E-sport és lelkészi hivatás? Naná! – Interjú Kutyej Dániellel

- Hogyan viszonyulnak a szülők ahhoz, hogy a hivatásod mellett aktívan foglalkozol az e-sporttal? 

K.D.: Országos szinten nagyon küzdünk az e-sport világán belül azzal a megítéléssel, hogy az e-sport rossz dolog. Alapvetően sokan úgy gondolják, hogy öldöklésre és agresszivitásra tanít, és rengeteg pejoratív kritikát kap. A valóság azonban egyáltalán nem így néz ki. Amit mindig hangsúlyozok a szülőknek, hogy először is tisztában kell lenniük azzal, hogy pontosan mivel foglalkozik a gyerekük a számítógép előtt.  Lehet, hogy tiltott vagy sértő tartalmakat néz, vagy olyan játékokat játszik, amik nem valók még felnőtteknek sem. Azonban lehet, hogy például programozást tanul, vagy egy olyan játékot játszik, mint a Minecraft, ahol épít és alkot. Nagyon fontos, hogy a szülő tudja, mi zajlik a gyerek játékában, hiszen ez ugyanaz, mintha a délutánját a barátaival töltené, és a szülő nem tudná, mit csinálnak vagy éppen merre vannak. A gép előtt is a szülő felelőssége, hogy tisztában legyen a gyerek tevékenységével. Ha például League of Legend-sel, akkor a szülő tudja, mi az a játék, hogyan néz ki, mit kell csinálni benne. Nagyon érdekes látni, hogy én, mint lelkész, könnyen kapcsolódom a gyerekekhez, mert elmondhatják, hogy például a Clash of Clansből volt a hétvégén egy kupa, ahol 150 résztvevőből ő lett a 10. Én ennek örülök, mert tudom, mennyi kihívás van egy ilyenben. Sok szülő szeretné átélni a gyermeke örömét, de nem érti meg, ezért a gyerek nem szívesen mesél a játékról, és nem nyílik meg. Pedig, ha a gyerek elmondja, hogy „Anya, a foci meccsen rúgtam két gólt!”, azt a szülő már érti és örül neki, és ez óriási különbség.

 - Hogyan tud az e-sport segíteni abban, hogy hatékonyabban tudj a fiatalokkal kommunikálni?

K.D.: Szerintem azért is tudok könnyebben kapcsolódni a fiatalokhoz, mert ismerem azt a világot, amiben ők mozognak. Én leginkább hittanórákon, ifisekkel és konfirmandusokkal találkozom, és azt látom, hogy nagyon jó nekik, hogy van egy felnőtt, aki érti, mit játszanak. Néha kihívásképpen megkérdezem, tud-e valaki olyan e-sportos dolgot mondani, amit én még nem ismerek. Ahogy említettem, nem vagyok egy játékból kiemelkedő, viszont széles a rálátásom az e-sport és a gaming világára, rendszerint meglepődnek a gyerekek, amikor megtudják, tényleg ismerem a játékokat. Ez egy remek kapcsolódási pont, ami már alapból bizalmat teremt közöttünk. Ezután sokkal könnyebben megnyílnak, és beszélnek olyan nehézségeikről is, amikkel éppen küzdenek. Így jól össze lehet kapcsolni a játékot és a valódi problémáikat. Amikor pedig a szószéken állok a családi istentiszteleten, vagy más alkalommal beszélek velük, szívesen hozok be példákat, mint a Minecraft, amit a fiatalok általában ismernek, még azok is, akik nem játszanak vele. 

- Milyen tanulságokat, értékeket tudsz továbbadni a fiataloknak az e-sporton keresztül, amelyek összhangban vannak a lelkészi munkáddal?

K.D.: Az e-sportban az a nehéz, hogy emiatt a befogadott vagy nem befogadott státusza miatt jogilag is kétséges, hogy sportnak számít-e. Itthon még nem fogadták el kellően, míg más országokban már igen. Izgalmas kérdés, hogy mi számít valódi teljesítménynek a sportban, erre van egy külön mérése a szövetségnek, az úgynevezett BARD-mérés. Ez azt vizsgálja, hogy az e-sportolóknak milyen kompetenciáik vannak, főként digitális képességekben: szem-kéz koordináció, finommotoros képesség, reakcióidő, memória és hasonlók. Ezekben kimutathatóan jobb teljesítményt nyújtanak az e-sportolók. 

Nem mindegy, hogy valaki csak játszik, vagy hivatásos e-sportoló. Hasonlóan, mint ha valaki hobbiból focizik, az nem profi, de a profi focista már bizonyos előnyökkel rendelkezik, például jobb állóképességgel. Fontos az etikai értékrend is az e-sportban, különösen a csapatjátékoknál. Én ezt személyesen is így élem meg, mivel korábban vízilabdáztam, és a csapatsportok szellemisége bennem van. A sport nemcsak a fizikai vagy digitális teljesítményről szól, hanem arról is, hogy megtanít minket egymásra figyelni, megbízni a csapattársainkban, és felelősségteljesen viselkedni. Ezért számomra nagyon fontos, hogy a Békéscsabai E-Sport Egyesületben, megjelenjenek ezek az értékek, amelyek a keresztény etikai felfogásomat is tükrözik. Nem az a cél, hogy csak a versenyszellem számítson, hanem hogy a játékosok megtanuljanak jók lenni egymáshoz, fejlődjenek, és tudják, hogy előbb a kötelességeiket kell teljesíteniük, és csak azután jön a játék. 

- Volt már olyan helyzet, amikor az e-sport segítségével tudtál támogatni vagy biztatni valakit egy nehéz időszakban?

K.D.: Több ilyen történetem is van, és az egyik kedvencem a BARD-méréssel kapcsolatos. Egyszer egy rendezvényen egy 7-8 éves kisfiú elkezdte a mérést, ami a szem-kéz koordinációt, a finommotoros mozgást és a reakcióidőt vizsgálja. Az apukája odalépett, és megkérdezte, hogy mi ez a mérés, elmondtuk, hogy ez egy olyan teszt, amivel megmérjük a fiatalok képességeit egy objektív, tudományos skálán. Az apuka elmesélte, hogy a kisfiú diszlexiás, diszkalkuliás és diszgráfiás, ami miatt nehezére esik beilleszkedni és sok dologgal küzd. Viszont a mérés közben láttuk, hogy a kisfiú nagyon jól teljesít. Megkérdeztem tőle, hogy mennyit játszik a gépen, és azt mondta, csak néha, nem sokat. A mérés végére majdnem profi e-sportoló szintű eredményt ért el, ami minket is meglepett. Megnyugtattam az apukát, hogy bár lehetnek nehézségei a tanulásban vagy a beilleszkedésben, fontos, hogy odafigyeljenek rá, mert lehet, hogy ő lesz a jövő egyik kiemelkedő e-sportolója. Ez az élmény nagyon izgalmas, mert segíthet a gyereknek abban, hogy sikeresnek és értékesnek érezze magát. Ma már az e-sport karrier, bár Magyarországon még nem teljesen elfogadott, egyre több helyen elismert út. Lelkipásztori beszélgetéseken is gyakran hallom, hogy a fiatalok büszkén mesélnek az eredményeikről, és amikor ezeket értékelem, megnyílnak előttem, elmondják a nehézségeiket is, és hogy a játékba menekülnek. Így tudok velük beszélgetést kezdeményezni, és támogatni őket. Ez a kapcsolódási pont az e-sporton keresztül nagyon fontos eszköz abban, hogy a fiatalokat segíthessük és formálhassuk.

Szerző: Hetyei Csenge