Boldog család
A nárcizmus gyökerei: hogyan válik egy gyerek nárcisztikus felnőtté?
Ássunk vissza a nárcizmus mélyére, hogy jobban megismerjük ezt a mentális zavart.
„Elkényeztetted! Azért lett ilyen…” – sokszor halljuk ezt, amikor nárcisztikus vonásokat mutató gyerekekről, fiatalokról van szó. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor minden elkényeztetett gyerekből önimádó felnőtt válna, de ez nincs így. Sokkal összetettebb a kérdés, annál minthogy arra vezessük vissza a nárcizmust, hogy túl engedékenyek voltak a szüleink.
Habár a nárcisztikus személyiségzavar gyökerei valóban a gyermekkorban keresendők − ahol a nevelési stílusok, a bántalmazás és a társadalmi hatások egyaránt fontos szerepet játszanak − mindehhez még hozzájönnek a genetikai tényezők és a traumatikus élmények is. Ezek együttesen formálják a pszichét és a jövőbeli személyiséget. Ahhoz, hogy megértsük, miért válik egy gyerekből nárcisztikus felnőtt, a teljes képet kell vizsgálnunk.
A nárcizmus nem egyenlő a nagyképűséggel
„Dobd ki a nárcisztikus pasit”, „Ezek a jelek mutatják, hogy nárcisztikus a főnököd” – ez csak néhány a sok száz szalagcím közül, amelyek az utóbbi időben ezt a rendkívül felkapott témát, a nárcisztikus ember jellemzőit vesézik ki. A téma kapcsán azonban még mindig a legtöbbek fejében csupán annyi van meg, hogy mindenki nárcisztikus, aki nagyobb egóval rendelkezik. Holott ez egy összetett mentális zavar, aminek két formáját ismerjük. Mindkettő kialakulásában közös pont a gyerekkori élmények hatása, de eltérő típusú szülői dinamika és traumák járulhatnak hozzá a különböző vonások kialakulásához.
