Boldog család
A legtöbb tini életében elérkezik az a pont, amikor elkezd házibulikba, szórakozóhelyekre, kocsmákba, fesztiválokra járni. Ez velem se volt másképp, nyolcadikos koromban voltam először (egy szűkebb körű) házibuliban. Azóta eltelt pár év, úgyhogy gondoltam összeszedem, hogy mik azok a szabályok, amiket mi lefektettünk a szüleimmel a bulizással kapcsolatban. Így nem érzem úgy, hogy korlátozva vagyok, de a szüleim sem aggódják halálra magukat.
1) Mindig elmondom a szüleimnek, hogy hová, mikor és kikkel megyek. Így, ha engem valami miatt mégsem érnek el, tudják, hogy kiket kereshetnek vagy hogy merre lehetek.
2) Mindig elérhető vagyok. Tehát be van kapcsolva a telefonom, fel van hangosítva, és a közelemben van.
3) Olyan emberekkel megyek bulizni, akiket ismerek és akikben megbízom. Fontos, főleg egy szórakozóhelyen vagy fesztiválokon, hogy ne maradjunk egyedül, hanem legalább ketten menjünk valakivel akárcsak mosdóba is.
4) Ismerem a saját határaimat és meg is tartom őket. Ezzel is elkerülöm a veszélyes helyzeteket, hiszen öntudatlan állapotban elég nagy a balesetveszély.
5) Nem fogadok el idegenektől sem italt, se semmi mást. Szerintem ez önmagáért beszél, sajnos rengeteg partidroggal lehet találkozni, és nem mindenki jószándékú, aki ilyen helyeken megfordul.
6) Mindig figyelek a nálam lévő italra, nem hagyom őrizetlenül. Erre ugyanazért van szükség, mint az előző pontban említett dolgokra, elkerülendő a bedrogozást…
7) Van egy lokátor alkalmazás (ezekről már írtam régebben) a telefonomon, amit direkt erre a célra telepítettünk a szüleimmel. Csak olyankor nézik meg, ha nem tudnak elérni.
8) Figyelek a környezetemre. Ha úgy érzem, hogy valami veszélyes, vagy valaki furcsán viselkedik, inkább arrébb megyek vagy eljövök a helyről.
9) Este egyedül a belvárosból mindig taxival jövök haza. Ez egy luxus, de a szüleim csak így tudnak nyugodtan aludni. Amikor valaki arrafelé lakik, mint én, akkor együtt közlekedünk.
+1) Mindennek az alapja, akármilyen klisésen hangzik is, a bizalom. A szüleim nem tudják ellenőrizni, hogy minden úgy történik-e, ahogyan megbeszéltük, de hisznek nekem, hogy úgy lesz. Én pedig nem játszom ezt a belém vetett bizalmat. Nem is akarom, tudva, hogy az aggódás csak annyit jelent, hogy szeretnek és törődnek velem.
21 cikk
tanuló

Anna vagyok, 16 éves budapesti diáklány. Az írás már kiskorom óta nagy hobbim, ám olvasóként is aktív vagyok, kortárs kedvenceim például Grecsó Krisztián vagy Lauren Oliver. Imádok utazni, érdekelnek a nyelvek, épületek, ételek, emberek, próbálom mindenben megtalálni az izgalmasat és a szépet. Kedvenc helyem talán a tengerpart, de meg számtalan helyre szívesen eljutnék. Ami pedig szintén szerves része az életemnek, az a reggeli kávém, sok tejjel és egy cukorral.”
Hasznos volt?