Szépségversenyek: gyerekek, akik a szülők beteljesületlen vágyainak árnyékában nőnek fel

Tényleg szórakoztató az, hogy gyerekeket a külsejük alapján versenyeztetünk, ahelyett, hogy az igazi értékeiket ünnepelnénk?

Amikor a húgom néhány hónapos volt, a szüleink benevezték őt egy helyi babaszépségversenyre. Csak egy fotót kellett beküldeni és nagy meglepetésünkre őt választották a város legszebb gyerekének. Azóta is, immár felnőttként, sokszor viccesen felemlegeti, hogy ez „élete teljesítménye” volt. Ez az apró verseny egy kisvárosban, egyetlen fotó alapján, ártalmatlan játéknak tűnt akkoriban. De vajon mi történik azokkal a gyerekekkel, akik számára a gyermekkor állandó megmérettetés és a szépségük körüli versengés? Amerikában hatalmas hagyománya van a gyerekszépségversenyeknek, és ez a szokás mára Magyarországon is megjelent. Felmerül a kérdés: mi szükség van ezekre a versenyekre, és mi készteti a szülőket arra, hogy újra és újra benevezzék gyermekeiket ezekre az eseményekre?

Ártalmatlannak tűnik, de nagy az ára

Pucsító gyerekek, fürdőruhás felvonulás, észbontó sminkek alig néhány éveseken – és még hosszan sorolhatnánk azokat az elemeket, amelyek a gyerekszépségversenyeket oly megosztóvá teszik. És amitől minden jóérzésű felnőttnek bukfencezik egyet a gyomra. A képernyőről vagy a nézőtérről ez ártalmatlan szórakozásnak tűnhet, de ezek a versenyek komoly dilemmákat vetnek fel a gyerekek egészséges fejlődésével, önértékelésével és jövőbeli énképével kapcsolatban. Emlékszem, régen a TLC-n futó műsorra (Totyogók és tiarák), és az érzésre, amit a TV előtt ülve tapasztaltam, amikor egy-egy sírva ellenkező gyereket kényszerítettek fel a színpadra szinte hisztérikusan az anyukák. Elsősorban döbbenet, másodsorban pedig elkeseredés volt bennem, hogy miért van erre szükség, kinek jó ez? Mert szemmel láthatóan nem a gyerekeknek.

„Ha én nem tudtam, te majd megvalósítod helyettem is”

A gyerekszépségversenyek világát sok esetben a szülők hajthatatlan ambíciója mozgatja. Amikor egy anya vagy apa azt mondja, „csak azt szeretném, hogy a gyerekemnek több lehetősége legyen, mint nekem volt” valóban így is gondolja és megtesz mindent azért, hogy ez megvalósuljon. Ugyanakkor pszichológiai szempontból ezek a vágyak sokszor rejtett, meg nem élt álmokat takarnak. Olyan beteljesületlen álmokról van szó, amelyekről a szülők gyermekkorukban lemondtak, és most abban reménykednek, hogy gyermekük sikerrel megvalósíthatja azokat – helyettük is. Mintegy ráprojektálják saját vágyaikat a kicsikre. Egy gyermekkori szépségverseny pedig, amelyet a győzelem fénye és elismerése övez, pontosan azt az érzetet adhatja, mintha a szülő önmaga is részesévé válna ennek a sikernek.

Azonban fontos felismerni, hogy a gyerekek személyiségfejlődése során nem feltétlenül ugyanazokkal az álmokkal azonosulnak, mint szüleik. Egy gyerek még nem rendelkezik azzal a szilárd önképpel, amely lehetővé tenné számára, hogy megkülönböztesse saját vágyait és elképzeléseit szülei elvárásaitól. Így könnyen kialakulhat egy olyan hamis énkép, amelyben az önértékelés kizárólag külső megerősítéseken, például egy szépségverseny eredményén alapul.

A nyertes díja: szorongás, étkezési zavar és önértékelési problémák

Az ismétlődő versenyhelyzetek sok gyerek számára fokozott stresszel járnak. Egy szépségverseny nemcsak a megjelenés alapján történő megmérettetés, hanem olyan egyéb követelményeket is támaszthat – például az előadáskészséget, mosolygást, színpadi jelenlétet –, amelyek nem természetesek egy kisgyerek számára. Több kutatás is rámutat, hogy a versenyekre járó gyerekek gyakrabban küzdenek szorongással és stresszel, és felnőttként is gyakrabban tapasztalnak önértékelési problémákat esetleg étkezési zavarokat. Mivel életük korai szakaszában hozzászoknak az állandó megmérettetéshez, a szorongás a későbbi életükben is megjelenhet, amikor újabb elvárásokkal találják szemben magukat.

A szépség mulandó – de az elvárások nem

Ha egy gyerek megszokja, hogy csak a külseje miatt kap elismerést, akkor később, amikor ez a figyelem esetleg megszűnik, önértékelése könnyen megrendülhet. Aki korán szembesül a szépség ideáljának fenntartásával, idővel azt tapasztalhatja, hogy a külső megjelenés változása – amely természetes az életkor előrehaladtával – a szeretet és figyelem csökkenéséhez vezet. Ennek következményeként az ilyen gyermekek később is állandóan a külsejük miatt aggódhatnak, esetleg plasztikai műtétekkel vagy más extrém megoldásokkal próbálják fenntartani azt az „ideális” megjelenést, amelyet gyerekként elvártak tőlük.

Ma már nincs kifogás

A gyerekszépségversenyek csak egy szelete annak a nagy tortának, amelyben a gyerekek külsejükkel kapcsolatos nyomásnak, és sajnos sokszor szexualizált megjelenítéseknek is ki vannak téve. Az online térben, a reklámszereplésekben és a live-okban ugyanez történik. Ma már egyszerűen nincs ésszerű ok arra, hogy ennek kitegyük őket. Ezekben a helyzetekben csak azt tanulják meg, hogy az értékük és önbizalmuk a megjelenésük visszaigazolásán múlik – legyen az egy közönség előtti taps, egy bírói pontszám vagy egy szív a képernyőn. Ideje felismernünk, hogy ezzel csak megfosztjuk őket attól, hogy valaha is igazán tudják, kik ők, és hogy mennyit érnek a világ elvárásai nélkül is.