„Az első fonalakat a szüleim tudta nélkül rendeltem, a zsebpénzemből”

A diákmunka nem újkeletű dolog. Az viszont, hogy a közösségimédia-platformok megjelenése óta egyre több fiatal, de sok esetben kiskorú tini lesz gyorsan, sikeres vállalkozó, az utóbbi időben egyre többször fordul elő, hazánkban is. A Cápák között egyik legnagyobb felfedezettjével, Nyikonyuk Balázzsal beszélgettünk, akinek Csipcsiripp névre keresztelt plüssmanufaktúrájába 1-1-1 millió forinttal hárman is befektettek, így egy csapásra lett a horgolni szerető (akkor még) 16 éves fiatal srácból milliomos vállalkozó.

Milyen érzés immáron 17 évesen gyakorlatilag milliomos vállalkozónak lenni?

Alapvetően fura, de jó tudni azt, hogy már most megalapozom a jövőmet. Bevallom, a legelején, amikor kitaláltam és elkezdtem a Csipcsirippet, meg se fordult a fejemben az, hogy ebből én majd valaha pénzt kereshetek. Nem azért kezdtem el, hogy meggazdagodjak. Volt némi szabadidőm, amit valami olyan dologgal szerettem volna tölteni, amit igazán szeretek is csinálni, és akár hosszútávon hasznos is lehet. A horgolás nagyon megtetszett, de az első fonalakat - amikből megtanultam horgolni - a szüleim tudta nélkül rendeltem, a zsebpénzemből.

Titokban?

Igen. (nevet) Nem azért, mert nem engedték volna meg, vagy ilyesmi. Hanem mert először csak ki akartam próbálni, megbizonyosodni arról, hogy tényleg tetszik-e ez a dolog nekem. Aztán volt egy bizonyítási vágy is. Meg akartam mutatni, hogy na, ez az, amit csinálni szeretnék, már úgy, hogy valamennyire megy is. Tudom, hogy a szülőkben ott van a féltés, nem akarják, hogy feleslegesen költsön, vagy csalódás érje a gyerekeket. De az első árufeltöltés után számukra sem volt kérdés, hogy ezt érdemes-e folytatni, mert akkora volt a kereslet. Teljes mellszélességig támogattak.

És onnantól, hogy kiderült, mire megy el a zsebpénzed, és hogy a horgolással konkrétan bevételed is van, beleszóltak a költéseidbe?

Ugye hivatalosan 18 év alatt nem lehet vállalkozása senkinek. A Kft.-ben a szüleim és a cápák a tulajdonosok, a pénz a cégben van, szóval effektíve nem az enyém. Persze kapok belőle fizetést, de a cégben lévő pénzből finanszírozzuk a teljes működést, fejlesztünk, alapanyagot szerzünk be, és így tovább. Emellett nem szólnak bele, hogy a fizetésem mire költöm, de alapvetően mindent megbeszélünk, egyeztetünk, mind a céges pénzek, mind a saját pénzem kapcsán. Bíznak bennem, hiszen látják, tudják, hogy nem elherdálom. És ez kölcsönös. Így tud jól működni.

Mit csinálsz ezekkel a pénzekkel? Mire költöd?

Befektetem. Még több fonalat veszek. Illetve ha szükségem van valamire, akkor nem kell már a szüleimtől kérnem pénzt, vagy hogy vigyenek el mondjuk ruhát venni, hanem fogom és rendelek magamnak. Azért ez nagyon nagy szabadságot ad, és motivál is, hogy a saját bőrömön látom, hogy ha valamit szeretnék, azt így is el tudom érni.

Mindent pénzt elköltesz? Illetve volt olyan költésed, amit megbántál?

Nem rémlik. Egyrészt sosem voltam impulzív vásárló, másrészt pedig tényleg nagyon tudatos vagyok a pénzzel kapcsolatban is. Mindig van félretett pénzem. Szerintem nagyon fontos, hogy nem csak a jelenben kell lenni, hanem a jövőre is kell gondolni.

Erre a szüleid neveltek, tőlük láttad? Kértél tőlük tanácsot? Vagy esetleg van szakértő segítséged, pénzügyi tanácsadód?

Igen, ezt maximálisan otthonról hozom, pici koromtól ezt láttam, pici koromtól én is így csináltam. Szóval mindig is ilyen voltam, igyekeztem takarékoskodni, jól bánni a pénzzel, nem elszórni hülyeségekre. Persze, ha van kérdésem, bármikor fordulhatok a szüleimhez. De például ma már az internet is jó erre, ha elakadok, segítség kell, sokszor csak felmegyek a netre és utána nézek az adott témában, hogy mit javasolnak a szakértők.

Fiatalkorod ellenére nagyon tudatosnak tűnsz. Ha kitűzöl egy célt, akkor azért mindent megteszel. Van most új célod? 

Határozott elképzeléseim vannak. Ahogy anno is tudatosan raktam el a zsebpénzem, hogy egy nap elindíthassam a vállalkozásomat, úgy természetesen már most is sok minden motoszkál a fejemben. De nem a pénzszerzés motivál, vagy hogy milliomos legyek. Ezek a dolgok sosem érdekeltek. Álmaim viszont mindig voltak, mert álmodni mindig kell. Ha nincsenek álmaink, akkor minek vagyunk? Ha egy meg is valósul, vehetjük is elő a következőt. Álmok nélkül mi értelme az életnek? 

Mit javasolsz azoknak a családoknak, szülőknek, gyerekeknek egyaránt, akiknél hasonló helyzet van alakulóban?

Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a szülők az első pillanattól kezdve legyenek támogatóak. Ha a gyereküknek van egy álma, ami akár például egy vállalkozás. Higgyenek benne, álljanak mellette és támogassák. Ennél nagyobb segítség nincs!

Megújult a Telekom Hello Biznisz platformja, ahol a Balázséhoz hasonló vállalkozói sztorikat is olvashattok!