Te hányszor mondod a gyerekednek, hogy „szeretlek”?

Lehet túl sokat vagy túl keveset mondani azt, hogy „szeretlek”? És vajon milyen hatással van egyik vagy másik a gyerekekre?

A szeretlek szó nem hétköznapi dolog. A legtöbben nem dobálózunk vele. Csak akkor mondjuk ki, ha tényleg úgy érezzük, az a pillanat megérdemli. De vajon jól csináljuk? És a gyerekeinknek is elegendő? Érzik a szavak hiányában, hogy szeretjük őket, vagy éppen a kimondott szó lenne az, ami védőhálót sző a lelkük köré?

Meddig terjed egy szó hatalma?

A szeretlek szó egy híd lehet két ember között, vagy éppen egy szakadék, egy hiány, ami folyton ott lebeg a levegőben. Hajlamosak vagyunk azt gondolni: minek kimondani, ha a másik úgyis tudja? De az emberek nem gondolatolvasók, ahogyan a gyerekek sem. Ha soha nem hallják verbálisan is megerősítve, hogy értékesek és szerethetők, akkor felnőttként azzal a súlyos érzéssel élhetnek, hogy nem méltók a szeretetre. Több vizsgálat is nyomon követte olyan gyerekek sorsának az alakulását, akik kevésszer hallhatták a szüleiktől, hogy mennyire szeretik őket. Ezek a gyerekek később gyakran önbizalomhiánytól, szociális nehézségektől és mentális problémáktól szenvedtek. Ellenben azok, akik gyermekkorukban több szülői szeretetet és gyengédséget kaptak, felnőttként kevésbé voltak hajlamosak szorongásra, jobban tudtak kötődni másokhoz, és nagyobb empátiával rendelkeztek. A kimondatlan szeretlek olyan, mint egy érzelmi vitamin: lehet, hogy nem érzed rögtön a hiányát, de hosszú távon komoly károkat okozhat az egészségedben.

Túl lehet adagolni a szeretetet?

A szeretetet semmiképp, de a mondogatását annál inkább. Ha minden második szavunk az, hogy szeretlek, akkor az érzelmi valuta elinflálódik, mint egy túlhasznált papírpénz. Amikor automatizmussá válik – szeretlek-kel kelünk, szeretlek-kel fekszünk − akkor elvesztődik az érzelmi töltet mögüle. A gyerekpszichológusok szerint a szeretlek szót nem lehet túlhasználni, ha mögötte mindig ott a hitelesség. Azonban, ha csak a szót mondjuk, de a viselkedésünk, a tetteink nem támasztják alá, akkor a gyerek agyában ez csak háttérzajként fog hatni. Egy idő után észre sem veszi, annyira rutinszerűvé válik.

Hányszor öleljük meg a gyerekeinket, hányszor pusziljuk meg, mondjuk nekik, hogy szeretjük őket? Ezek olyan kérdések, amelyeket fel sem kellene tenni, annyira egyszerű a válasz: annyiszor ahányszor csak érzed. És itt a lényeg. Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Az, hogy hogyan, mikor és miért mondod ki.

A szeretet kifejezésének − legyen az verbális vagy fizikai − akkor van a legnagyobb hatása, ha az valóban igazodik a gyerek érzelmi szükségleteihez. Harlow szociális kísérlete óta tudjuk, hogy képesek vagyunk belepusztulni a szeretet hiányába. A kísérletben a magára hagyott kismajmok a meleg és puha „szőranyához” fordultak, nem pedig a táplálékot adó „drótanyához”, mert az érzelmi biztonság és a gyengédség számukra fontosabb volt, mint a fizikai szükségleteik kielégítése. Ez rávilágít arra, hogy a szeretet és a biztonság érzése nem csupán érzelmi luxus, hanem létfontosságú az egészséges fejlődéshez. A gyerekek számára ugyanígy az érzelmi kötődés és a kimondott szeretet olyan alap, amely nélkül az önbizalom és a kapcsolatteremtési képesség súlyosan sérülhet. Mindennél többet jelent, ha érzékeljük, hogy mikor van szükség szeretetkinyilvánításra. Mikor van szükség egy ölelésre, egy simogatásra vagy egy szeretlek-re és azt önzetlenül adjuk.

Nem csak szavak: a szeretlek mögötti üzenet

A „szeretlek” kapcsán is érdemes tehát az ösztöneinkre hallgatni, azonban ne essünk abba a csapdába, hogy csak akkor mondjuk ki, amikor valami nagy dolog történik – például amikor a gyerek megnyer egy versenyt vagy születésnapja van. Ebben az esetben a szó értéke feltételekhez kötött. A gyerek azt gondolhatja: „Csak akkor szeretnek, ha teljesítek.” A szeretetet viszont nem kell kiérdemelni. Az van.

A szeretlek szó egy ajándék. Olyan, amit újra és újra odaadhatsz, mégsem fogy el. Nem kell a nagy pillanatokra tartogatni, de elaprózni sem a hétköznapokban. Csak nézz rá a gyerekedre vagy a párodra, és ha úgy érzed szüksége van rá: ajándékozd meg vele.

Gondolatindító kérdések a végére

• Mikor mondtad utoljára a gyerekednek, hogy szereted?
• Ha nem mondod ki, biztos vagy benne, hogy érzi?
• Vajon, ha ma abbahagynád a szó használatát, észrevenné?