Egy tini elmondja, miért is olyan fontos a korrekt szexedukáció
cikk
Boldog család
Egy tini elmondja, miért is olyan fontos a korrekt szexedukáció
A Hintalovon fiatal szerzője osztja meg gondolatait a témában
Fontos a szexuális felvilágosítás! Beszéljünk nyíltan, tabuk nélkül a szexről!
Nemrég a barátaimmal beszélgettünk a szexről. Egész pontosan arról volt szó, ki hogyan jött rá, hogy a gyereket nem a gólya hozza, és a kistesó sem teljesen csak azért került anyu hasába, mert anyu és apu nagyon szeretik egymást.
Kiderült, hogy a legtöbben osztálytárstól, idősebb tesótól, unokatesótól szereztek tudomást a dologról, vagy egy elkapott félmondatból következtettek arra, hogy itt valami turpisság lehet. De olyan is volt, akit leültettek a nagyobb gyerekek, és elmondtak neki mindent, amit tudni véltek a témáról. Ami közös volt a történetekben – és én is hasonlóra emlékszem –, hogy mindenkit mélyen sokkolt az információ. Én másodikos koromban kaptam a nyakamba az infót. Az eset után egy este zokogva faggattam a szüleimet: „Anyu, apu, ti ugye ilyet nem csináltok? De igen? Akkor ezt én megtiltom!” Szerencsémre a szüleim őszinte válaszokat adtak, és nyíltan kezelték a témát.
Előbb félelmetes, majd vicces
Aztán eltelt pár év, és rájöttem, hogy a szex nagy eséllyel nem ördögtől való, sőt, egy természetes és nagyszerű része lehet a felnőtt életnek. Persze csakis akkor, ha van megfelelő információnk és kellő nyitottságunk is erről beszélni. Sajnos ez utóbbi az, ami nem mindig (sőt, elég ritkán) jön össze.
Ugyan iskolai, tantervi keretek között a legtöbben hallunk a szex biológiai részéről, meg pár fogamzásgátló módszerről, de csakis szigorú keretek között, távolról puhatolózva közelítünk a témához. Nyolcadik osztályban, amikor szaporodás témakört vettük, ha a tanár csak kimondta a sperma, pénisz, behatolás szavak valamelyikét, biztosan volt pár ember, aki borzasztóan elkezdett vihogni, hiszen „úristen, ez milyen kínos téma már”.
Dogára megtanultuk többé-kevésbé az anyagot, és az intelmeket is becsülettel végighallgattuk: hogy létezik óvszer meg tabletta, és ha ezeket használjuk, akkor a lányok elkerülhetik, hogy teherbe essenek. De őszintén…? Valójában továbbra sem tudtunk semmit, és ezzel a tudással kezdtük meg a gimis éveinket. Ahol, nagyjából 10. osztálytól kezdve egyre többen estek át a tűzkeresztségen. Még azok is, akik nem szexeltek, lassan, de biztosan tovább merészkedtek a csókolózásnál. Ám óvszert felhelyezni senki sem tanított meg minket, arról pedig, hogy a szexnek milyen lelki vetülete van, egy árva szót nem hallottunk.
Fejesugrás az ismeretlenbe
Ennek meg is lett az eredménye. Van olyan barátnőm, aki akkor is megengedi a barátjának, hogy hozzáérjen, amikor neki ez éppen nem élvezetes. Van olyan is, akinek futnia kellett esemény utániért, mert rosszul használták az óvszert. Van, aki bár mert nemet mondani, utána bűntudata volt. A lista hosszú, és a legszomorúbb, hogy minden kellemetlen eset elkerülhető lenne a tantervbe épített, gyakorlatias, tabudöntögető szexuális felvilágosítással, és olyan szülőkkel, akikkel bármilyen kérdést őszintén meg lehet beszélni.
Én a szerencsések közé tartozom. A szüleimmel bármiről tudok beszélni, nem tartanak kínosnak semmilyen témát, minden kérdésemre válaszolnak. Részt vettem egy nyári táborban, ahol volt SzexEd előadás, (bár be kell valljam, továbbra se tudnék teljes magabiztossággal óvszert használni, mivel az előadó egy naptejes üvegre szerencsétlenkedte fel a gumit, ami bár szórakoztató volt, ám annál kevésbé edukatív…) és az iskolám is tart felvilágosítást (jó, igaz, végzősöknek, de legalább próbálkoznak, sok helyen ez sincs).
Akiknek viszont mindez hiányzik? Azoknak marad a semmi. Vagy az internet, ami lehet átok és áldás is, attól függ, mibe fut bele az ember. Például átok a pornó, amit egy átlagos gyerek 12 évesen lát először, de általában nem utoljára, és az erőszakosság legdurvább formái jelennek meg benne. Viszont persze áldás több olyan oldal TikTokon és Instagramon, ahol szexedukációval foglalkozó szakértők válaszolnak meg kérdéseket, és osztanak meg mindenféle hasznos infót a követőikkel.
Végszóként pedig: kérnék mindenkit, szülőket, tanárokat, kortársaimat, beszéljünk végre a szexről! De ne csak úgy, elmismásolva, hanem igazán, nyíltan, tabuk nélkül.
Anna vagyok, 16 éves budapesti diáklány. Az írás már kiskorom óta nagy hobbim, ám olvasóként is aktív vagyok, kortárs kedvenceim például Grecsó Krisztián vagy Lauren Oliver. Imádok utazni, érdekelnek a nyelvek, épületek, ételek, emberek, próbálom mindenben megtalálni az izgalmasat és a szépet. Kedvenc helyem talán a tengerpart, de meg számtalan helyre szívesen eljutnék. Ami pedig szintén szerves része az életemnek, az a reggeli kávém, sok tejjel és egy cukorral.”
