Miközben sokan még mindig csodálkoznak azon, hogy a videójátékozást sportként is lehet űzni, a következő generáció már rocksztárként rajong azokért az e-sportolókért, akiknek a kegyeiért a legnagyobb techcégek versengenek.
Lee ’Faker’ Sang-Hyeok megérkezett a szöuli repülőtérre. A szemüveges fiatalember szerényen mosolygott, miközben a fekete zakós testőrei utat törtek a fiatal rajongók között. „Faker, szeretlek!” – kiáltotta egy lány, és mellettük kocogott telefonnal a kezében. 2016-ban, amikor a jelenetet a CNN megörökítette, Faker a League of Legends nevű számítógépes játék világbajnoka volt. „Soha nem gondoltam, hogy profi játékos leszek – mondta –, viszont motivált a figyelem és a tiszteletet, amit egyre több embertől kaptam.”
Ázsiában a sikeres e-sportolók népszerűsége a legnagyobb sztárokéval vetekszik. A versenyek stadionokat töltenek meg, a több ezres közönség óriáskivetítőkön követi a küzdelmeket. A legenda szerint 2002-ben a szöuli futballvilágbajnokságon a koreai kapitány az egyik mérkőzés előtt azzal pörgette fel a válogatottat, hogy meghívott az öltözőbe néhány profi StarCraft: Brood War játékost, hogy a stratégiai gondolkodásról beszélgessenek velük. A focisták így találkozhattak a hőseikkel.
Persze az e-sport már az egész világot meghódította: a Guinness szerint minden idők legmagasabb, több mint 14 milliárd forintnak megfelelő díjalapját a Dota 2 nevű játék 2021-es világbajnokságán osztották szét, aminek Románia adott otthont.
Új idők, új barátságok
„Izgalmas időket élünk. A NOB 142. kongresszusán, amit az olimpia mentén rendeztek meg Párizsban, bejelentették, hogy jövőre Szaúd-Arábiában megtartják az első e-sport-olimpiát. Ez az e-sport-közösség számára minden szinten új távlatokat nyit – magyarázza Biró Balázs, a (HUNESZ) főtitkára, korábbi alapító elnöke. – Hazai viszonylatokban is komoly változások történtek. A szövetség tavaly megújított elnöksége a versenyek szervezése mellett az edukációt is küldetésének tekinti.”
Bár a mi e-sportolóinkat még nem övezi akkora rajongás, mint a távol-keleti sporttársaikat, azt bátran kijelenthetjük, hogy a műfaj ismertsége és népszerűsége hazánkban is folyamatosan növekszik. Egy tavalyi felmérés szerint 810 ezer főre tehető azoknak a száma, akik – alkalomszerűen vagy komolyabban – e-sport-játékokat játszanak. 12 százalékuk versenyeken is megméretteti magát.”
A látványos fejlődés dacára az e-sportot még mindig több tévhit lengi körül. Az egyik például, hogy szociálisan leépít, és a játékosoknak nincsenek barátaik. „A valós kapcsolatok gyengülése nem csupán a videójátékokhoz vagy az e-sporthoz köthető: a széleskörű, társadalmi jelenség elsősorban az internettel és a közösségi oldalak felerősödésével függ össze – mutat rá Biró Balázs. – Lehet, hogy az evolúció elején, az egyszemélyes játékok korában, amikor a gamerek még nem csapatban, online játszottak másokkal, ennek még volt is alapja. De ma már az online többszereplős játékok éppen hogy segítenek a közösségteremtésben, mivel virtuális térben hoznak létre új barátságokat, csoportokat, az e-sportban csapatokat is, akik idővel aztán a való világban is találkoznak. A szurkolói kultúra szintén felerősíti az emberi kapcsolatokat.”
Játék, pihenés, testmozgás
„Nevezhetjük játéknak, de számomra ez valami más. A fájdalmat úgyis elfojthatod, ha valamiben teljesen elmerülsz. Én a számítógépezésbe menekültem” – fogalmazott a leghíresebb ukrán e-sport-sztár, Danil ’Dendi’ Ishutin a Free to Play című dokumentumfilmben, ami az első Dota-világbajnokságot követte végig 2011-ben. Dendi tehetséges előadóművészként indult, zongorázott, táncolt, ám az apja halála után teljesen beszippantotta a játék. Nemrég egy videóban arról beszélt, hogy a jelenlegi háborús helyzetben is csak a Dota nyújt számára vigaszt.
Az, hogy Dendi útja az e-sport, ma már nyilvánvaló, de gyerekkorában a családja nehezen fogadta el, hogy minden percét a gép előtt tölti. „Folyamatosan próbáltuk leszoktatni a játékról. A kábelt különböző helyekre dugtuk a lakásban, de mindig megtalálta” – idézte fel a nővére a dokumentumfilmben, amelyben hasonló feszültségről számoltak be más gamerek is. „A jegyeim leromlottak, és a szüleim a gépezést okolták. Folyamatosan azt ismételgették, hogy egyszer a játék fog sírba vinni” – mesélte az egyik szingapúri sztár.
Persze érthető a szülők aggodalma is. A függőség veszélyeiről sokat elárul, hogy a WHO 2017-ben a betegségek listájára felvette a kontroll nélküli videójátékozást, amikor valaki legalább egy évig mindent alárendel a számítógépezésnek, és ennek a családja, a szociális élete, a tanulmánya vagy a munkája látja kárát.
