Mit tegyünk, ha gyerekünk iskolai bántalmazás áldozata?

Az érzelmek széles skáláját élhetjük át, ha kiderül, hogy a gyerekünket bántják a kortársai. Aggódhatunk, elönthet minket az indulat vagy a tehetetlenség érzése. Az iskolai bántalmazás jelensége sajnos annyira gyakori, hogy gyerekünk nagy valószínűséggel találkozik vele valamilyen formában iskolában. Ugyanakkor gyakorisága ellenére nem kell, hogy része legyen a gyerekkornak.  
A probléma bagatellizálása (“Ezen mindenki átesik”), a gyerek érzéseinek megkérdőjelezése (“Nem olyan nagy ügy!”), a probléma “kisebbítése” (“Csak légy erős”) csak a probléma súlyosbodásához vezethet. Ráadásul a gyerek arra jut majd, hogy segítséget sem érdemes kérnie a felnőttektől.

Mi az az iskolai bántalmazás?

Az iskolai bántalmazás olyan szándékos és tudatos fájdalom okozása, amely során a zaklató megfélemlíti, megalázza a másikat. A bántalmazó és az áldozat szerepe állandó, nem cserélődik. Jellemző, hogy köztük valamilyen erőviszonybéli, hatalmi egyenlőtlenség van.

Fontos, hogy nemcsak fizikai bántalmazásról beszélünk (ha megütik a gyereket, vagy lökdösődnek), hanem ide tartozik a szóbeli megalázás (csúfolás, gúnyolódás) vagy kiközösítés is. Ma már gyakran az iskolában elkövetett bántások az online térben folytatódnak vagy akár ott kezdődnek, így a gyerekek otthon, szabadidejükben sincsenek biztonságban.

Ami az egyik legfájóbb ebben a helyzetben, hogy áldozat nem tud kitörni ebből a szerepéből, nincsenek erre eszközei. Az iskolai bántalmazás rendszeressé válhat, sőt egyre súlyosabb formát ölthet. Ezekben a helyzetekben nincs egy konfliktus, amit meg kell oldani, a bántalmazó célja maga a bántás, így felesleges arra törekednünk, hogy oldják meg a nézeteltérésüket a gyerekek. 

Ha iskolai bántalmazásról beszélünk, akkor elengedhetetlen a közösség többi tagját is megemlíteni, hiszen ők is fontos szereplők. Azzal, hogy segítenek az áldozatnak, leállíthatják, vagy ha csatlakoznak a bántalmazóhoz, súlyosbíthatják is a helyzetet. Illetve ők maguk is sérülnek, hiszen az egész közösségre negatív hatással van az iskolai bántalmazás. A gyerekek nem tudnak úgy tanulni, játszani, mintha egy biztonságos, együttműködő környezetben lennének. 

Miért pont őt bántják?

Az iskolai bántalmazás áldozata bárki lehet, ez nem az adott gyerek “valamilyenségének” köszönhető. Sok tényező járul hozzá, hogy miért pont egy adott gyerek kényszerül ebbe a szerepbe. Gyakran az osztályban, iskolában a gyerekek közötti dinamikák, belső vagy külső eltérő tulajdonságok, különbségek vagy a csoportnyomás, a csoportban zajló hatalmi harc nyomán válik az áldozat célponttá.

Előfordulhat ugyan, hogy a kiszemelt gyerek visszahúzódó, magányos, vagy kevésbé ügyes a társas készségek terén, de nem mindig van így. Jobb kérdés talán az, hogy miért pont ebben a közösségben jelent meg az iskolai bántalmazás? Miért érezte úgy a bántalmazó, hogy itt megteheti ezt?

Mit tehetünk szülőként?

Ezek a helyzetek épp olyan egyediek, mint ahogyan a szülők, nevelési elveink és maguk a gyerekek is. Néhány szempontot átgondolva azonban, az alábbi kérdések, mondatok, közelebb vihetnek minket a megoldáshoz. Semmiképp nem érdemes megvárni, amíg a helyzet súlyosbodik, hiszen az iskolai bántalmazás fog magától megoldódni és egyre hosszabbtávú és negatívabb hatással lesz a gyerekekre.

