Hogyan kezeljük a testvérek közötti rivalizálást?

Ahogy nőnek a gyerekek, mintha mindig eggyel több okuk akadna a civakodásra. A játékok feletti marakodástól, a jegyek összehasonlításán át, egészen a szülők figyelméért folytatott csendes csatározásokig a testvéri összecsapások egyre kifinomultabb formát öltenek. Ahogy körvonalazódik a személyiségük, érik a testük, úgy válnak a konfliktusok is egyre összetettebbé. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Üljön karba tett kézzel, hadd intézzék el maguk között testvéri módon, vagy játsszon ítélőbírót, és hirdessen győztest egy véget nem érő csatában?

Harc a szülői figyelemért

„A testvérek a szüleiktől kapták az életet, de egymástól kapták a tanítást” −mondta nagyon bölcsen Szabó Magda. A testvérkapcsolat az egyik legellentmondásosabb rokoni szál: percenként váltakozhat, hogy éppen "megölnénk" a másikat vagy az életünket adnánk érte. Egy olyan kötelék, amelyben helyet kap a szeretet, a törődés, de a féltékenység és a rivalizálás is. Az első gyerek után minden újabb gyermek trónfosztóként érkezik a családba, hiszen mindenki egy kicsivel több szülői figyelmet von el az előzőtől. Egy gyerek számára a szülői figyelem az elsődleges, így ez az, amiért igazán megéri küzdeni.

A szakértők szerint a testvérek között megjelenő rivalizálás két típusát különböztethetjük meg:

• amire a szülő kezdeményezése hat – direkt vagy indirekt módon összehasonlítják a szülők a testvéreket személyiségük, erősségeik vagy más sajátosságaik alapján
•  amit a testvérek egymás között generálnak – itt a hajtóerő legtöbbször a több szülői figyelem elnyerése

Mindig van „kedvenc”?

Szeretjük azt állítani, hogy nálunk a családban nincs különbségtétel a gyerekek között, de az esetek többségében, ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor észrevesszük, hogy még ha nem is tudatosan, de mégiscsak felüti a fejét olykor a kivételezés. Alexander Jensen és McKell Jorgensen-Wells vezette kutatócsoport 19.469 résztvevő adatait elemezte az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és Kanadából. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja a szülői preferenciák mintázatait és azok hatásait a gyermekekre. Azt találták, hogy a szülők akaratlanul is előnyben részesítik azokat a gyerekeket, akiknek hasonlít a személyiségük az övékéhez, ezenfelül a lánygyerekek és az elsőszülöttek is kiemelt figyelemben részesülnek.

A tanulmány rámutatott arra is, hogy ezek a tudattalan preferenciák hosszú távú hatással lehetnek a testvérek közötti kapcsolatokra. Az elsőszülöttek gyakran úgy érzik, hogy nagyobb felelősség hárul rájuk, miközben a fiatalabb testvérek a szabadság mellett kevesebb elismerést kapnak. A lánygyermekek esetében pedig a szülők legtöbbször a szociális készségeiket és érzelmi érettségüket értékelik többre. Ez egy szemfelnyitó kutatási eredmény, aminek egyáltalán nem az a célja, hogy bűntudatot keltsen. A tudatosítással máris elejét vehetjük a későbbi negatív hatásoknak, amelyek megbontják a család dinamikáját.

Testvéri agresszió tűzkeresztben

Azt már sejthetjük, hogy a szülőknek mekkora hatásuk van a gyerekek között kialakuló harcra, azonban sokszor elbagatellizáljuk ennek a jelenségnek a súlyosságát. Legyintünk, mondván mindenki veszekszik és verekszik a testvérével. Azonban itt is érdemes különbséget tenni a fogalmak között. Jonathan Caspi pszichológus szerint a testvéri agresszió 4 formában jelentkezhet: versengés, konfliktus, erőszak és bántalmazás. Hatalmas különbség van aközött, hogy játékos csetepaté van a testvérek között, vagy már a skála végén álló bántalmazás zajlik a négy fal között, ami sokszor a szülők tudomására sem jut. Nekünk felnőtteknek az a feladatunk, hogy a természetesen megjelenő féltékenységet, irigységet és versenyszellemet kordában tartsuk és ne engedjük elhatalmasodni, megállítsuk maximum a második − konfliktusok −szintjén.

Gyakorlati tanácsok: Hogyan csillapítsuk a viharokat?

• Személyre szabott minőségi idő: akárhány gyerek is van a családban külön időt kell szakítani mindegyikükre. Ezzel tudjuk a leginkább csökkenteni a figyelemért folytatott harcot.
• Nem kell egyenlőként kezelnünk a gyerekeket, de egyediként igen! Amikor megdicsérünk egy gyereket, akkor igyekezzünk olyan elismerést mondani, ami rá személyre szabottan igaz, az ő személyiségéhez illeszkedik. Találjuk meg mindegyik gyereknek az erősségeit, egyediségét és azt hangsúlyozzuk.
• Ösztönözzük a csapatjátékokat. Közös projektek és kihívások segíthetnek az együttműködés fejlesztésében.
•  Amikor veszekednek a gyerekek ne tegyünk köztük igazságot úgy, hogy vesztest és győztest hirdetünk. Ehelyett hangosítsuk ki azt, hogy milyen hibákat követtek el egymás ellen és miben van igazuk mindkettőjüknek.
• Még pozitív felhanggal se hasonlítsuk a testvéreket egymáshoz. „Látod, te is tudsz ugyanolyan ügyes lenni, mint a testvéred!”
• Kerüljük a versenyhelyzeteket: ki eszi meg hamarabb az ebédet, ki alszik el hamarabb stb.
• Erősítsük az egymás iránt érzett felelősséget: pl. adjuk az ölébe az újszülött babát a nagyobb gyereknek. Ösztönözzük a nagyobbakat egymás segítésére.