Hagyd unatkozni! Nyáron az üresjáratok még fontosabbak

Hogyan lehet jól unatkozni?

Egyszer tanúja voltam tulajdonképpen egy csodának. Egy kerti party-n történt, amely elsősorban a felnőttek igényei szerint zajlott. Grillezés, sörözés, beszélgetés egy látszólag ingerszegény kertben, sehol egy trambulin, egy medence, de még egy tollasütő sem. A buliban ott volt 7-8 gyerek, főleg kiskamaszok, akik eleinte nyavalyogtak, hogy unatkoznak, semmit sem tudnak csinálni, haza akarnak menni, de aztán lassan elszivárogtak. Egy órával később a kert aljába szólították a szüleiket, ahol állt néhány régi rozsdás fémhordó. Mint kiderült, azért nem mutatkoztak már egy ideje, mert botokat gyűjtöttek dobverőnek, és begyakorolták a Queen We will rock you című klasszikusát a hordókon. Ez a történet, amelyből bizonyára mindenkinek több tucat van a fejében, a konstruktív unalom minősített esete. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a gyerekek struktúra és irányítás nélkül kapnak lehetőséget arra, hogy kreatívak legyenek. Ilyesmi történik akkor is, ha odaadunk nekik néhány kartondobozt és kézműves kelléket, azt azonban nem mondjuk meg, mit és hogyan készítsenek. Ez a típusú unalom lehetővé teszi, hogy a gyerekek bizonyos mértékig kontrollálják, amit csinálnak. Ez kihívást jelent számukra, és a problémákat maguknak kell megoldaniuk. Pontosan az ellenéte annak, amikor a szülők egyik programot és/vagy tevékenységet ütemezik a másik után, vagy az üresjáratokat elnyújtott képernyőidővel próbálják kiküszöbölni. Mindez elárasztja stimulációval a gyerek agyát, de mást nemigen tesz vele.

Az említett kutatás is azt mondja, ha unatkozunk, kreatívabb gondolkodókká válunk. Tehát amikor a gyerekek unják magukat, hihetetlenül találékonyak lesznek. Színdarabokat írnak, tehetségkutatót vagy akadályversenyt rendeznek, felépítenek egy űrállomást tojásos dobozokból, és még sorolhatnánk. És amikor meglátják, mit alkottak, az az önbecslésüket is fejleszti. A konstruktív unalom tehát kreativitásra ösztönöz, autonómiát épít, lehetőséget ad a problémamegoldásra, és végső soron támogatja az önbecsülést és a rugalmasságot. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint megteremteni ennek lehetőségét.

Íme három tipp, amely segítségünkre lehet a szünet hátralévő részében.

1. Szünidei bakancslista

Még hátra van jó pár hét a szünetből, érdemes egy amolyan kreatív bakancslistát készíteni azokról a dolgokról, amelyeket a gyerek mindenképp szeretne. Persze lehetnek a listán olyan dolgok is, mint közös mozizás vagy egy új cukrászda kipróbálása, de próbáljunk inkább olyan dolgokat listázni, amiket otthon lehet csinálni. Ezt a listát azonnal elő lehet venni, amikor elhangzik az „unatkozom”, és ezzel máris az ő kezükben van az irányítás, hogy válasszanak róla. Ezek a kisebb tevékenységek abban is segítenek, hogy ne legyen senkinek az az érzése augusztus végén, hogy már el is telt a szünet, és semmi nem történt.

2. A feltételek megteremtése

Mindenki tudja a saját gyerekéről, miben leli igazán örömét. Ha nem szeret rajzolni, teljesen felesleges bevásárolni a legjobb rajzeszközökből, nem fog segíteni, ha jön az unalom. Inkább azon fáradozzunk, hogy ha a gyerek szeret focizni, legyen felfújva a focilabdája, vagy ha a főzésben leli örömét, legyenek otthon alapanyagok az egyszerűbb receptekhez. Azt senki sem várhatja a gyerekétől, hogy a semmiből építsen várat, úgyhogy a mi dolgunk a kiindulási feltételek megteremtése.

3. Ki a szabadba!

A természet, a szabad levegő örök forrása az unaloműzésnek. A természetben mindig történik valami. Elvan a gyerek, ha játszik – szól a mondás. Nekünk az a feladatunk, hogy engedjük ezt meg neki... és persze magunknak.