Egy őrült hét a kamaszkor küszöbén – Gunnar Helgason: Anya megkattant!

Ráadásul Helgason rendkívül különös pontossággal ragadja meg ezt az életkort. Stella gondolatai, belső drámái és hirtelen hangulatváltozásai olyan részletességgel jelennek meg, hogy az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan tudta egy férfi ennyire pontosan leírni egy tizenkét éves lány nézőpontjából a világot. A regény visszarepíti az olvasót abba az időszakba, ami sok nő számára ismerős lehet: amikor a test fellázad, és változásnak indul, az érzelmek felnagyítódnak, a baráti kapcsolatok mindennél fontosabbá válnak, de közben a barátnős drámák is csúcspontra jutnak, és amikor az anyák – legalábbis gyerekszemmel – egyik napról a másikra teljesen megőrülnek. Eközben a szerző a humort előszeretettel párosítja feszültséggel, a nevetéshez gyakran zavar társul. Sok jelenet egyszerre kínos és felszabadító, mert olyan helyzeteket idéz meg, amelyekkel gyerekként – vagy akár szülőként is – könnyű azonosulni.

A regény végén egy apró, mégis jelentős felismerés még vár az olvasóra, amely visszamenőleg új fényt vet Stella történetére. Gunnar Helgason különös érzékenységgel alkalmazza a show, don’t tell eszközét: egy fontos identitáselemet úgy sző bele a szövegbe, hogy azt explicit módon sosem mondja ki, így nem válik hangsúlyossá vagy magyarázattá, viszont egészen új jelentésréteget ad Stella és családja történetének.

Miért fontos ez a könyv?

Mert ritkán születik olyan ifjúsági regény, amely ennyire pontosan ragadja meg a kamaszkor átmeneti állapotát – azt az időszakot, amikor az ember már nem gyerek, de még messze nem felnőtt. De, ami talán még ennél is fontosabb: érzékenyen és szórakoztatóan mutatja meg, hogy a normalitás nem egyetlen mérce mentén értelmezhető, és az, ami kamaszként elviselhetetlennek tűnik, felnőttként gyakran egészen más megvilágításba kerül.

Kinek ajánljuk?

Elsősorban azoknak a 10–14 év közötti olvasóknak, akik épp most tapasztalják meg, milyen érzés kilógni, cikinek érezni a szüleiket, vagy nem találni a helyüket a kortársak között. Azoknak is, akik már átlépték a kamaszkor küszöbét, és azoknak is, akik még csak közelednek hozzá. A könyv különösen sokat adhat azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen módon „másnak” érzik magukat – vagy akik éppen most tanulják, hogyan viszonyuljanak empatikusan a környezetük különbözőségeihez.

Ugyanakkor az Anya megkattant! legalább ennyire szól a felnőttekhez: szülőkhöz, pedagógusokhoz, mindazokhoz, akik szeretnének egy pillanatra visszanézni erre az életkorra – nem nosztalgiával, hanem megértéssel. A regény jó alap lehet közös olvasáshoz és beszélgetésekhez is, mert úgy teremt teret az elfogadásról és az önazonosságról való gondolkodásnak, hogy közben egyik generációt sem zárja ki.