Tör, zúz, mert elvetted a telefonját?

Azt hiszem, a villamos a pszichológusok kedvenc megfigyelőterepe, hiszen minden fontos probléma lejátszódik ott, élesben a szemünk előtt. Így történt az az eset is, amikor egy nagymama, egy anyuka és egy 10 év körüli kisfiú vitájába nyertem bepillantást. "Tedd le a telefont, hát nem hallod, hogy a mama kérdez?" − szólt az anyuka. A fiú mit sem reagálva folytatta a játékot. Nem mondom még egyszer. Jött a megszokott reakció. Majd a még általánosabb, amikoris az anya kikapta a gyerek kezéből a kütyüt. Innen már ismerős a forgatókönyv: egy magából kikelt, a fiatal generációt ócsároló nagymama, egy dühös anya és egy üvöltő gyerek van terítéken néhány kíváncsiskodó utas számára. Ez persze nem egyedi eset, a képernyőidőt követő agresszióval a legtöbb szülő előbb vagy utóbb szembesül.

Ünnepek telefonhoz láncolva

Főként a szünetekben csúcsosodik ki ez a probléma, hiszen ilyenkor a gyerekek is „leengednek” és lazulnak a szülői szabályok. Míg régen a fogócska volt a szünet sztárja, addig ma a virtuális valóságé a főszerep. Ezzel a kutatók is egyetértenek, hiszen egy friss tanulmány szerint a gyerekek a tanítási szünetekben kevésbé aktívak, hosszabb ideig nézik a képernyőket, és hajlamosak rosszabbul táplálkozni, mint a tanítási idő alatt. A bejgli és a képernyő lenne tehát a ludas a dacos gyerekek ügyében?

Képernyő utáni összeomlás

Minél több időt töltenek a gyerekek a képernyő előtt, annál nehezebb elszakítani őket az eszközöktől. Szinte hallom most a szülői beleegyező sóhajokat. A szakértők szerint 6 dolog triggereli a gyerekek frusztrációs szintjét, amikor túl sok időt töltenek az okoskütyük előtt. Intenzív érzékszervi ingerlés, éles kékfény, multitasking, interaktivitás, elektromágneses sugárzás és függőségre ható tényezők. Ezek együtt eredményezik az extrém érzelemhullámokat és az úgynevezett képernyő utáni összeomlást, ami hisztiben és dühkitörésekben jelentkezik.

Tippek megelőzéshez:

1. Aktív programok, avagy „kiment a fejemből a telefon” Szándékosan alakítsd úgy a programot, hogy ne férjen bele az időbe a telefonozás. Ez főleg a tanítási szünetekre igaz. Legyenek aktív tevékenységek, amikbe a gyerek belefeledkezhet és így biztosan nem kerül elő a táska mélyéről a kütyü.

2. Stabil határok A következetesség a szülői aduász. Az előre leszögezett képernyőidő, ami ugyanúgy érvényes hétvégéken és hétköznapokon, kiszámíthatóságot nyújt a gyerekeknek. Így sokkal kevesebb az esélye az alkudozásnak és a csetepaténak.

3. Képernyőidő családra szabva Az is megkönnyíti a helyzetet, ha a képernyőidő számára olyan időpontot választasz, amelyek segítik a családi dinamikát, rutinokat. Például, neked is segítség lehet, ha a gyerekek elfoglalják magukat, amíg készül a vacsora, vagy a testvérféltékenység elkerülése érdekében, amikor éppen a kistesóval foglalkozol. De ugyanígy az is fontos, hogy ne egy unalmas tevékenység előtt, hanem inkább utána következzen a képernyőidő. Sokkal okosabb döntés a házimunka után megengedni a kütyüzést, mint azt várni a gyerektől, hogy egy izgalmas játékból szálljon ki azért, hogy segítsen felmosni.

Tippek tűzoltáshoz:

1. Visszaszámlálás A visszaszámlálás egy sokkal gyengédebb módja a képernyőidő lezárásának, mintha indulatból vennénk el egyik percről a másikra az eszközt. Adj egy előrelátható időlimitet (pl. emlékeztesd, hogy 15 perce van még), ami után a gyereknek magától kell abbahagyni a telefonhasználatot.

2. Ajánlj fel alternatívát A túlstimuláció elkerülése érdekében jó, ha felajánlunk valamilyen kapcsolaterősítő, nyugtató tevékenységet, mint alternatíva. Lehet ez mondjuk játszóterezés vagy olvasás.

3. Ne te legyél a rosszfej Ameddig úgy tekintesz a telefonelvételre, mint büntetési eszközre, addig a gyerekekből ez mindig indulatokat fog kiváltani. Éppen ezért szükséges, hogy eltávolítsd magad a kegyetlen végrehajtói szerepből. Ezt a legkönnyebben úgy teheted meg, ha beállítasz automatikus képernyőidő zárolást az eszközökre, így szülőként kikerülhetsz a célkeresztből, hiszen egy külső tényező szakítja meg a mókát és végzi el helyetted a piszkos munkát.