Ahol ciki, ha a férfi nem megy apaszabira: a svéd latte papporok

Svédországban a szabályozás szerint a szülőknek 480 nap (16 hónap) gyermekgondozási szabadság jár, melynek szinte teljes ideje alatt fizetésük 80%-át kapják (390 napig). A 16 hónapnak legalább egy részét (minimum 3 hónapot) kötelezően igénybe kell vennie az apáknak, amit egészen a gyerek 8 éves koráig megtehetnek. Egyébként sem muszáj a szabadságot egyszerre kivenni, a 480 napot el is lehet osztani időben is, de a szülők akár egy időben is kivehetik. Így a legtöbb apa számára inkább az a kérdés, hogy milyen hosszú legyen az idő, amit munkahelyüktől távol töltenek. Többnyire 3-9 hónapot maradnak otthon.

A latte papporok új korszaka

Manapság a büszke, pizsamába öltözött skandináv apák az elkötelezett apák ragyogó mintaképei lettek. A svéd apukákat „lattes pappas”-ként vagy „latte pappor”-ként ismerik - ez a kifejezés egyet jelent a menő apákkal, akik kávéval a kézben, a mellkasukon hordozzák babájukat. Egy friss felmérés szerint, a világban a svéd apák a leginkább elkötelezettek a szerepüket illetően, de még nekik is van hova fejlődniük.

A Promundo által készített „Az északi apák helyzete” című kutatásban 7515 dán, svéd, izlandi, finn és norvég apát kérdeztek. A felmérés célja az volt, hogy összehasonlítsa az apaszabit igénybe vevő szülők hozzáállását és véleményét. A felmérés szerint a skandináv országokban a szülők úgy vélik, hogy a szülői szabadság már nem csak az anyáknak jár, a férfiak és a nők 75% mondta azt, hogy a szabadságot felesben kellene felosztani a szülők között. A dán apák 89%-a és a svédek 96%-a nemcsak azt mondta, hogy képesnek érzi magát arra, hogy aktívabb gondozói szerepet vállaljon, hanem azt is, hogy nagyon aktívan részt akar venni gyermekei életének első hónapjaiban és éveiben. A megkérdezett szülők 94%-a egyetértett abban is, hogy az apa felelőssége, hogy megtalálja a saját apa szerepét.

Hogy miért? Mert megéri! Azok a férfiak, akik hosszabb apasági szabadságot vesznek ki, jobb kapcsolatot ápolnak partnerükkel és gyermekeikkel, valamint összességében elégedettebbek az életükkel. Sőt, kevésbé ragaszkodnak a hagyományos toxikus maszkulin szerephez, kevésbé támaszkodnak női partnerükre a gyerekek körüli tennivalók kapcsán, és nagyobb valószínűséggel keresnek információt a gyermekgondozással kapcsolatban.

Van még feljebb

Ez nem jelenti azt, hogy minden skandináv férfi ki is használja a lehetőséget. A skandináv apák sem tökéletesek. Még mindig vannak, akik nem veszik ki az apasági szabadságot. „A finn apák átlagosan csak 11%-át veszik ki a gyermek születése után járó fizetett apasági szabadságnak” - áll a jelentésben. „Míg Dániában közel ugyanez az arány, Norvégiában 20% körül van, Svédországban és Izlandon pedig közel 30%”. Miért nem élnek 100%-ban a lehetőséggel? Nos, a felmérésből kiderül, hogy sok férfi, aki nem vett ki apasági szabadságot, úgy gondolta, ha megtenné, az negatívan befolyásolná a karrierjét és a munkatársakkal való kapcsolatát. Azok viszont, akik azt mondták, hogy megértőbb vezetőik vannak, nagyobb valószínűséggel vettek ki több szabadságot.

Tehát, bár a skandináv országok megérdemlik, hogy követendő példaként tekintsünk rájuk, ők is átmenetben vannak. Nekik is van dolguk, persze közel semmi annyi, mint nekünk.