AZ EQ-t is fejlesztheti, ha engedjük fotózni a gyereket

Most akkor telózzon?

A tudatos szülőben azonban rögtön felmerül a kérdés: nem veszélyes-e, hogy a gyerek a pillanatban levés és a pillanat megélése helyett arra koncentrál majd, hogy egy digitális kütyün keresztül örökítse meg a látottakat? És mi a helyzet a szelfikkel, amiknek túlzott készítéséről köztudott, hogy hosszútávon önértékelési problémákat okozhatnak? „Ezek valóban fontos kérdések. A tapasztalatok alapján egy egészséges, aktív életet élő gyermek számára a fotók készítésének lehetősége sokkal inkább katalizátora lehet az élménygyűjtésnek. Emellett nagyon meghatározó a látott minta – ha a családi programokon apát, anyát csak a telefon mögé bújva látják, hát igen, valószínűleg azt fogják másolni. A szelfiknél ugyanez a helyzet. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülők állandóan magukat fotózzák és aztán elemezgetik, ez fog bevésődni a gyermeknek. Ám jellemzően úgyis azt fotózzák a legszívesebben, ami amúgy is az érdeklődési körük – ki a könyveit, ki az autókat, ki a plüsseit, ki a háziállatát.” – hívta fel a figyelmet a tudatosságra és a szülői példamutatás fontosságára Zita, aki a blogján ingyenesen elérhető játéktárban sok ötletet ad, amely alkalmazásával célzottabban, de játékosan lehet fotózni tanítani gyermekeinket, s ezáltal majd jobban elmélyedhetnek a picik is a fényképkészítés rejtelmeiben.

Helló, digitális!

Zitának is, mint megannyi tudatos szülőnek, egyébként nagy dilemmája a digitális világ beengedése a gyermekeik életébe. „Azonban éreztük azt a realitást is, hogy a 21. században nehéz lenne 20. századi gyereket nevelni. Szóval kerestük a kompromisszumot, és számunkra a digitális fényképezés bevált” – mondta a kétgyermekes édesanya, aki gyermekeit már bátran lepte meg 4-5 évesen saját fényképezőgéppel, ami jó alternatíva lehet, amíg nem akarunk telefont adni a gyermekünk kezébe. „Egy saját fényképezőgéppel a gyermek felelősségtudatát és az önállóságát is erősíteni tudjuk. Ráadásul minden nyomás nélkül kísérletezhet a fényképezésben rejlő különböző lehetőségekkel, hibázhat és aztán egy gombnyomással javíthat is. Így nemcsak fotósként, hanem az élet más területein is magabiztosabbá válik” – folytatta Zita, aki szerint a legfontosabb az egészben, hogy becsüljük meg a gyermekek műveit. „Tegyétek láthatóvá az alkotásaikat, a fotóikat és figyeljétek azt a leírhatatlan boldog és büszke csillogást a szemükben, amikor az otthonotok falain, esetleg apa vagy anya íróasztalán meglátja az ő saját fotóját. Már ezért megéri!”