Furcsák, kilógnak a sorból, mások? Nem, sajátszabályosok!

Ők azok, akik nem illeszkednek bele könnyen és zökkenőmentesen a megszokott keretekbe, nem, vagy nagyon nehezen működnek együtt a társaikkal, a felnőttekkel, gyakran kilógnak a közösségekből. De fontos hangsúlyozni: ők nem fogyatékkal élő gyerekek és nem is SNI-sek. Sőt, előfordul, hogy teljesen láthatatlanok a szakszolgálat számára, mert a nehézségeik csak csoportos helyzetben jönnek elő. A körülöttük lévő felnőttek gyakran keverik őket az autista vagy ADHD-s gyerekekkel, mert vannak közös vonásaik. A szenzorosság ADHD és autizmus esetén is megjelenik, de nem minden szenzoros integrációs nehézséggel küzdő gyerek autista. Az autizmus neurológiai fejlődési zavar, amely speciális ellátást igényel. A Sajátszabályos gyerekeknél viszont nincs hivatalos diagnózis, de a nehézségeik nagyon is valósak.
Ezeknek a nehézségeknek, fejlődésbeli elakadásoknak több oka is lehet. Van olyan gyerek, aki így születik, de csak kis idő elteltével mutatkozik meg az, hogy lassabban fejlődik vagy megtorpan/megakad a fejlődése valamilyen területen. Hathat a gyerekek idegrendszerére, fejlődésére egy gyerekkori trauma vagy tartós stressz, mint például a szegénység okozta létbizonytalanság, vagy a családban előforduló nehézség. De hatással lehet a gyerekekre akár a túl sok képernyőhasználat is, ami elveszi az időt és figyelmet a külső világ megismerésétől.

És miért hívjuk őket “Sajátszabályos” gyerekeknek?

A "Sajátszabályos gyerek" egy gyűjtő kifejezés azokra a gyerekekre, akikkel nem könnyű, és akiknek valami elakadásuk van. Akik alapvetően a saját szabályaik szerint élnek és nem a megszokott, elvárt szabályok szerint léteznek. És hát ha szívünkre tesszük a kezünket: velük bizony nem mindig könnyű. Sőt, gyakran teljesen kezelhetetlenek. Pár példa a saját világukra, szabályaikra: 

●  Reggel lassan és hosszasan készülődnek, sokszor kell rájuk szólni, hogy mi a következő feladat, a következő lépés. 

●  Ők akár a mozdulat kellős közepén is képesek abbahagyni egy tevékenységet, például félig felhúzott nadrággal ülnek az ágy szélén és olvasnak, amikor indulni kéne.

●  Sokszor benne ragadnak egy-egy tevékenységben, játékban, és nem lehet kirobbantani őket belőle.

●  Képtelenség velük rendesen végigjátszani egy társasjátékot, gyakran kiborulnak, ha nem ők nyernek, vagy ha nem az ő szabályaik szerint játszanak. Nehezen értik meg és követik a szabályokat, játékszabályokat, sokszor nem értik meg, amit kérnek tőlük. 

●  Nem tudnak huzamosabb ideig egy helyben maradni, gyakran akár tíz percet sem tudnak nyugton ülni, sem otthon, sem étteremben, iskolában, óvodában. 

●  A hétvégi tanulás velük rémálom: nehezen ülnek le leckét írni, húzzák az időt, és ha mégis elkezdik, akkor is mindenféle indokkal megpróbálnak felállni, kiszállni belőle, nem tudnak hosszabb ideig koncentrálni rá. 

●  Könnyen elfelejtenek megbeszélt dolgokat, elhagyják a cuccaikat, szétszórtak, a felnőttek úgy tartják, hogy nem lehet rájuk bízni semmit.

●  Előfordul, hogy túlzottan impulzívak vagy épp ellenkezőleg, visszahúzódók, bátortalanok, mindentől félnek, nem mernek új dolgokat kipróbálni, gyakran lefagynak. 

●  Gyakran túlérzékenyek zajra, érintésre, szagokra, bizonyos textúrákra, például nem hajlandók hozzáérni gyümölcsökhöz, kiborulnak, ha piszkos a kezük, nem akarják felvenni a pulcsit, mert “zavarja” őket, befogják a fülüket, ahol más gyerekek nem. 

●  Új, számukra szokatlan helyzetben gyakran vigasztalhatatlanul kiborulnak, dührohamra hajlamosak.

Ugye ismerősek ezek a helyzetek? Biztosak vagyunk benne, hogy igen. És nem csak nekik, a környezetüknek sem könnyű. Ezért fontos, hogy a felnőttek megértsék a viselkedésük mögött húzódó nehézségeket, és átlendítsék őket ezeken az elakadásokon, ahelyett, hogy rossznak bélyegeznék őket a sajátos viselkedésük miatt. Megértéssel és egy kis segítséggel ők is képesek beilleszkedni, teljesíteni, és szorongás nélküli, felszabadult gyereknek lenni.

Szerző: Harsányi Eszter