Ne legyen mumus a gaming!

A számítógépes játékok rosszak, mert függőséget okoznak, agresszívvá teszik és/vagy elbutítják a gyereket. A számítógépes játékok jók, mert fejlesztik a gyereket. Mindkét szélsőséges állításban van igazság és tévhit is. A jó irányról, vagy úgy is fogalmazhatunk, az arany középútról Tóth Dániel digitális nevelésre szakosodott és nem utolsó sorban gamer pszichológust kérdeztük.

Szakértőnk szerint a kulcsmondat nem más, mint hogy „attól függ”. A gamingről nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy jó vagy rossz, teljesen helyzetfüggő, hogy mennyire válhat a gyerek hasznára, vagy épp kárára. „Hogy milyen hatással van a gyerekre a játék, abban nagy szerepe van az életkorának és a személyiségének – mondja Dániel. – Nagyon fontos, hogy olyan játszási szokást alakítson ki és tartson fenn, amelyben egyrészt a neki való játékokkal játszik, másrészt balanszban marad az élete más fontos területeivel is. Ha a játék keretek között van tartva, és a gyerek olyan játékkal játszik, amely a saját tehetségét fejleszti vagy erősíti, akkor gond nélkül helyet kaphat az életében, sőt kimondottan előnyös is lehet.”

A jövő nyomában

A számítógépes játékokban sokkal nagyobb lehetőség van, mint azt sokan hiszik. Számos dolgot fejlesztenek, többek között a kognitív képességeket, a memóriát, a reakcióidőt és a szem-kéz koordinációt, hogy csak párat említsük. „Ha fiatalokkal dolgozom – folytatja pszichológus szakértőnk –, pályaválasztási szempontból számomra sokkal jobb támasz, hogy mivel és hogyan játszik, milyen világban kinek a bőrébe bújik, milyen stratégiákat alkalmaz, mint az, hogy melyik tantárgyból milyen osztályzatokat szerez. A saját példám is azt igazolja, hogy rengeteg felnőttről kiderül, aki imádja, amit csinál, hogy gyerekkorában olyan játékokat játszott, amelyek erre tréningezték. Saját vállalkozói létemre a kedvenc játékaim sok szempontból jobban felkészítettek, mint bármi, amit az iskolában tanultam. A gyerekeket ösztönösen az vonzza, ami érdekli őket, és amiben jövőjük lehet, ezt ma számos sikeres ember játékmúltja bizonyította.”

Hol itt a baj?

Persze az éremnek van másik oldala is. Ha ugyanis hiányoznak a keretek, és a játékkal töltött idő a barátok és a tanulás, sőt, az evés vagy alvás rovására megy, ha minden másnál fontosabb lesz, akkor kezdődnek a bajok. „Az szinte természetes, hogy a gyerek szívesebben játszik, mint hogy a házi feladatával foglalkozzon, de ha a barátait is hanyagolni kezdi, éjszakába nyúlóan játszik, nem eszik-alszik eleget, és akár az egészsége kárára is folytatja, akkor az már komoly probléma – folytatja digitális nevelésre specializálódott szakértőnk. – A szülők sokszor kétségbeesnek, és azzal fordulnak hozzám, hogy a gyerekük függő. Azonban sokszor kiderül, hogy pszichológusként inkább a szülővel van dolgom és nem a gyerekkel.”

Mit tehet a szülő?

Dániel szerint a szülők sokszor csak rontanak a helyzeten azzal, hogy ördögtől valónak kiáltják ki a gaminget, és azzal, hogy elzárkóznak, egyedül hagyják benne a gyereket. „Nagyon fontos, a szülők legfontosabb feladata, hogy ne hagyják magukra a gyereküket a játékok élményével. Beszélgessünk arról, milyen játékok érdeklik a gyerekünket, miért szereti pont ezeket, mennyi a sok, és az így megszerzett információt tudatosítsuk benne. Ez nagyon hasznos tudás, ami irányadó lehet a már említett pályaválasztásnál is, és a szülőnek is nagy támasz lehet gyermeke megismerésében és útjának egyengetésében” – mondja a pszichológus.

Jókedvében vagy rosszkedvében játszik?

A legtöbb gyereket a gaming felfokozott állapotba hozza. A szülők számára néha ijesztő, hogy a gyerekük játék közben kiabál vagy csapkod, de szakértőnk azt tanácsolja, nézzünk magunkba, és lássuk be, egy felnőtt férfi sok esetben ugyanezt csinálja meccsnézés közben. Ettől még nem lesz agresszív a gyerek, ahogyan önmagában a focitól sem lesz senki agresszívebb. Az azonban árulkodó lehet, hogy gyerekünk milyen hangulatba kerül a játék után, ez jó fokmérő a szülő számára. „Ha a játék befejeztével gyerekünk feldobott, tudja csinálni a dolgait, akkor nincsen semmi baj. Ha azonban rosszabb állapotban van a játék után, mint előtte volt, bezombul vagy épp tiszta ideg lesz, akkor valamit tenni kell. Lehet, hogy az időt kell rövidebbre fogni, vagy más játékot választani, kompetitív helyett kooperatívat választani. Ebben azonban nagy felelőssége van a szülőnek.”
Nyilván nem ülhetünk ott a gyerek mellett folyamatosan, amikor játszik, ezt valószínűleg ő sem szeretné, de attól még ott lehetünk vele a háttérben, hogy a legjobbat segítsünk neki kihozni a játékkal töltött időből.

Szakértőnk Pszichológus Pasi alkotói néven található meg az interneten, tavaly jelent meg Digitális Nevelés: útikalauz az internet videojátékok és okoskütyük útvesztőjéhez című könyve, és idén indította útjára a Digitális Nevelés szülői klubot a Facebookon.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
„A Mortal Kombat előtt is volt bennünk agresszió” - A mészárlás beköltözött a nappalinkba, mekkora baj ez?
Tör, zúz, mert elvetted a telefonját?
A mai gyerekek a hetük csupán 2%-át töltik játékkal