Láthatatlan szövetség: pótolhat egy barátot az AI?

Már értjük, hogy az AI nem ellenség, ha jól használjuk, de az még korántsem világos,  hogy ezek a digitális kapcsolatok idővel hogyan alakíthatják érzelmi jóllétünket, szociális készségeinket és az emberi kapcsolatokra való képességünket.

Hogyan jutottunk oda, hogy nincsenek barátaink?

Ez egy olyan kérdés, amire nehéz egy konkrét választ adni. A modern, rohanó életmód, az egyre gyorsabb technológiai fejlődés, a személyre szabott digitális világ és az individualizmus erősödése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek közötti kapcsolatok háttérbe szoruljanak. Amik megmaradtak, azok pedig felszínesekké váltak. Így nemcsak objektíven vagyunk magányosak, a hiányzó társas kapcsolatok miatt, hanem szubjektíven, élményszinten is, úgy hogy esetlegesen vannak körülöttünk emberek. És valahol félúton ebben a folyamatban az elvárásaink is megváltoztak: gyorsan, erőfeszítés nélkül szeretnének kapcsolódni, ami egy mesterséges intelligencia számára könnyen teljesíthető, de az emberi kapcsolatok szövetét csak tovább gyengíti.

Instant megoldás

Gondoljunk egy pillanatra a poros levesekre, az Ozempicre és a hangoskönyvekre. Mi a közös bennük? Instant megoldást nyújtanak, iszonyú kevés befektetett energiával. Pontosan ilyenek az AI barátok is. Egy chatbot sosem késlekedik, mindig elérhető, és nem kér cserébe semmit. Az ilyen kapcsolatok azonban éppen azért vonzóak, mert nem járnak a hagyományos emberi viszonyok bonyolultságával: nincs konfliktus és nincs érzelmi sérülés kockázata sem. A dopaminszintünk az egekbe szökik, hiszen gyors enyhülést nyújt a virtuális támogatás és ezért nekünk semmit nem kell tenni azon kívül, hogy leülünk a képernyő elé. Ez a kényelem azonban azt eredményezheti, hogy egyre kevesebb erőfeszítést teszünk a valódi kapcsolatokért.

Ugyanakkor nem ez az egyetlen veszély, hanem az olyan tragédiák, mint azé a 14 éves fiúé, aki Character.AI társa biztatására öngyilkos lett. Amikor érzelmileg bevonódunk, egy barátságért vagy szerelemért sok mindent képesek vagyunk megtenni. Még akkor is, ha az a személy nem valóságos. Komoly aggályokat vet fel már az is, hogy az elszigetelt és kiszolgáltatott embereket célozzák meg a Friendhez hasonló víziók. Azokat az embereket, akik valamiért perifériára kerültek és bármit megtesznek a kapcsolódás érdekében. Egyik nap talán csak rejtett reklámokkal ösztönöz a virtuális barátod vásárlásra, de máskor valami olyasmit kér, ami komoly következményekkel járhat.

Ez csak illúzió

De még mielőtt azt gondolnánk, hogy ördögtől való kiönteni a szívünket egy chatbotnak, inkább váltsunk nézőpontot. Mi lenne, ha nem úgy tekintenénk az AI barátokra, mint az emberi kapcsolatok alternatívái, hanem mint gyakorlóterep, ahol biztonságosan fejleszthetjük a szociális képességeinket, hogy a való életben könnyebben barátkozzunk? Egy helyre, ahol kísérletezhetünk a szavainkkal, finomíthatjuk az érzelmi kifejezésünket és fejleszthetjük az empátiánkat. De sose feledjük, hogy egy robot nem képes helyettesíteni a társas kapcsolatainkat. Miközben a valóság és képzelet határán egyensúlyozunk, könnyű elfelejteni, hogy mindez csak szimuláció. 

Elfoglalt szülők legjobb barátja: digitális személyi asszisztens