Ezzel kapcsolatban Biró Balázs azt mondja, az esetleges függőség nem köthető az e-sporthoz – az az adott ember lelki alkatából fakad –, ráadásul a profik élete ma már sokkal szervezettebb annál, hogy éjszakákon át nyúló videójátékozásba torkolhasson. „Az e-sport tevékenység tudatos és tervezett. A versenyzők, akár a fizikai sportoknál, gyakorlómeccseken, videóelemzéseken, csapatépítő programokon keresztül készülnek. Az edzés időkeretek között zajlik – magyarázza. – A szövetség a játékosoknak hangsúlyozza, hogy a jó teljesítmény alapvető feltétele az okos időmenedzsment, az egészséges életmód, amelynek része a rendszeres testmozgás és az elegendő, pihentető alvás is. Ráadásul minél magasabb szinten versenyez a csapat, annál inkább jellemző, hogy a tagokat különböző szakemberek segítik. A szövetség a válogatott mellé például mentál coachot szerződtetett, de megemlíthetjük a dietetikust vagy akár az erőnléti edzőt is.”
Ezt igazolja az a kutatássorozat, amelyben azt is vizsgálták, hogy a magyar videójátékosok mennyi időt töltenek mozgással, sportolással. „A felmérések megerősítették, hogy a gyakori sztereotípiának, miszerint az e-sportolók hajlamosak eltunyulni, éppen az ellenkezője igaz: tízből hat videójátékos sportol a szabadidejében, ami nem tér el a magyar átlagtól, sőt az e-sport-bázis tagjai között még magasabb is ez az arány” – foglalja össze az eredményeket a főtitkár.
Az életre nevel?
Az e-sport fejleszti a reflexeket, a problémamegoldó készségeket, a szem-kéz koordinációt, és mivel a játékosok csapatban küzdenek, a kommunikációt is. Pozitív hozadéka még a számítógépes tudás és gondolkodás, amit a versenyzők később a civil munkájukban is kamatoztathatnak, nem ritka például, hogy az e-sportoló programozónak tanul. Mivel a videójátékok és a számítógépes közösségek fő nyelve az angol, az e-sport a nyelvtanuláshoz szintén jó alapokat adhat.
„A rendezvényeinken egyre több olyan pedagógussal és szülővel találkozunk, akik a videojátékok mentén motiválnák a fiatalokat – folytatja Biró Balázs. – Például a Fortnite azzal indul, hogy a játékosok ejtőernyővel érkeznek meg a pályára, és ahogy ereszkednek lefelé, egyre részletesebben bontakozik ki alattuk a táj. Az egyik irodalomtanár ezt hívta segítségül ahhoz, hogy a tájleírásokat megtanítsa a gyerekeknek. De hallottam olyanról is, hogy a matematikai szöveges feladatokat a Counter-Strike tematikájába ágyazták be, ott a különböző fegyver- és felszerelésvásárlásokban a közgazdaságtan kap fontos szerepet.”
Segíthetünk a gyereknek
„Amikor a gyereked hivatásos játékosnak készül, nincs történelem, amire visszatekinthetsz, mint más sportoknál, nem ismerek senkit, aki ebből élt volna. Tehát egy kicsit ijesztő, amikor látod, hogy a gyereked az egész életét a játékra teszi fel, nem a főiskolára meg a hagyományos dolgokra. Mi lesz, ha nem sikerül, amit szeretne?” – idézi fel a vívódásait az egyik versenyző édesanyja a Free to Play című dokumentumfilmben.
Biró Balázs a hasonló helyzetben lévő szülőknek azt üzenné, hogy az e-sport már alacsonyabb szinteken is rengeteg örömöt ad, de érdemes szem előtt tartanunk, hogy nem lesz mindenkiből világsztár, akiért versengenek a szponzorok. Ahhoz, hogy reálisan lássuk a gyerek lehetőségeit, sokat segíthet az ingyenes BARD teszt, a hazai fejlesztésű képességfelmérő platform, amellyel visszajelzést kaphatunk azokról a készségeiről – logikus gondolkodás, reakcióidő, finommotorika stb. –, amelyek az eredményes játékhoz szükségesek.
Ha a gyerek kipróbálná magát ezen a dinamikusan fejlődő területen, a szövetség által összeállított E-sport tudásbázis oldalán minden segítséget megkapunk az induláshoz és a fejlődéshez. Hasznos tanácsokkal segítik a szülőket is. Például, hogy ellenőrizzük a játékok korhatáros besorolását, vagy hogy a programokhoz használjunk szülői kontrollt és mobilalkalmazásokat, vagy hogy beszéljük át együtt az online biztonsági szabályokat. És ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a világot, játsszunk a gyerekkel mi is.
Ha tetszett ez a cikkünk, kérlek olvasd el ezeket is:
Két felsős fiú apja. Néhány éve a szülők mezőnyében elindult a lakótelepi Mikulás-futóversenyen, ahol kétszer körbe kellett futniuk a pékséget. Amikor meghallotta, hogy a fiai szurkolnak neki, megtáltosodott, és több méter előnnyel győzött két anyuka és egy ‒ a korához képest fürge! ‒ nagypapa előtt. Ha letölt egy játékot, a gyerekek magyarázzák el neki, hogyan működik.
