Friss Hús után, röviden a rövidfilmekről és a filmválasztásról szülőként

Ezért kellenek a rövidfilmek, amik sokszor sűrítve, vizuálisan absztrahálva juttatnak el hozzájuk a történeteket. A mesék világában amúgy sincs mindig lehetőség egész estés rajzfilmekre. És ez talán nem is baj, ha valamivel, talán tényleg rövidfilmekkel érdemes kezdeni a mozgókép megismertetését. Itt nincsenek felesleges percek, ezt érzik az alkotók is. A ritmus az úr, ami a legnagyobb ismertetője a jó művészi alkotásoknak. Ha ritmus van, akkor minden van. 

Ráadásul ez mind magában is foglalhatja ezeket, a bábszínházhoz hasonlóan. Költészet és képek. Zeneiség és vizualitás.  A jó rövidfilm pedig segíthet megragadni a történetek esszenciáját, egy sűrített valóságot, amiben az életünk apróbb kis szegmenseit felnagyítva egy nagyobb képet kaphatunk. Metró utazásra hív, de messzebb visz a Deák térnél. Nagyon várom már a pillanatot, amikor megmutathatom Linának az első rajzfilmjét. Komoly felelősségként élem meg, hogy amit együtt nézni fogunk, az minőségi film lesz és nem háttérzaj, amire vacsorázunk. Hogy a mozi neki is ünnep legyen, mint nekem. Hogy a képernyő ne ellenség legyen, hanem olyan barát, akivel nem minden nap találkozunk, de tudunk örülni neki, és a közösen töltött percek fontosak. Még nem tudom, melyik lesz az első mese, kicsit várok ezzel a nagy döntéssel. Addig is bekapcsolom magamnak esténként elalvás előtt a Love, Death & Robots valamelyik részét. Már nem félek, hogy nem fogom tudni befejezni, ezt még az alváshiányos anyuka-szervezetem is kibírja.

A hazai rövidfilmes felhozatalhoz érdemes felkeresni a Cinego kínálatát, ahol magyar és nemzetközi fesztiválsikerek, valamint animációs rövidfilmek is elérhetők. A magyar alkotásokért pedig látogassatok el a Filmio oldalára is.

Szerző: Tóth Réka Ágnes
Nyitókép: Albert Alianna