3 helyzet, amikor nem tudom, mihez kezdtem volna az apukám nélkül

Amikor szóba kerül az apák napja, sokszor felmerül, hogy az apukák kevésbé vannak fókuszban, mint az anyák. Így amikor megtudtam, hogy az apák napja kapcsán kell cikket írjak, gyorsan megkérdeztem apukámat még aznap vacsora után, hogy mit gondol a témáról. Azt mondta, neki igazából mindegy, és csak azért, mert anyukámat ünnepeljük, ő ezt nem igényli. Ugyanakkor én érte is pont annyira hálás vagyok, mint anyukámért - így ez a cikk egy kicsit az ő apák napi ajándéka is.

Három történetet hoztam, de azt le kell szögezzem, hogy olyan alkalmat nehezen találnék, amikor apukám nem állt mellettem. Sőt, szerintem nincs is ilyen. Na, de a teljesség igénye nélkül, nézzünk hármat.

1. Vizsgadrukk

Nyolcadikos voltam, amikor egy májusi napon letettem a C1-es nyelvvizsgát. Halálosan izgultam, azelőtt soha nem voltam nyelvvizsgán, fogalmam sem volt, mire számítsak. Apukám kapta azt a szerencsés feladatot, hogy elkísérjen a helyszínre. Tömegközlekedéssel terveztünk menni, kinéztük azt a buszt, amivel elméletben tökéletes időben beértünk volna. Ami végül nem jött össze. Először a busz állt be a dugóban, majd villamosra szálltunk - de az is borzasztó lassan haladt. Én pánikoltam, apukám gyorsan döntött, taxiba szálltunk, és sikeresen beértünk. Ahol viszont közölték velünk, hogy a palack, ami nálam van, nem átlátszó, ezért nem vihetem be. Apukám mondta, hogy ne izguljak, átszalad a kisboltba, és vesz egyet. Amikor visszaért a vízzel, már épp be kellett menni a terembe, amikor kiderült, hogy a címkét is le kell szedni a flaskáról. Az én drága apukám ott azon nyomban szerzett egy ollót, leszedte a címkét, én pedig végre valahára beülhettem a terembe, és megírhattam a nyelvvizsgát. (Sikeresen!)

2. Fizika-para

Apukám fizikus, én sajnos nem igazán örököltem tőle ezt a tehetséget. Emiatt sokszor kértem, hogy segítsen különböző fizika házikban és a dolgozatokra való felkészülésben. Egyszer az az áldásos helyzet adódott (legalábbis akkor még azt hittem, hogy áldásos), hogy egy témazárót otthoni feladatként kaptunk meg. Én előre örültem a biztos ötösnek, hiszem gondoltam, majd apukámmal megoldjuk közösen. Vacsora után, nyolc óra tájban le is ültünk fizikázni. Nos, amire nem számítottam, hogy otthonra nehezebb feladatokat fogunk kapni és ráadásul sokkal többet, mint egy normál témazárón. Én ráadásul az elmúlt két hónapból nem emlékeztem semmire. Apukám kezdetben türelemmel magyarázott, aztán kilenc táján már mindkettőnknek kezdett elege lenni az egészből. Kipihenten sem volt fogalmam a rugóerőkről, nemhogy késő este. A kimerültségtől és a feszültségtől végül elsírtam magam. Apukám viszont hősiesen kitartott, végigcsináltuk a feladatokat, és végül ötöst kaptam!

3. Hello Szülő, Hello Apa!

A legutolsó történet kötődik a Hello Szülőhöz is. 2023 novemberében tartottuk az első szerkesztőségit, ami után apukám várt, hogy együtt menjünk haza. Neki meséltem el, milyen volt, nagyon szerettem volna ezt a munkát. Meghallgatott minden tervet, minden részletet és lelkesedett, mert én is lelkesedtem. Lezárásként csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek olyan apukát kívánok, amilyen nekem van. És ünnepeljéek meg velük az apák napját. Megérdemlik! :)