál húslevest. Sokan élünk meg hasonlót az ünnepkor, leginkább azért, mert a legtöbben nem illünk bele a „normális” címkével ellátott dobozkába. – Halkan teszem hozzá, nagyjából senki sem illik bele. – Vegánok, vállaltan vagy a körülmények okán gyerektelenek, egyedülállók, éppen tervtelen felnőttek, homoszexuálisok, elváltak, keveset vagy túl sokat keresők. Ezt a rétegzettséget a filmben lévő rokonok sem látják, vagy nem akarják látni. Sőt, ha nagyon őszinték akarunk lenni magunkkal, sokszor mi sem nézünk a felszín alá. Ezért sorjáznak a főszereplőre a kérdések, felületes módon. Az, hogy ő épp miben van, mellékes. És persze a másik oldalon is állunk sokszor mi is, kimosolyogjuk a néha gyomrosnak is beillő kérdéseket, bízva abban, hogy legközelebb húsvétkor kell csak újra átesnünk a kellemetlen procedúrán. Naiv vagyok, sokszor a szememre vetik, de én még mindig hiszek abban, ha csak egy pillanatra a másik helyébe képzelnénk magunkat, akkor elkerülhetnénk a kínos, bántó, sőt, sokszor fájdalmas pillanatokat. Olyan egyszerűnek tűnik, akkor miért nem csináljuk?

Különutas karácsonyok

Nem is kérdés, hogy a karácsony ezernyi frusztrációt hoz magával. Nem azért, mert a családtagjaink gonoszok, érzéketlenek vagy épp kifejezetten taplók. Hanem azért, mert a társadalmi érzékenyítés áll hadilábon, fentebb van a hiba a rendszerben. Erre szuper bizonyítékokat szolgáltatnak a social media színterei vagy épp a társadalom különböző aspektusait vizsgáló kutatások:

A Redditen valaki felvetette, hogy vajon miért olyan ellenségesek a magyarok a vegánokkal szemben, egy idézetet is megosztott, amit neki szegezett valaki: „Még mindig nem eszel rendes ételt? Hát te hülye vagy! Csak miattad kétszer annyi húst fogok enni mostantól, hogy felesleges legyen a f@szságod!" A komment szekcióban gyorsan kiderül, hogy ugyanez a hozzáállás, ha valaki glutén- és/vagy tejmentesen étkezik, cukorbeteg vagy bármilyen más speciális étkezést követ.

De evezzünk más vizekre: Magyarország 30 éve az utolsók között kullog a „homoszexualitás megengedhetősége” skálán, az északi országok vezetik a sort, mi Romániával, Bulgáriával és Máltával karöltve zárjuk. Ezzel együtt különösen rosszul állunk abban a tekintetben is, hogy mennyire láthatók az LMBTQ+ emberek. Az Ipsos idei mérése szerint a magyar válaszadók csupán 46%-a támogatja a melegházasságot. A TÁRKI 2022-es kutatásából pedig az is kiderül, hogy a magyar társadalom 36,2%-a inkább nem szeretné, hogy egy homoszexuális ember legyen a szomszédja.

Pár napja az Instagramon egy poszt arra buzdította a felhasználókat, hogy osszák meg, mit üzennének a 10 évvel ezelőtti önmaguknak. Egy anyuka beírta „Ne vállalj gyereket, nem neked való.”. A kommentelők szétszedték. Mert „milyen anya az ilyen, ez a legszebb dolog a világon, boldognak kellene lenned a két szép gyerekeddel”. Az kommentelő anyukának egyébként a két gyereke közül az egyik súlyosan beteg, egyedül neveli őket, és minden hónapban azért küzd, hogy ki tudja fizetni a számláit.

De mi közük a fenti témáknak a karácsonyi vacsorához? Nagyon is sok. A családi asztal ugyanis gyönyörűen tükrözi a társadalom aktuális álláspontját a különféle ügyek kapcsán: értetlenkedik a húsevő nagypapa a vegán tini étkezési szokásain; a meleg srác nem meri felvállalni identitását; vagy adott esetben a gyerektelen fülét, farkát behúzza, hiszen egyes családtagok szerint az a nő, aki nem vállal gyereket, értéktelen, nem tölti be női princípiumát. Ahogy korábban is említettem, naiv vagyok, és hiszek egy jobb világban, pláne, amikor kint esik a hó, bent gyertyát gyújtok és sütemény illata tölti be a levegőt. Hiszek abban, hogy a társadalmi változásokat akár a családi asztalok mellől is el lehet indítani. Első lépésként vegyünk példát Stewie-ról és Brianről, ha időgépünk nincs is, képzeljünk el egy párhuzamos univerzumot, ahol a másik bőrébe bújunk, elképzeljük, milyen a gyerekvállalásról beszélni meddőként, a Szenteste mámorában savanyúságon tengődni vegánként vagy épp melegként válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nem hozol már magaddal egy tisztességes fiút/lányt a családi vacsira.

És végül, akinek nincs, feltétlen lízingeljen egy olyan nagyit, aki lesöpör minden kellemetlen szitut, és szeretettel csak annyit kérdez: „Boldog vagy?”

A fenti cikk a szerző saját véleménye, egyfajta értelmezése csak a Telekom 2023-as karácsonyi kampányfilmjének.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
És neked mit jelent a "karácsony szelleme"?
Mit adunk fel a karácsonyért?
Így kérdezd a tiniket: karácsonyi (vacsora) kiadás
Élni hagyni, igen, karácsonykor is
Lesd el a dánok szuper ajándékozási szokását
5 szakértő 5 tippje, hogy valóban szeretettel teli legyen az ünnep
A karácsony nem szólhat a cseszegetésről
Kártyajátékot készítettünk nektek
Hogyan neveljünk elfogadó és nyitott gyermeket?