És neked mit jelent a "karácsony szelleme"?

Teljesen őszinte leszek, nekem a decemberről csak az van meg, hogy egy elég megrázó eseménnyel indult minden évben: a Mikulás látogatásával. Amennyire vissza tudok emlékezni, nem volt semmilyen különösebb konfliktusom a szakállas öreggel. Talán csak annyi a bajom, hogy be van öltözve egy jelmezbe, én meg rettegtem (na, jó, talán még mindig félek egy kicsit) a beöltözött emberektől. Még akkor is, ha azok mesehős, egér, vagy éppenséggel a Mikulás bőrébe bújnak. Ezért a szüleim minden egyes évben kikértek az óvodából egy napra, megkímélve a további megrázkódtatásoktól, bár az ajándékcsomagot, amit az óvónők elraktak nekem, mindig szívesen elfogadtam.

Helló, advent!

Ám az előbbi nehézségek teljesen elviselhetőnek tűntek, ha arra gondoltam, hogy már csak pár ablakot kell kinyissak az adventi naptárban, és itt a karácsony! Mi a karácsonyi készülődést adventi koszorú készítéssel indítjuk, szépen kirakjuk a nagy ebédlőasztalra a szükséges dolgokat: koszorúalap, fenyőágak, díszek, ragasztópisztoly, gyertyák… Teát főzünk, és alkotunk, mindenki vagdos, ragaszt, szurkál, dekorál és vasárnaponként meggyújtjuk a gyertyákat, egyre többet. A Kaláka karácsonyi dalgyűjteményből éneklünk egyet, többnyire olyanokat, amiket mind a négyen ismerünk.

Pár héttel később elkészül az első adag mézeskalács, én már kicsiként kaphattam egy kis adag tésztát alkotásra, szaggatásra, kicsi sodrófával, míg anyukámé volt a nagy, amit még a nagyijától örökölt. Miután kisült az első adag, én áttértem a szaggatásról a díszítésre, minden évben készítettem vállálható, meg a saját gondolataimat tükröző darabokat is. Ez a hagyomány semmit se változott, most is ugyanúgy csináljuk, és bár nagyobb vagyok, még mindig enyém a kisebb sodrófa.

Aztán jön a nagy kérdés: a karácsonyfa. Vágott legyen vagy földlabdás? A szüleim ragaszkodtak a földlabdáshoz környezettudatossági szempontból, viszont én meg ahhoz, hogy a fa magasabb legyen nálam; ugyanakkor 12 éves koromra elértem a 165 centit. Így végül maradt a vágott, amit a pénztárcánk és apukám dereka is sokkal jobban bír.

Az ünnep

December 23-án este fát díszítünk: ez családi feladat, amolyan csapatépítésnek is jó, mert ha legalább egyszer nem veszünk össze azon, hogy merről menjen az égősor meg, hogy ki miatt gabalyodott már megint össze a gyöngysor, akkor nem is az igazi az ünnep. Legvégül pedig, 24-én összegyűlik a család, anyukám egész nap fel-alá futkározik a konyhában, süt-főz, apukám terít, rendezgeti a nappalit a vendégek fogadásához. Legvégül szépen összeáll minden, mi, öcsémmel pedig a szobámban várakozunk arra, hogy csengessenek az „angyalok”, és elkezdődjön a közös ünneplés.

Ezzel felsoroltam a legtöbb szép emléket, hagyományt, ami nekem fontos karácsonykor. Ha visszaolvasod, észreveheted, hogy egyszer sem esett szó nagy meg drága ajándékról vagy tökéletes dolgokról. Persze, pár szép meglepetésre emlékszem, de azokra sem ezek miatt. Úgyhogy nem baj, ha nem tökéletes a bejgli, vagy nem sűrűsödött be a halászlé, vagy szétesett a csomagolás, kiégett az égősor: az a fontos, hogy családként, barátként, emberként ott legyünk egymásnak a szeretet ünnepén, nem pedig az, hogy ezt mibe csomagoljuk.

Ha tetszett ez a cikkünk, akkor olvasd el ezeket is:
A megértés dimenziói: karácsonyi lélekfröccs
Mit adunk fel a karácsonyért?
Így kérdezd a tiniket: karácsonyi (vacsora) kiadás
Élni hagyni, igen, karácsonykor is
Lesd el a dánok szuper ajándékozási szokását
5 szakértő 5 tippje, hogy valóban szeretettel teli legyen az ünnep
A karácsony nem szólhat a cseszegetésről
Kártyajátékot készítettünk nektek