Egyre növekszik a mentális betegséggel küzdő gyerekek száma. Mi történik?

Ma már szinte mindenkinek van a közvetlen környezetében egy olyan gyerek vagy fiatal, aki valamiféle mentális zavarral küzd. A WHO becslései szerint világszinten 10-ből 7 fiatal szenved pszichiátriai problémákban. Egyre többet hallunk az ADHD-ról, autizmusról és a kamaszok leggyakoribb halálozási oka továbbra is az öngyilkosság. Különösen aggasztó tehát a gyerekek mentális egészségének romlása, ami az elmúlt évtizedekben, mintha maximum sebességre kapcsolt volna. Mi történt? A válaszokat Dr. Garas Péter, gyermek- és ifjúságpszichiáterrel keressük.

Nő a szám, vagy csak több a címke?

„A gyermekpszichiátriai betegségek diagnosztizálása az 1980-as évektől kezdett el szélesebb körben elterjedni. Ez nem azt jelenti, hogy előtte ne léteztek volna különféle mentális zavarok, csak korábban sok esetben a „rossz gyerek” vagy a „falu bolondja” címkét kapták meg az érintettek” – kezdi a szakértő. Azóta változott az érzékenységünk és a diagnosztikai eszközeink is, ami akár az esetek növekedéséhez, vagy többszöri felismeréséhez vezethetett.

„Az ADHD egy olyan kórkép, ami nem műszeres vizsgálattal zajlik, kifejezetten tünetek alapján állítjuk fel a diagnózist. A DSM5-ben (diagnosztikai klasszifikációs rendszer) történt egy kritériummódosítás, ami időről-időre jellemző az ilyen diagnosztikus rendszerekre. A tünetek megjelenésének korhatárát kitolták 6 évről 12 évre, ami értelemszerűen több esetet eredményez. Emellett korábban kizárták, hogy az ADHD és az autizmus együttesen is fennállhat, míg ma már elismerik ezt a lehetőséget is.”

Ez minden bizonnyal új kapukat nyitott ki. Ugyanakkor azáltal, hogy bekerültek a közbeszédbe ezek a betegségek, a segítségkérők száma is megnövekedett. Akárcsak az öndiagnosztizálóké.

Dr. Garas Péter szerint ma már sokkal inkább a dimenzionális szemlélet uralkodik, ami azt jelenti, hogy a legtöbb zavarcsoportot spektrumon szemléljük. „Van egy hosszú számegyenes, amin a tünetek számától és súlyosságától függően mindenki elhelyezhető.” A szakértő elmondja, hogy egyre több serdülő kéri a saját vizsgálatát, mert felfigyel bizonyos tünetekre, ezért az öndiagnosztizálásnak nem csak negatív oldala lehet.

Kiváltó okok

A gyermekkori pszichiátriai betegségek hátterében három fő tényező állhat:

1. Egyéni faktorok – Genetikai és környezeti tényezők, amelyek növelhetik a zavar kialakulásának esélyét. Bizonyos rizikófaktorok csökkentek az elmúlt évtizedekben (pl. a terhesség alatti dohányzás vagy drog- és alkoholfogyasztás), míg mások, például a szülői depresszió, növekedtek.

2. Pszichoszociális tényezők – Családi háttér, szülői stressz, válás, amelyek hatással lehetnek a gyermek mentális fejlődésére és biztonságérzetére.

3. Társadalmi hatások – A digitális világ által hozott identitáskérdések, a közösségi média, a modern életmód változásai, anyagi jólét, traumatikus események.

„Minél több információ áll birtokunkban annál tájékozottabbak, de annál bizonytalanabbak vagyunk.”

Az online világ újfajta kihívások elé állítja a gyerekeket

„A digitális világban minden kész, nincs mit felfedezni. Mindenki szuper, ezért nehéz megtalálni a sorok között azt a motivációt, amivel az ember fel tudja fedezni magának a világot. Hiányzik annak az érzete, hogy amit csinálok abban támogatva vagyok, hiszen a támogatottság típusai is megváltoztak. Egy smiley egészen mást mond, mint az előbeszéd, ahol valójában a másodlagos pszichológiai szintre reagálunk: az üzenetre, a testbeszédre és mind arra, ami a digitális térben nem látszik. Ha a fiatal kap két pontot meg egy vonalat az online térben, akkor egyedül marad azzal, hogy megfejtse.”

Attól még probléma a probléma

Nagyon sok hatás éri ma a fiatalokat, akár a való életben, akár a digitális térben. „Azonban mindez nem feltétlenül kell megjelenjen pszichiátriai zavarokban. A különböző rizikófaktorok növelhetik a sebezhetőséget, anélkül, hogy belobbantanának egy nagy kórképet. Azt érik el, hogy a negatív életesemények nagyobb erővel csapnak le ezután. De pont a küszöb alatti zavarokra kerül nagyon kevés fókusz, pedig ezeknek a száma akár még markánsabban is nőhet.” – teszi hozzá a szakértő.

A megoldás: prevenció és korai felismerés

A mentális problémák kezelésében és megelőzésében kulcsfontosságú a korai felismerés és a megfelelő támogatás biztosítása. A következő lépések segíthetnek ebben:

• A stigmatizáció csökkentése – Fontos, hogy a mentális betegségeket ne szégyellni való dologként kezeljük, hanem olyan (akár átmeneti) állapotként, amely kezelhető.
• Szociális támogatás növelése – A fiataloknak támogatásra van szükségük, mind családon belül, mind azon kívül.
• A segítségkérés ösztönzése – A családterápia, a pszichológiai támogatás és a szülők edukációja mind hozzájárulhat a mentális egészség megőrzéséhez.

A döntés joga a szülő kezében van

A gyerekek mentális egészsége kapcsán nem megkerülhetők a szülők. Több kutatás is alátámasztotta már, hogy a szülők mentális egészsége közvetlen hatással van a gyerekekére, így a legfontosabb lépés talán a saját mentális egészségünk megerősítése. Mentálisan stabil egyénekből lesz mentálisan stabil család, ami végül mentálisan stabil gyerekeket eredményez. Ha pedig mégis szükség lenne külső segítségre, akkor is a mi kezünkben van a döntés joga, legyen szó gyógyszerekről, kezelésekről vagy arról, hogy megteszünk-e mindent azért, hogy időben felismerjük és támogassuk a gyerekeket a nehézségeikben.