Mit tudnak a gyerekeink a pénzről? - Molnár-Simon Tímea, közgazdász válaszol

Például egy független tanácsadótól, de mit takar ez valójában?

Jó a kérdés, mert gyakran használjuk a kifejezést, miközben nem feltétlenül tudjuk, hogy mit jelent. A pénzügyi tudatosságnak több szintje van, a nulladik mindenképpen az önismeret, a generációs minták. A minket ért traumákat manapság egyre gyakrabban dolgozzuk meg a különféle terápiák segítségével, de ezt nem csináljuk meg a pénzzel. Pedig mindenki hoz a szüleitől egy pénzügyi örökséget, vagy a pénzhez való hozzáállást, ami beépül a tudatába. Vagyis nagyon sokféle pénzügyi attitűddel érkezünk meg a felnőtt világba, és szinte mindig ezt visszük tovább magunkkal, függetlenül attól, hogy ezzel egyetértünk-e.

Ez nagyon meghatározó a pénzhez való viszonyunk szempontjából? Mert a pénz mint téma nagyon sok családnál tabu, vagy sokszor minden baj forrása.

Igen, nagyon meghatározó. És meg is érkeztünk a gyerekekhez, akiknek a pénzügyi mintát is, mint oly sok mindenben, elsődlegesen a szülők adják. Az is nagyon fontos, hogy az iskolában is tanuljanak róla, de ha én otthon azt látom, hogy a szüleim jól kezelik a pénzt, akkor nagyobb valószínűséggel fogom én is felnőttként jól kezelni. Viszont ha azt látom, hogy folyton stressz van miatta, vagy állandó veszekedés forrása, akkor így fogok hozzá viszonyulni. A gyerekeket is arra kell ösztönözni, hogy a pénz egy eszköz, egy korlátozott erőforrás, amivel a céljaikat meg tudják valósítani. S mivel a célok fontosak számukra, így az is elengedhetetlen, hogy a pénzzel jó legyen a viszonyuk. Nemrég előadást tartottam egy középiskolában, ahol nagyon jó kérdéseket kaptam. Látszott, hogy vannak háttérismereteik, mindenkinek volt bankszámlája, és nemcsak a csalásokról, a kamatokról, hanem a befektetési lehetőségekről is érdeklődtek.

Szerinted hasznos lenne iskolai keretek között tartani egyfajta pénzügyi felvilágosítást?

Abszolút hasznos lenne, ha a pénzügyi ismeretek az iskolákban is nagyobb hangsúlyt kapnának. Szerencsére már egyre több pénzügyi példával találkoznak a gyerekek a matekkönyvekben, ami jó irány. Emellett a Pénziránytű program keretében is számos hasznos könyv és munkafüzet áll rendelkezésre, amely segíti az elméleti tudás megszerzését.

Azonban fontosnak tartom, hogy ne csak az elméletre koncentráljunk, hanem gyakorlati szinten is erősítsük a pénzügyi tudatosságot. Hiszen a pénzügyi döntésekben való jártasságot a mindennapi helyzetekben lehet igazán elsajátítani. Az lenne ideális, ha ezek a programok nem jelentenének plusz terhet a tanárok számára. Érdemes lenne külső, független szakértőket bevonni, akik kifejezetten a pénzügyi tudatosságra szakosodtak, hiszen így a tanulók izgalmas és gyakorlatias megközelítésben ismerkedhetnek meg a témával. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a diákok nyitottak és érdeklődők, amikor valódi élethelyzetekkel találkoznak, ami lehetőséget ad arra, hogy az iskolákban még mélyebben foglalkozzanak a pénzügyi ismeretekkel.

Ha szerencsés egy gyerek, akkor elméletben mindenképpen lesz képe a pénzügyi tudatosságról, de át tudja vinni ezt a gyakorlatba is?

Az elméleti tudás segít abban, hogy kialakuljon egy egészséges viszony a pénzhez, de a kihívás igazán a gyakorlatban jelentkezik. Fontos kérdés, hogy a mindennapokban valóban tudjuk-e alkalmazni ezeket az ismereteket. Előfordulhat, hogy egy kamasz pontosan tisztában van azzal, hogy egy menő sportcipő esetében nem feltétlenül indokolt százezret fizetni, hiszen egy húszezres modell is megfelelő lenne. Mégis, sokszor érzelmi alapon hoz döntést, és nem feltétlenül választja az ár-érték arány szempontjából legjobb megoldást.

