Tanulás, fejlődés
8 könyv anyaságról, nevelésről, családi kapcsolatokról = életről
Anyák napján a legtöbben egy kis időt szeretnénk, csendben, békében, magunkkal. Ehhez ajánlunk most pár remek könyvet!
- Stájn Emma: Kőbölcső
- Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
- Pam Jenoff: Nő kék csillaggal
- Dennis Lehane: Apró irgalmak
- Denene Millner: Egy vér
- Jessamine Chan: Jó anyák iskolája
- Donatella Di Pietrantonio: Anyám, a folyó
- Graham Swift: Anyák napi kimenő
A szerző 10 éve Németországban él, ahol első kézből tapasztalja meg, milyenek a menekült családok mindennapjai. Stájn Emmát többek között ez az élménye, a szociális munkás háttér, a nehéz helyzetben lévő családok iránti érzékenysége és saját nevelőszülői élményei ihlették a Kőbölcső megírására. A szerző saját történetén keresztül láttatja, milyen hatással van egy hétköznapi családra, ha egy kis tüneménynek látszó, de kétéves korára már érzelmi ronccsá tett gyermeket vesz magához. Hogy mit okoz a folyamatos őrlődés egy olyan kislány elfogadásában, aki képtelen szeretni őket, és ők sem tudják szeretni őt úgy, ahogy "illene". Kell-e, lehet-e választani a saját és a nevelt gyermek között, és egyáltalán, meddig lehet elviselni az elviselhetetlent?
„Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.” A vicces krimiben egy egyedülálló, kétgyermekes édesanya a főszereplő, aki épp a háta közepére kívánja az anyaság nyűgét, küzd a mindennapi feladataival, határidőkkel, amikor épp egy gyilkossági ügy kellős közepébe csöppen.
Érzelmes, katartikus holokauszttörténet, amelyben bár nem édesanyák a főszereplők, ugyanakkor a két lány, akik a cselekmény középpontjában állnak anyjukkal. 1943-at írunk, a helyszín a krakkói gettó, ahol a zsidó származású Sadie családjával a csatornába kényszerül, hogy megmeneküljön a legrosszabbtól. Itt lája meg őt Ella, akinek nevelőanyja nyíltan kollaborál a nácikkal. A két lány örök barátságokat fogad ebben a kritikus időszakban.
Mit tesz meg egy anya, hogy felhajtsa lánya gyilkosát? Mindent. Erről szól ez a hátborzongató thriller, ami az 1970-es évek Bostonjába kalauzolja az olvasót. A Viharsziget legendás szerzője ezúttal sem okoz csalódást. Főhőse a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni - kérdezősködése zavarja az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.
Denene Millner lehengerlő családregényében azt boncolgatja, miképpen határozzák meg a nőket a társadalmi és családi elvárások. Bár a történet középpontjában három amerikai fekete nő története áll, mégis olyan fundamentális kérdéseket feszeget a szerző, mint a vérség és a szülőség dilemmái, a nőktől elvárt és őket gúzsba kötő szerepek, vagy a titkolózás hatása egy család életében. Az Egy vérben egy lányanya, az árvaházban felnövő csecsemője és a gyereket felnevelő anya nézőpontjait, történeteit ismerheti meg az olvasó.
Ki nem hibázott már életében? Valószínűleg nincs olyan ember. Jessamine Chan első regényének története szerint azonban, ha egy anya, egy szülő hibázik, a legrosszabban lesz része. A könyv főszereplője, az elvált, elhagyott Frida egy rossz napon két órára magára hagyja a húsz hónapos kislányát, Harrietet. Így kerül a nő a Jó anyák iskolájába, egy javítóintézethez hasonló helyre, ahol azokat a szülőket, próbálják jó útra téríteni, akik valamilyen elítélhető dolgot követnek el a gyerekükkel szemben. Ha a szülők sikerrel járnak, talán visszakaphatják a gyereküket. Fridának nincs más választása, be kell bizonyítania: a rossz anya is jó útra térhet. Megtanulhatja, hogyan legyen jó.
A civilben fogorvosként működő olasz szerzőnő első regényében az idősödő Esperia elveszíti az emlékeit. Lánya gondoskodik róla, aki próbál mindent megtenni azért, hogy anyja az maradhasson, aki. A lány mesél neki a múltról, a gyerekkoráról, a családról, szerelmekről, veszteségről. A mese nyomán megelevenednek a szereplők, és felbukkannak olyan édes és keserű emlékek, amelyek egyszerre teszik széppé és bánatossá is a búcsú perceit. „Az Anyám, a folyó az érzések lassú metamorfózisának erőteljes története, állandó ingadozás szeretet és gyűlölet, nosztalgia és elutasítás között egy anya és lánya közötti megbonthatatlan kötelékben.”
A huszonkét éves, születésekor elárvult Jane Fairchild hat éve dolgozik cselédlányként egy angol birtokon, és titkos szerelmi viszonyt folytat Paul Sheringhammel, a szomszéd földbirtokos fiával. Egy szokatlanul meleg márciusi nap eseményei, amikor a rejtőzködő pár utoljára szeretkezik, örökre megváltoztatják Jane életét. 1924-et írunk, a Brit Birodalom már túlesett a "nagy háború" vérzivatarán, amelyben Sheringhamék két fiukat is elvesztették. Ám a vidéki Angliában mintha mi sem változott volna. Paul éli a dandyk gondtalan életét, amelyhez a cselédlánnyal folytatott viszony is hozzátartozik, s ezt Jane is magától értetődő dolognak tartja. Ahogy a történet bejárja szinte a teljes huszadik századot, egyre többet tudunk meg a lányról - arról, ahogyan szeret, gondolkodik, érez, lát, emlékezik, felfedezi önmagát. Érzéki, izgalmas és mélyen emberi történet.
Hasznos volt?