Szülőként első lépés, hogy megteremtsük azt a biztonságos légkört, amelyben a gyerek bátran megoszthatja velünk a vele történteket. Függetlenül attól, hogy ő maga jelezte, hogy bántják, vagy mi jöttünk rá valamilyen jelből, az alábbi gondolatok, mondatok segíthetnek nekünk abban, hogy a gyerek igényeire reagálva tegyük meg a kezdeti lépéseket.

“Nem vagy egyedül, itt vagyok és segítek.”

Hallgassuk végig a gyereket félbeszakítás és ítélkezés nélkül. Ne faggassuk, ezzel az ellenkező hatást érhetjük el. Ha a gyerekünk tudja: szeretjük és támogatjuk őt, könnyebben megbirkózik a nehéz érzéseivel.

“Nem a te hibád.”

Az áldozattá vált gyerekek gyakran magukat hibáztatják, szégyenkeznek. Az is előfordulhat, hogy alacsony önértékelésük miatt azt gondolják, hogy megérdemlik a bántalmazást. Fontos tisztázni a gyerekekkel, hogy függetlenül a bántalmazás “okától”, senki nem érdemli meg a rossz bánásmódot, nekik is joguk van ahhoz, hogy biztonságban és jól érezzék magukat.

“Együtt meg tudjuk oldani.”

Biztosítsuk róla, hogy nem egyedül kell megoldania a helyzetet. Ha ő mondta el, hogy bántják, akkor jelezzünk vissza, hogy nagyon jól tette, hogy vette a bátorságot, és beszélt nekünk erről – ez már önmagában is hatalmas lépés.

Együttműködés az iskolával

Ha a gyerek tiltakozik az ellen, hogy az iskolával is felvegyük a kapcsolatot, fektessünk időt abba, hogy megértse, miért fontos bevonni az iskolát is, beszélgessünk sokat erről. Az osztályfőnökkel közösen dolgozhatunk ki megoldást és az iskolapszichológust is felkereshetjük, ha segítségre van szükségünk. Fontos, hogy ne támadólag, indulatosan lépjünk fel, hanem együttműködő szándékkal, hogy az iskola is támogatást érezzen a helyzet kezelésében.

Online zaklatás esetén

Ha online zaklatásról van szó, tanítsuk meg gyerekünknek, hogyan blokkolhatja a zaklatót, és hogyan jelentheti a káros tartalmakat. Ha ezeket nem csak privát üzenetben küldték, hanem felkerültek nyilvánosan elérhető platformra is, forduljunk az NMHH Internet Hotline-hoz, akik segítenek rövid időn belül eltávolítani a bántó tartalmakat.

Mit NE tegyünk?

Összességében érdemes elkerülni, hogy a gyerek feje felett cselekedjünk. Kérdezzük meg, hogy neki mi esne jól ebben a helyzetben, hallgassuk meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy biztosan az lesz, amit ő szeretne, de vonjuk be, és vele együtt, neki segítve kezeljük a helyzetet. Sokszor a gyerekek nem tennének semmit, mert félnek vagy mert a helyzet nehézsége beszűkíti a lehetőségeket, amiket lát. Ilyenkor a mi felelősségünk, hogy kiutat mutassunk ebből az érzelmi állapotból. 
Ezen kívül azok a reakciók, amelyek a visszavágásra, vagy a bántalmazó elkerülésére bíztatnak, szintén nem ajánlottak. Ezzel csak tovább ronthatunk a helyzeten és nem a megoldás felé haladunk.

Az iskolai bántalmazás megoldási folyamata, feldolgozása időt igényel. Ha úgy látjuk, hogy az iskolai bántalmazás súlyos érzelmi terhet jelent a gyerekünk számára, vonjunk be szakembert, keressünk fel egy pszichológust, aki segíthet megküzdeni ezzel, megerősítheti a gyerek önbizalmát is. Szülőként legyünk türelmesek, és támogassuk a gyerekünket abban, hogy újra megtalálja az iskolai közegben az örömet és a biztonságot. Fontos, hogy tudja: van kihez fordulnia, és mi itt vagyunk mellette, minden helyzetben.