Igen, nagy szerepe van annak, hogy ma már nem fizikailag van a kezünkben a pénz. Ez megnehezíti, hogy a gyerekek valóban érzékeljék a pénz értékét. A mi időnkben ott volt a takarékbélyeg, gyűjtöttük és számolgattuk, így sokkal kézzelfoghatóbb volt, hol tartunk anyagilag. Manapság viszont a gyerekek első „találkozása” a pénzzel sokszor virtuális formában történik, például egy számítógépes játékban, ahol nem látják a fizikai pénzmozgást, csak használhatják azt, miután online fizettek. Ez a digitális világ természetesen nagy kihívást jelent, hiszen ezek a gyerekek már ebbe nőnek bele, és nehezebb meghúzni a határokat. Ezért lenne nagyon fontos, hogy már korán megismerjék a pénzügyi alapokat, mert ez segítene eligazodni ebben a digitális térben. A családi dinamika sem mindig segíti a tudatosság kialakulását, különösen, ha elvált szülők pénzzel próbálják kompenzálni a közösen töltött idő hiányát, ami nem feltétlenül vezet jó irányba a pénzügyi nevelésben.

Több ismerősöm van, ahol pontosan tudják a ma már különélő szülők, hogy mindkettejüktől elkéri a bérlet, a kirándulás, és egyéb iskolai költségek árát a gyerek, de inkább nem feszegetik a témát, mert nem akarnak jó zsaru, rossz zsarut „játszani”.

Alapvetően nem is probléma, ha a gyerek így képez magának tartalékot, de fontos, hogy ezt nyíltan megbeszéljük vele. Az élet valójában nem így működik, és ha ezt nem tisztázzuk, később csalódások érhetik. Ne hunyjunk szemet a dolog felett – ha tudja, hogy tisztában vagyunk ezzel, akkor könnyebben megtanulja, hogy felelősségteljesen bánjon a pénzzel, és elszámoltatható legyen a későbbiekben is.

A mi gyerekkorunkban még óriási gazdálkodj okosan! és Monopoly csatákat vívtunk, ami sokat segített a pénz értékének megértéséhez. Van valami speciális dolog, ami a mai fiataloknak segítségükre lehet?

Számos nagyszerű alkalmazás érhető el, amelyek grafikonokkal segítik a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék a költéseiket. Ezek az eszközök vizuálisan is megmutatják, mire mennyi pénzt fordítanak, ami rendkívül hasznos. A gyerekeknek köthető bankszámlák is nagyon jól ki vannak találva – a szülők korlátozhatják a költéseket, és elkülöníthető összegeket is beállíthatnak, amelyeket csak ők tudnak feloldani. Nagyon fontos, hogy már fiatal korban kitűzött pénzügyi céljaik legyenek, és a pénzt eszközként lássák a céljaik eléréséhez. Nem szabad őket felmenteni a pénzügyek alól, hanem meg kell érteniük, hogy például mennyit kell megtakarítani egy játékra vagy ruhára, ahogy a szülők is „félretesznek” a nyaralásra.

A nagymamámnak volt egy egyszerű, de hatékony technikája: külön borítékba gyűjtötte a pénzt a karácsonyi ajándékokra, a nagyobb bevásárlásokra, és még a váratlan kiadásokra is volt egy külön borítéka. Valahogy ezt a hozzáállást kellene most is megtanulnunk, de a párna alatti boríték helyett modern eszközökkel.

Neked mi a trükköd a gyerekeidnél?

A tanév kezdetén, amikor elmentünk a szokásos nagybevásárlásra, észrevettem, hogy a lányom impulzív vásárló, számára a csomagolás is fontos. Megkérdeztem tőle: „Szerinted tényleg háromszor annyit ér ez a termék csak azért, mert szebb a csomagolása?” Azt mondtam, vegyük meg, ha neki ennyit megér, de a többletköltséget egészítse ki a saját zsebpénzéből. Így igazságos maradt a testvérével szemben, akinek nem számítanak a külsőségek. Nyaraláskor például adtunk nekik fejenként háromezer forintot, amit bármire költhettek, vagy meg is tarthatták. Egész héten gondolkodtak, hogyan használhatják a legjobban a pénzt. Gyakran beküldjük őket a boltba kisebb vásárlásokkal is, hogy növeljük a pénzügyi magabiztosságukat. Így megtanulják, hogy a pénztől nem kell félni, de figyelni kell rá. Mindig azt mondom, hogy a pénz olyan, mint egy kés. Rengeteg élethelyzetben hasznos lehet, egy lakatlan szigeten akár életet is menthet, de ha nem tanítjuk meg a gyereknek, hogyan használja, abból nagy baj is lehet. Az életben is könnyebb, ha van egy késünk, de ha nem bánunk vele megfelelően, meg is vághatjuk magunkat.