Láthatatlan munka: a nők ideje kevesebbet ér?

Láthatatlan nők

„A láthatatlan munka olyan munka, amiért nem jár fizetés, sőt gyakran köszönet sem. Amelyeknek az elvégzését sokan természetesnek veszik, ám a hiánya azonnal feltűnik mindenkinek. Mértéke nemzetgazdasági szinten is jelentős, ha beleszámítanánk a GDP-be, az 25%-kal lenne magasabb” – írják azon a honlapon, ahol kiszámolhatjuk, mennyit ér a láthatatlan munkánk. A kérdőív a ruhák elpakolásától a postai teendők elintézésig mindenre kitér.

Arról, hogy a láthatatlan munka és a GDP hogyan (nem) függ össze, Caroline Criado Perez az adatszakadékokról szóló, Láthatatlan nők című kötetében a következőket írja: „Amikor a második világháború után a GDP rendszerét megalkották, a kormány és a vállalkozások termelését belevették, ugyanakkor a fizetés nélküli munkát, mint például a főzést, takarítást, gyerekgondozást kihagyták belőle. Később több szakértő is rámutatott, hogy ez torzítja a teljes képet, ám ‒ Diane Coyle közgazdász szerint ‒ az elveket férfiak alakítják, így némi huzavona, valamint a háztartási munka méréséről és értékéről folytatott viták után úgy döntöttek, hogy az ezzel kapcsolatos adatgyűjtés túlságosan nagy feladat volna – magyarázza Perez, majd később így folytatja: – Az, hogy nincsenek adataink a nők fizetés nélküli terheiről, a fejlesztési törekvéseket is akadályozhatja. Az alacsony jövedelmű országok azért vannak tele bukott továbbképzési programokkal, mert azok arra a téves feltételezésre épülnek, hogy a nőknek rengeteg szabadidejük van. A nők talán még jelentkeznek az ilyen programokra, de ha a kezdeményezés nem veszi figyelembe például a gyermekgondozási kötelezettségeiket, befejezni már nem tudják őket.”

Jó bölcsi, megbízható idősgondozás

„Kénytelen voltam pizzát rendelni, mert valakinek nem volt kedve főzni ma este” – írták arra az új mémre, amelyen egy nő vajúdik a szülőszobán. Bár a szerzők célja nyilván más volt, sikerült a láthatatlan munka egyik fontos jellemzőjét egy képbe sűríteniük. Azt dr. Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, a Kommunikáció és Szociológia Intézet munkatársa így foglalja össze: „A családdal, háztartással, lakhatással kapcsolatos tevékenységek kevésbé tűnhetnek értékesnek, mint a fizetett munkák, pedig ha ezeket külön szolgáltatásként vennénk meg a piacon, tetemes összeget fizetnénk azért, hogy valaki elvégezze helyettünk őket. A ruhákat például tisztítóba vinnénk, a lakást takarítócég tartaná rendben, készételeket vásárolnánk, vagy folyamatosan ebédet meg vacsorát rendelnénk. A gyerekeinket taxisofőr fuvarozná a különórákra és az edzésekre.”

Magyarországon a nők legalább kétszer annyi időt töltenek házimunkával, mint a férfiak. Dr. Nagy Beáta szerint ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon, három területen szükséges a változás:

1. Fontos lenne egy megbízható intézményrendszer. Sok múlik például azon, van-e például olyan színvonalas bölcsőde, ami nagy terhet vesz le a szülők válláról azzal, hogy nyugodtan otthagyhatják a gyereket. De az idősgondozás szintén meghatározó, hiszen ezen a téren végképp magukra maradnak a családok, és a feladatok túlnyomó többsége a nőkre marad.
2. Érdemes végre felszámolni a konzervatív nemi sztereotípiákat, hogy a társadalom ne a nőktől várja el, hogy összetartsák a családot, hanem az a párok közös feladata és lehetősége lenne. Egy felmérés szerint, amely szerint a magyar lakosság 86%-a (tehát nemcsak a férfiak, a nők többsége is) úgy gondolja, hogy a nők számára a legfontosabb feladat a családról való gondoskodás, a férfiaké pedig a pénz előteremtése. Viszont amíg így gondolkodunk, az reprodukálja a rendszert, a nemek közötti bérkülönbségeket is.
3. Bár nem esik jól hallani, a hároméves GYES többet árt, mint amennyit segít. Különösen a harmadik év, amikor az anyáktól a szimbolikus havi 28 500 forintért várják el, hogy 0–24 órában robotoljanak otthon. Sokkal hatékonyabb lenne, ha a gyerekükre inkább egy megbízható bölcsődében vigyáznának, ők pedig visszamehetnének dolgozni.

Kisimult nők, elégedett férfiak

A változással mindenki nyerne. A szociológus Michael Kimmel egy teljes TED-előadást meg tudott tölteni azzal, hogy összeszedte az előnyöket. „Több tanulmány igazolja, hogy a legboldogabb emberek azokban az országokban élnek, ahol a legnagyobb a nemi egyenlőség ‒ mondja. ‒ Az adatok azt mutatják: ha a férfiak is részt vesznek a házimunkában és a gyereknevelésben, a gyerekeik kiegyensúlyozottabbak. A feleségük is boldogabb lesz, valószínűleg nem kell terápiára járnia, hiszen elkerüli a depresszió, nem kell gyógyszereznie magát, helyette inkább tornázik, és elégedettebb lesz a házasságával. A férfiak szintén egészségesebbek lesznek, kevesebbet cigiznek és isznak. És végezetül, ha a férfiak leveszik a terhet a feleségük válláról, az jótékonyan hat a pár szexuális életére is.”